A Római Egyetem munkatársai Francesco Lacquaniti vezetésével EMG-vel elektromiográffal rögzítették 2-7 napos újszülöttek “járását”. A szerkezettel sikerült megmérni, hogy a babáknak húsz izma került mozgásba, amikor egy sima egyenletes talajon lépegetni próbáltak.
Az újszülötteknél egyébként automatikusan indul el a lépegetés az anyaméhen belül is így tesznek. Ezt hívják lépegető reflexnek, de ez a reflex hat hetes kor után eltűnik, és egészen egyéves korig nem jön vissza.
A kutatók az újszülöttek mozgását óvodásokkal, felnőttekkel, majd pedig más fajok kicsinyeivel vetették össze. Kiderült, a babák, amikor valóban járni próbálnak ugyanazokat az idegi mechanizmusokat alkalmazzák, amit a legtöbb emlős például a patkányok, a majmok, kutyák és macskák. A sétálgatás neurális mintázata tehát ugyanaz a legtöbb állatfajnál.
Ahogy egy gyerek fejlődni kezd úgy sajátítja el felnőttkorára egyedülállóan emberi mintákat. Ehhez szüksége van az egyenes gerinccel történő két lábon járáshoz, amely csak az emberekre jellemző.
Az óvodások még két neurális minta alapján járnak. Azaz egyszerre használják a más állatokra jellemzőeket és az emberi mintákat. A fejlődés során minden ember további két mintát sajátít még el, ezek lesznek felelősek a finom mozgásokért és a súlyváltozás során az izomvezérlés kiegyenlítéséért. Négy minta más-más felnőttkort elért fajnál is felfedezhető, persze egyedi módon.
Az olasz mozgáskutatók nagy felfedezése az emberi járástanulásban az, hogy bebizonyították a fejlődés folyamatában nem nyomjuk el az evolúciósan örökölt mozgásmintázatokat agyunkban, hanem testünk növekedésével csak továbbfejlődnek a járással kapcsolatos idegek irányította mechanizmusok.
