Úgy tűnik, kockában jók vagyunk mi, magyarok. A Rubik Ernő nevéhez kapcsolódó színes logikai játék után most újra egy kocka alakú szerkezet futhat be nagy karriert. A szóban forgó objektum nem más, mint a Masat-1 (ejtsd: maszat), az első magyar építésű műhold, amit az optimista forgatókönyv szerint 2012 januárjában állítanak Föld körüli pályára.
Kezdeti „maszatolás”
Bár közel 40 éve készülnek Magyarországon műholdrészegységek, melyek sikeres küldetések szereplőiként megjárták a világűrt, évtizedekig nagy kihívás maradt, hogy ki csinálja meg az első komplett magyar műholdat – meséli a Hír24-nek dr. Gschwindt András adjunktus, a Masat-1 projektvezetője. Kézenfekvő lehetőségnek tűnt, hogy egyetemi hallgatók vállalják a feladatot, hiszen a haszon így megduplázódik – létrejön az első magyar műhold, a diákok pedig tanulnak belőle.
Charles Simonyi laborlátogatása májusban
Fotó: BME-EET
A Masat története 2006 végén kezdődött. Lelkes műszaki egyetemisták maroknyi csoportja ekkor határozta el, hogy – csatlakozva a CubeSat-program névre hallgató nemzetközi projekthez – megépítik az ország első működőképes kisműholdját. Az Egyesült Államokból útjára induló program résztvevői egyetemi csoportok, amelyek azt a feladatot vállalják, hogy egy 10x10x10 centi méretű, kocka alakú, legfeljebb 1 kg tömegű pikoműholdat alkotnak, amely képes túlélni a felbocsátás szó szerint rázós körülményeit, alkalmazkodik a mostoha űrbéli hőmérséklet- és nyomásviszonyokhoz és Föld körüli pályára állva minimum három hétig funkcionál, folyamatosan kommunikálva a földi vezérlőállomással. A programhoz az évek során több mint 60 felsőoktatási intézmény csatlakozott. A BME-seknek az adta a kezdő lökést, amikor Budapesten bemutatták a würzburgi egyetemisták műholdkreációját 2006 decemberében. Röviddel később létre is jött a magyar testvérprojekt, a Masat (ami a magyar és a satellite kifejezésekből képzett mozaikszó).
Ritka forint, avagy a forrasztópákától a többmilliós támogatásig
Már a kezdetekkor nyilvánvaló volt, hogy a kutatáshoz állami támogatást nem nagyon fog kapni az egyetem. A vállalkozást megnehezítette az is, hogy Magyarország jelenleg nem tagja az Európai Űrügynökségnek (ESA), ami a pályázati lehetőségektől is megfosztja a kutatókat. A projekthez szükséges pénzt így aztán szó szerint összekalapozták a résztvevők – fogalmaz dr. Gschwindt András. Az első adakozó az egyetem egyik tanára volt, aki egy forrasztópákával szállt be az űrbizniszbe. Később aztán sorra jöttek a tárgyi felajánlások – egy adóvevő, egy tápegység, egy erősítő, majd a pénzbeli segítség is elkezdett szállingózni. Százezertől tízmilliós nagyságrendig érkeztek összegek. Közel hatvan szponzor járult hozzá végül a kutatáshoz. Tőlük 40-50 millió forint készpénzt sikerült összegyűjteni, de ha a hallgatók és az oktatók puszta lelkesedésből, ingyenesen végzett munkáját és az egyetem által biztosított profi körülményeket is megpróbálnánk forintosítani, akkor a legszerényebb becslés szerint is százmilliós nagyságrendet érne el a kutatás összköltsége – véli az adjunktus.
Mi van a csomagban?
Maga a szerkezet két nagy részből áll. Az egyik, ami repül, vagyis maga a műhold, a másik pedig a földi állomás, amely a BME V2-es épületének tetején kapott helyet. A kockaműhold fő elemei között van egy tápegység, ami a Masat–1 napelemeit köti össze az akkumulátorával, egy kommunikációs egység, ami adatokat sugároz a Földre, egy giroszkóp, néhány mérőberendezés és egy miniatűr fedélzeti számítógép. A készülék a világűrben „saját magával lesz elfoglalva”, azaz tulajdon jellemzőit fogja mérni: a sebességet, a gyorsulást, a hőmérsékletet, a napelemek és a giroszkóp állapotát, illetve a mágneses tér bizonyos jellemzőit. A mért adatokat az egyetem épületének tetején létesített vevőállomás fogadja majd. Innen osztják a parancsokat is a magasban szolgálatot teljesítő Masat-nak.
A műhold szerkezete:
Hogy kerül a magasba?
A műhold startja külön fejezet volt. Egy egykilós szerkezet felbocsátásához hordozót találni súrolja a lehetetlen küldetés határát, hiszen amatőr szemmel sem tűnik nagy üzletnek egy másfél tonnás hordozórakéta beindítása egy ilyen parányi kütyü kedvéért. Érvényes szerződésük először az indiaiakkal volt a kutatóknak, ám ők végül visszatáncoltak.
A Masat tervezett pályája:
Mostanáig két startlehetőséggel kínlódtak a tudósok. Az Európai Űrügynökség 2012 januárjában, Francia-Guyanáról első útjára induló Vega hordozórakétája a volt a korábbi opció. A későbbi pedig a szeptemberben, Bajkonurból startoló Szojuz. Utóbbi viszont 80 ezer eurós fuvardíjat kért a szállításért.
A műholdat november elején szállították ki Hollandiába, az ESA technológiai központjába, ahol az Európai Űrügynökség szakemberei megvizsgálták, hogy műszaki szempontból megfelel-e a hordozórakéta és a CubeSat szabvány követelményeinek. Ezt követően az integrációra Toulouse-ban került sor a múlt hét folyamán, ahol a magyar műhold egy francia és egy lengyel testvérével együtt várt a végső döntésre. Az ítélet november 15-én megszületett: a végső tesztelések is sikeresen zárultak, így a Masat részt vehet a Vega hordozórakéta első küldetésében, amely Kourou-ból indul 2012. január végén.
Lelkes amatőröknek rossz hír, hogy ha a felbocsátás sikeresen meg is történik, magát a keringő műholdat látni nem lehet majd. A szerkezet pályája – az aprócska méret miatt – csak a legbonyolultabb felismerő rendszerekkel lesz követhető. A NASA bonyolult lokátoraira lesz szükség a feladathoz, így hát nem érdemes az eget kémlelni a kis Masat után kutatva.
Határ a csillagos ég
A Masat-projekt tehát lényegében egy oktatási célt szolgáló kísérlet. Nagysága abban rejlik, hogy eredményei segítséget jelenthetnek egy összetettebb űreszköz készítéséhez. A kockaműhold építői azt tervezik, hogy a jövőben egy két-, háromszor ekkora szerkezetet készítenek, amely már komolyabb tudományos kísérleteket is végezhet. Dolgukat jelentősen megkönnyítené, ha Magyarország csatlakozna az Európai Űrügynökséghez. Így komolyabb pályázati és kutatási lehetőségek előtt nyílna út, melynek hosszú távú eredményeként a hazai gazdaságban is jelentős szerephez juthatna az űripar. Az ágazat szerteágazó megoldásai a tudományos és a mindennapi élet számos területén óriási lehetőségeket rejtenek. Kérdés, hogy a döntéshozók mikor ismerik el a terület fontosságát annyira, hogy hajlandóak legyenek érte anyagi áldozatot is hozni, ezzel is lehetővé téve a fiatal magyar kutatóknak, hogy tudásukat az ország határain belül, ne pedig külföldön kamatoztassák.
