A legtöbb mérgező állat maga termeli mérgét, és úgy védekezik az őt megkívánó ragadozók ellen. A sörényes patkány sajnos nem olyan szerencsés, hogy saját méreg keletkezzen szervezetében, ezért ki kellett eszelnie, mivel pótolja hiányosságát.
Így talált rá egy erősen mérgező növényre, a nyílméreg fára, az Acokanthera schimperire. A fa mérgét valamilyen különös oknál fogva túléli a rágcsáló. Csak úgy megrágja a gyökereit és kérgét, mintha mi sem történne vele, majd bekeni vele a szőrét, és máris mérgezővé válik ellenségeivel szemben.
A nyílméreg annyira erős, hogy még egy elefántot is legyőz. Nem hiába, az afrikai kontinensen elterjedt sörényes patkány okos védekezőmódszere a legtöbb támadót – a vadmacskákat, a sakálokat és a leopárdokat – elriasztja.
Hasonló módszer alkalmazását eddig csak a sündisznókon vették észre. Ők egy-egy varangytól lopnak mérget, miután halálra szurkálják őket, majd beleharapnak mirigyeikbe, a kenetet pedig szétkenik tüskéiken.
