Majdnem egy évszázaddal az évezredes sír felnyitása után még mindig nem értették a tudósok, miért díszítik barna “kiütések” a világ egyik leghíresebb temetkezési helyének falát. Az Egyiptomi Birodalom 18. dinasztia korában élt (Kr. e. 1343–1325) tinédzserkirályának sírjában található különös pöttyök nem csak esztétikailag rontják a falak összhatását, hanem eddig úgy gondolták, akár olyan baktériumok is megtelepedhettek ott, melyek veszélyt jelenthetnek az emberek egészségére. Ráadásul a pöttyök semmit nem változtak az elmúlt 89 éves során.
Ralph Mitchell mikrobiológus közelebbről megvizsgálta a jelenséget. Szerinte Tutankhamont sietve temették el, s a falfestmények még meg sem száradtak, amikor a sírt lezárták, és lepecsételték.
Egy jó ideig a nedvesség, a kriptába helyezett élelmiszer, a múmia, a tömjén megfelelő együttesen környezetet biztosított a falon található mikroorganizmusok növekedésének, majd a sír lassan, de kiszáradt.
A foltok gombásodás és bakteriális anyagcsere melléktermékeként keletkeztej, melanint tartalmaznak. Növekedésük már megállt, nincse bennük semmilyen élő organizmus, így nem fertőzőek. Az évezredekkel ezelőtt “megfertőződött” freskók azonban a mikrobakteriális folyamatok során visszafordíthatatlanul megrongálódtak.
Tutanhamon az ókori Egyiptom XVIII. dinasztiájának egyik utolsó fáraója. Kb. i. e. 1335 és 1325 között uralkodott, de mivel fiatalon került trónra, helyette más nagy hatalmú személyek, mint Ay és Horemheb irányították az országot. Uralma alatt kezdődött Egyiptom Amarna-reform utáni restaurációja.
Történelmi szempontból mérsékelten fontos uralkodó. Hírneve nagyrészt annak köszönhető, hogy sírja, a Királyok völgye 62, amit 1922-ben tártak fel Howard Carter vezetésével, az egyetlen, épségben megmaradt fáraósír. A fáraó múmiája most is ott található. A múmia aranymaszkja az egyik legismertebb ókori egyiptomi műalkotás.
