Van Gogh stílusát élénk, vibráló színhasználata különböztette meg kortársaiétól és a régi mesterekétől. Szerette a krómból készült sárga festéket. Ezt alkalmazta a híressé vált napraforgós sorozata elkészítésénél. A Váza tizenöt napraforgóval című képén is ez a szín látható, amelyet az amszterdami van Gogh múzeumban őriznek.
A króm azonban a napfény hatására sötétedni kezd, így a ragyogó sárgából bebarnulnak virágok. Egy nemzeközi kutatócsoport először szinkrotron röntgennel vizsgálták meg a napraforgós csendéletet, majd az 1889-ben festett Íriszek és a 1887-ben készült Szajna part című festményekből is mintát vettek.
A kísérletek során a kémcsőbe zárt mintákat ultraibolya lámpa alá tették, a sárga festék hamar csokoládé-barnává változott. A napfény csak néhány mikrométer mélységig képes behatolni a festékbe, ám ez elég arra, hogy elindítson egy reakciót, amelyben az anyagszerkezet megváltozása nyomán a krómsárgából barna pigment képződik.
A megfigyelés alapján a kutatók feltételezik, hogy a barnulás kiváltója van Gogh festékkeverési technikája, amelynek során a fehéret és a sárgát elegyítette.
Dr. Koen Jansenns az antperweni egyetem professzora szerint már kísérleteznek azért, hogy megtudják, hogy állíthatnák vissza kémiailag az eredeti színeket. Az amszterdami van Gogh múzeum igazgatója Ella Hendriks alapján a múzeum fő célja megőrizni a festmények színeit a jövő generációi számára.
AJÁNLOTT LINKEK:
A barnulásról szóló kémiai tanulmány (Analytical Chemistry)
Cikk a jelenségről (The Telegraph)
