Robin Baird és csapata a Hawaii-szigeteken vizsgálataik során a kutatók átlagosan öthetente törpe kardszárnyú delfinek visszatérését észlelték. Kiváncsiak voltak tehát, merre járnak a cetek, s miért térnek vissza olyan gyakran. Sőt azt tapasztalták, mintha ugyanazok a cetek látogatnák meg a szigeteket különböző időközönként.
Hogy sejtésüket igazolják, műholdas nyomkövetőket rögzítettek hajítódárdákkal két állat hátúszóján 2008-ban illetve 2009-ben.
Az egyik delfin nyomkövetője tíz napig, a másiké két hétig közvetítette gazdája tartózkodási helyét.
Az adatokból kiderült, hogy az állatok mindössze négy kilométerre távolodtak el a szigetcsoport partjaitól. Ez azért meglepő, mert egy másik nyomkövetővel ellátott kistermetű cet, a Cuvier-féle csőröscet – Ziphius cavirostris – ötszáz kilométerre távolodott el a szigetektől húsz nap leforgása alatt.
Az eredmény arra utal, hogy a Hawaii körül előforduló törpe kardszárnyú delfinek helyben maradnak. A faj esetében ez az első ilyen csoport.
Az 1950-es évekig mindössze két 19. századi koponya tanúskodott a törpe kardszárnyú delfin – Feresa attenuata – létezéséről.
1954-ben egy japán kutató, Jamada Muneszato lehetőséget kapott egy bálnavadászok által elejtett példány koponyájának és részleges csontvázának tanulmányozására.
Jamada úgy vélte, a kistermetű cet néhány tulajdonsága hasonlít a kardszárnyú delfinére (Orcinus orca), 2,6 méteres hossza miatt úgy döntött, egy törpe változatról van szó.
Azóta megváltozott a faj rendszertani megítélése, legközelebbi rokonainak a Delphinidae családba tartozó kisebb óceáni delfinek bizonyultak, például a gömbölyűfejű delfinek, a fehérajkú delfin és a kis kardszárnyú delfin.
