Korábbi kutatások során már felfedeztek genetikai különbséget a két élőhely kardszárnyú delfinjei között, az eltérő viselkedés pedig alátámasztja azt az elképzelést, amely szerint két külön fajról van szó.
A nyílt vízi kardszárnyúak táplálkozási szokásairól igen nehéz információhoz jutni, mivel több száz méter mélységben vadásznak.
A kutatóknak ezért mindössze két ízben sikerült közvetett jeleket találni: a csapatok hosszú merülését követően friss húscafatok úsztak a vízen. Azok elemzéséből kiderült, hogy a cetek a Tüskéscápa-alakúak tizenhat különböző példányát kóstolták meg.
A kutatók szerint a szokatlan étrend az oka annak, hogy a nyílt vízi példányoknak gyakran tövig lekopnak a fogaik, míg part menti fajtársaik fogazata éles marad, mivel a cápák bőre kemény és durva.
VESZÉLYBEN A NYÍLT VÍZI KARDSZÁRNYÚAK
A két csoport eltérő táplálkozási stratégiája alátámasztja azt a nézetet, hogy a kardszárnyú delfinek nem tartoznak egyetlen fajba.
Úgy tűnik, legalább három önálló faj, továbbá két alfaj alkotja a cetek e csoportját. Erre következtettek nemrégiben dán kutatók is genetikai elemzések útján.
A most nyert ismereteknek természetvédelmi jelentőségük is van. Ha ugyanis a nyílt vízi változat kihal, az eltérő táplálékbázissal rendelkező part menti rokon nem léphet egyszerűen a helyébe, tehát a nyílt vízről teljesen eltűnhet a kardszárnyú delfin.
Becslések szerint Kalifornia és Alaszka között már csupán mindössze ötszáz nyílt vízi kardszárnyú delfin él.
AJÁNLOTT LINKEK:
Bővebben – angolul (Nature)
