Nem lehet véletlen, ha valaki 35 évesen elnyeri a béke Nobel-díjat. Martin Luther King ezt elmondhatta magáról, ő a legfiatalabb, aki ebben az elismerésben részesült.
Martin Luther King 1929. január 15-én született Atlantában. Eredetileg Michael Kingnek hívták édesapjához hasonlóan (két testvére is volt), de egy 1934-es németországi látogatás után Luther Márton lelkésznek, a protestáns reformáció atyának tiszteletére nevet változtatott. Apja babtista lelkész volt, és az ő nyomására választotta szintén ezt a pályát, holott az orvosi és a jogi terület is foglalkoztatta. A tehetséges diákoknak ítélt ösztöndíjjal tanulhatott.
Mahatma Gandhi erőszakellenes eszméi mellett Howard Thurman lelkész és polgárjogi aktivista és Bayard Rusdin gondolatai voltak rá nagy hatással. Meggyőződése lett, hogy Isten aktív és személyes entitás, és hogy az ember megváltásának legfontosabb feltétele az Isten útmutatásába vetett hit. Rusdin egyébként nyíltan vállalta melegségét, emellett a demokratikus szocializmus híve volt, többször javasolták Kingnek, határolódjon el tőle. Mindenesetre ő volt az 1963-as Washingtoni Menetelés főszervezője, amely esemény később meghatározó volt King életében.
1948-ban diplomát szerzett szociológiából, majd egy vallási iskolában újabb diplomát szerzett három évvel később. 1955-ben doktorált a bostoni egyetemen. 1953-ban vette feleségül Coretta Scottot, házasságukból négy gyermek született. Lelkészi szolgálatát 1954-ben kezdte meg az Alabama államban fekvő Montgomery városában.
Az 1955-ös esztendő
Ez az év nemcsak a doktorálás miatt volt sorsfordító King életében. 1955 márciusában egy 15 éves fekete kislány, Claudette Colvin, nem volt hajlandó átadni a buszon a fehérek számára fenntartott helyét egy fehér férfinak, ezért letartóztatták. December 1-jén megismétlődött az eset: Montgomeryben egy Rosa Parks nevű színes bőrű varrónő egy autóbuszon nem adta át helyét egy fehér utasnak. A nőt a város szegregációs törvényének megsértése miatt letartóztatták. Vele rokonszenvező fekete aktivisták bojkottot szerveztek a helyi tömegközlekedés ellen (Montgomery buszbojkott), a mozgalom vezetőjévé a fiatal, tanult Kinget választották meg.
A cél az volt, a városvezetés és a busztársaság törölje el a buszokon érvényes szegregációs rendeleteket. A bojkott egy évig tartott. King házára a Ku Klux Klán dinamitot dobott, több fekete „harcost” letartóztattak, kimondták a bojkott bojkott törvénytelenségét. Végül King fellebbezett, és a szövetségi (Alabama állam) bíróság az ügyben úgy határozott, hogy a szegregáció törvényellenes, így a városvezetés végül a buszokon érvényes faji elkülönítésre vonatkozó rendeletek visszavonására kényszerült.
Az akció sikere után King életre hívta az országos polgárjogi mozgalmat, megszervezte a Déli Keresztény Vezetők Konferenciáját. A száznál is több egyházi és polgári szervezetet tömörítő szövetség elnökeként erőszakmentesen, az alkotmányra hivatkozva harcolt a megkülönböztetés felszámolásáért.
Kennedy-segítség, szónoki sikerek
Az akció után Atlantába költözött, ott pedig egy áruházi demonstráció során ismét letartóztatták, és gyorshajtási ügye miatt börtönbüntetésre ítélték. Csak John F. Kennedy szenátor közbenjárására engedték ki. Kennedy nyolc nappal később – a fekete szavazatoknak köszönhetően – megnyerte az elnökválasztást.
Martin Luther King 1959-ben találkozott a Gandhi családdal, tanulmányozta erőszakmentes politikájukat Indiában. Az elkövetkezendőkben több mint 200 szónoklatot tartott. 1958-ban a New York-i Harlemben zajló könyvdedikálása során egy elmeháborodott fekete nő, borítéknyitó késsel megsebesítette.
King 1960 és 1965 között érte el legnagyobb sikereit: békés taktikáját, az ülősztrájkok, tiltakozó tüntetések szervezését nemcsak a fekete közösség többsége, de a liberális fehérek is támogatták.
1963-ban részt vett az úgynevezett Washingtoni menetelés a munkáért és szabadságért nevű nagyszabású felvonulás létrehozatalában. Az augusztus 28-i eseményen megfogalmazódtak a legfontosabb követelések: az elkülönítés felszámolása az iskolákban, hatékony polgárjogi törvények megalkotása, a munkahelyi faji diszkrimináció törvényi tiltása, a polgárjogi aktivisták védelme a rendőri erőszakkal szemben, és törvényben meghatározott minimálbér meghatározása. A felvonuláson több mint 200 ezer ember vett részt.
Ekkor hangzott el King Van egy álmom kezdetű beszéde is, amely ma már tananyag az amerikai iskolákban. Érdekesség, hogy Kennedy elnök önmérsékletre szólította fel a szervezőket, így az esemény egyesek szerint nem is volt elég határozott.
„Van egy álmom: egy napon felkel majd ez a nemzet, és megéli, mit jelent valójában az, ami a hitvallásában áll: „Számunkra ezek az igazságok nyilvánvalóak; minden ember egyenlőnek lett teremtve.”
Van egy álmom: egy napon Georgia vöröslő dombjain a hajdani rabszolgák fiai és a hajdani rabszolgatartók fiai le tudnak ülni a testvériség asztala mellé.
Van egy álmom: hogy egy napon még Mississippi állam is, amely ma az igazságtalanság és az elnyomás forróságától szenvedő sivatag, a szabadság és a jog oázisává fog változni…
Van egy álmom, hogy négy kicsi gyermekem egy napon olyan nemzet tagja lesz, ahol nem a bőrszínük, hanem a jellemük alapján ítélik meg őket.”
A folyamatos tiltakozások elvezettek az 1964-ben elfogadott Polgárjogi Törvény, illetve az 1965-ben elfogadott Választójogi Törvény elfogadásához. 1964-ben King 350 beszédet mondott, az egyiket Oslóban, amikor átvette a neki ítélt Nobel-békedíjat.
A feketék közül sokan nem értettek egyet azzal, hogy túlságosan békések a módszerei, és a Ku Klux Klán is többször fenyegette. Sokan megalkuvónak tartották, annak ellenére, hogy ha a feketéket sérelem érte, mindig felemelte szavát. Egy idő után nemcsak délen, hanem északon is megpróbálta elveit népszerűsíteni, de nem nagyon sikerült. 1966-ban Jesse Jacksont bízta meg mindezzel. Két évvel később megszervezte a Szegény Emberek Mozgalmát, amely még a fővárosban is szervezett tüntetéseket.
Gyilkos végzett vele
1968 áprilisában egy sztrájk támogatására Memphisbe utazott. A szállásául szolgáló motel erkélyén éppen egy zsoltárról beszélgetett április 4-én, amikor lelőtték. A tettest, a fehér bőrű James Earl Rayt hetekkel később Londonban, a Heathrow repülőtéren tartóztatták le, s miután beismerte bűnösségét, kilencvenkilenc év börtönre ítélték.
A béke hívének halála után soha nem látott méretű faji zavargások robbantak ki, amelyekben 46 ember vesztette életét. Johnson elnök április 7-ét gyásznappá nyilvánította. King temetésén Hubert Humphrey alelnök képviselte az elnököt.
A feketék egyenjogúságáért oly sokat tevő, az erőszakot elvető tiszteletes ma már az amerikai örökség része, egy 2001-es közvélemény-kutatás szerint Jézus Krisztus után a második legnagyobb hős az amerikaiak szemében, megelőzve John F. Kennedyt és Teréz anyát.
1986-ban minden év januárjának harmadik hétfőjét Martin Luther King Nap néven ünnepnapnak nyilvánították az Egyesült Államokban.
AJÁNLOTT LINKEK:
Van egy álmom – a teljes beszéd
A Montgomery buszbojkott
Martin Luther King pályafutásának főbb állomásai
