Az ötletet az úszók ruházatát is ihlető cápabőr adta. Bár a természet a vízben való mozgásra fejlesztette ki, elvileg a levegőben is alkalmazható. A legnagyobb kihívást az jelentette, hogyan ültessék át a cápabőr tulajdonságait egy olyan lakkba, amely ellenáll a légi közlekedés szélsőséges körülményeinek. A repülőgép külső borításának ugyanis -55 foktól +70 fokig terjedő hőmérsékletet, intenzív UV-sugárzást és nagy sebességet kell kibírnia.
A lakkot nem közvetlenül viszik fel a felületre, hanem egy, a cápabőr szerkezetének megfelelően strukturált sablon segítségével, amelyre egyenletesen, vékony rétegben kenik rá. A megszilárduláshoz szükséges UV-sugárzást követően a sablon könnyen lehúzható a lakkrétegről. A lakk segítségével az üzemanyagköltségek legalább egy százaléka megtakarítható, amely a világ légi közlekedésére vetítve évente mintegy 4,48 millió tonna üzemanyagnak felel meg.
A cápabőrlakknak a hajóknál is hasznát lehetne venni, annyi különbséggel, hogy itt még meg kell akadályozni, hogy kagylók vagy algák telepedjenek meg a borításon. A hajókon való tesztelés során a súrlódás több mint 5 százalékkal csökkent. Egy konténerhajó esetében ez egy évben kétezer tonna üzemanyag megtakarítását jelenti.
A lakk további lehetséges felhasználási területe a szélerőművek rotorlapátjai – azok légellenállása ugyanis szintén nemkívánatos. Az új lakk révén nőne az erőművek hatásfoka, és vele együtt a kinyerhető energia is.
