Noha űripari cégek már a hidegháborús időkben is léteztek, a terület fellendülése igazán a 21. században kezdődött meg. Napjaink űrszektora már elképzelhetetlen ilyen vállalatok nélkül, gondoljunk csak a SpaceX-re, amelyről túlzás nélkül kijelenthetjük: forradalmat hozott az űrtechnológiában.
A cégek hatékonyabban, olcsóbban és gyorsabban képesek eredményekre jutni, mint a hagyományos, állami űrhivatalok, nem véletlen, hogy a NASA különböző megállapodások révén egyre komolyabb teret ad nekik az űrben. Az újbóli emberes Holdra szállást célzó Artemis-program például nem tudna megvalósulni a magánipar segítsége nélkül, a SpaceX többek között a Starship nevű rakétarendszerrel járul majd hozzá a missziókhoz.
1,5 milliárd dollár veszteség
A NASA partnerei között nemcsak újonnan, kifejezetten a világűr kiaknázásának a céljával alapított cégek találhatók meg, hanem olyan régebbi vállalatok is, amelyek utólag kapcsolódtak be a területbe. Ezek közé tartozik a mostanában komoly botrányokba keveredő Boeing.
A cég szintén részt vesz az Artemis-programban, emellett a Commercial Crew Program (CCP) keretében egy űrhajó, a 2010-ben bemutatott Starliner fejlesztésére is megbízást kapott. A szerződés 4,2 milliárd dollárra vonatkozott.
A legfeljebb hétfős személyzet szállítására alkalmas kapszula feladatának azt tűzték ki, hogy asztronautákat juttasson a Nemzetközi Űrállomásra (ISS). Erre a Boeing Starlinere mellett a SpaceX Crew Dragonját is kiválasztották, utóbbi űrhajó már 2020-ban emberes repülésen vett részt, és azóta is megbízhatóan szolgálja az ISS-t.
A Boeingnél eredetileg úgy számoltak, hogy a Starliner első emberes tesztküldetése 2017-ben valósulhat meg, a projekt azonban nem zajlott zökkenőmentesen. Az első, legénység nélküli orbitális tesztet is csak 2019 végén tudták elindítani, ez részleges kudarccal végződött: az űrhajónak nem sikerült pályára állnia, nem érte el a Nemzetközi Űrállomást, hét nap helyett így csak két napig tartott a missziója.
A következő tesztre egészen 2022-ig kellett várni, ez már az elvárásoknak megfelelően alakult, ezért a Boeing megkapta az engedélyt az első emberes kísérletre. A Crew Flight Test – amelynek keretében két űrhajóst akartak eljuttatni az ISS-re – ugyanakkor újabb csúszásokat szenvedett.
A projektet gyakorlatilag a kezdetektől súlyos késések, menedzselési problémák és mérnöki kihívások kísérték. Eközben a Crew Dragon fejlesztése ugyan szintén nehézségekbe ütközött, de összességében így is gördülékenyebben és jóval olcsóbban zajlott, mint a nagy vetélytársé.
A cégnél abban bízhattak, hogy a kapszula első emberes tesztje végre fordulatot hozhat a történetben, ám a repülés csak újabb bonyodalmakat okozott.
Az elátkozott küldetés
A hosszú csúszástól eltekintve a Crew Flight Testet már közvetlenül indulása előtt baljós előjelek kísérték: a 2024 májusára kitűzött startot két alkalommal is elhalasztották, egyszer alig négy perccel a felbocsátás előtt szakították meg azt a számítógépes rendszer hibája miatt. A Starliner, fedélzetén Butch Wilmore és Suni Williams amerikai űrhajósokkal, csak június 5-én tudott a magasba emelkedni – Williamsszel korábban a 24.hu újságírója az Egyesült Arab Emírségekben találkozott.
A missziót eredetileg nyolcnaposra tervezték, de már június 5-én, az út során kiderült, hogy valami nincs rendben: a földi irányítás héliumszivárgást detektált. Az űrhajó másnap, 27 órával az indulás után dokkolt az űrállomásra, nem sokkal a manőver előtt azonban újabb probléma lépett fel, a helyzetszabályzást segítő reakcióvezérlő rendszer (RCS) 28 fúvókájából öt leállt.
A hiba négyórás késést eredményezett. A fúvókák közül végül négyet sikerült újraindítani, a 2022-es teszt során épp ugyanilyen probléma lépett fel.
Június 7-én Wilmore és Williams az ISS fedélzetén lévő amerikai legénységgel együtt kirakodást folytatott, majd másnap megkezdődött az ilyenkor rutineljárásnak számító űrhajótesztelés – erre azért van szükség, hogy kiderítsék: vészhelyzet esetén elhagyhatják-e az űrhajósok az állomást az arra csatlakozó űrhajóval. Ezt követően Wilmore és Williams elkezdett besegíteni az ISS karbantartásába, illetve bekapcsolódtak a fedélzeten zajló kutatási feladatokba.
A NASA és a Boeing június 11-én már azt közölte, hogy újabb héliumszivárgást észleltek, és emiatt, valamint az RCS korábbi meghibásodásának következtében a hazatérést legkorábban június 18-ára halasztják. Azóta újabb és újabb sajtótájékoztatókat tartottak, közleményeket adtak ki a témában, egyre későbbre tolva a hazatérés dátumát.
A NASA képviselői legutóbb augusztus 14-én szólaltak meg, kijelentve: egyelőre bizonytalan, mikor indulhatnak vissza a Földre az asztronauták. Az egyik lehetséges forgatókönyv, hogy nem is a Starlineren, hanem a Crew Dragon 2025. februári küldetésével térhetnek haza.
Ez meglehetősen hosszú űrrepülés, igaz, akad néhány űrhajós, aki ennél is tovább tartózkodott a világűrben.
Fel vannak készülve
A Nemzetközi Űrállomás legénysége jellemzően hét főből áll, a jelenlegi, 71. expedíciónak négy amerikai és három orosz tagja van. Küldetésük idén áprilisban kezdődött, és szeptemberben ér véget.
Melléjük csatlakozott be vendégként Wilmore és Williams – az, hogy kilenc ember legyen a fedélzeten, nem szokatlan. A páros feladata most a legénység munkájának támogatása. Az ISS-en szerencsére mindig fel vannak készülve a hasonló esetekre, az élelmezés és egyéb ellátmány nem jelent problémát, a következő időszakban pedig újabb teherűrhajó érkezik az állomásra.
Az ISS legénységének menetrendje meglehetősen feszes, a Starliner meghibásodásának kijavítása azért is lassú, mert az űrhajósoknak egyéb teendőik is vannak. Az űrhajó jelenleg alacsony energiafogyasztású üzemmódban van, miközben folyamatosan vizsgálják, illetve a Földön tesztelik a modell hajtóműveit.
A bizonytalan hazatérési dátum miatt a médiában hamar terjedni kezdett, hogy az asztronauták a világűrben rekedtek, a Boeing ugyanakkor határozottan elutasította ezt a narratívát, és a NASA is kiemelte, hogy a Starlinerrel vészhelyzet esetén vissza lehetne térni.
A hivatalos kommunikáció szerint az asztronauták még örülnek is, hogy a tervezettnél többet időzhetnek az ISS-en. A helyzetről elsőként július 10-én beszéltek nyilvánosan maguk az érintettek: Williams többek között arról beszélt, hogy tesztrepülésen vesznek részt, ezért nem is meglepő, ha előfordulnak hibák.
A NASA és a Boeing képviselői korábban arról beszéltek, hogy augusztus közepéig bizonyosan elegendő a Starliner akkumulátorának töltöttsége a visszatéréshez. A korábbi határidőhöz közeledve viszont az újabb bejelentésekben már szeptemberi dátumot tűztek ki, miközben a NASA oldaláról állítólag az is felmerült, hogy az űrhajót végül legénység nélkül küldjék vissza a Földre.
A döntés mellett szólna, hogy az elmúlt két hónap alatt nem történt érdemi előrelépés a helyreállításban. Az ötlet egyben azt is jelzi, hogy a Starlinerben nem bízik meg az űrhivatal, ami a Boeing szempontjából súlyos következményekkel járhat.
Komoly következmények
Amennyiben a kapszula valóban üresen tér vissza, az jelentősen megbolygathatja az ISS ütemtervét, a SpaceX-nek például üres üléseket kell biztosítania a 2025 februárjában hazainduló Crew Dragonon. Bár a SpaceX másik űrhajója már idén ősszel elhagyja az ISS-t, a NASA szerint kockázatos lenne ezzel utaztatni Wilmore-t és Williamst, mivel nem rendelkeznek a szükséges űrruhával – a Starliner számára tervezett űrruhák ugyanis nem kompatibilisek a Dragonnal, és ez fordítva is igaz.
A Starliner sorsának, megbízhatóságának kérdése sajtóértesülések szerint a NASA-n belül is heves vitákat szül. A szervezet hivatalosan továbbra is elzárkózik attól, hogy kudarcosnak ítélje a küldetést, a helyzet viszont kétség kívül kellemetlen és csalódást keltő.
A Boeing egyelőre próbál a lehető legpozitívabban kommunikálni a Starlinerrel kapcsolatban azt hangsúlyozva, hogy a helyzetből sokat tanulhatnak a mérnökök. Mark Nappi, a vállalat CCP programmenedzsere azt is kiemelte: olyan hibák léptek fel, amelyeket csak emberes tesztek során lehetett volna felismerni.
Egyes szakmai vélemények szerint azonban a problémákat már a legénység nélküli repülések, esetleg a kezdeti tervezés során észlelni kellett volna. A Boeinget a repülőgépei miatt évek óta kritizálják biztonsági és minőségi szempontból, felmerül a kérdés, hogy a Starliner esetében nem játszottak-e szerepet a rendszerszintű gondok.
A Starliner eddigi fejlesztése nem volt diadalmenet, a Boeingnél viszont abban bízhattak, hogy a sikeres emberes tesztrepüléssel javíthatnak a cég utóbbi időkben megtépázott hírnevén.
Az űripar az elmúlt időszakban hatalmas fellendülést tapasztalt, és a cég nem titkolt célja volt, hogy nagy profitra tegyen szert a területen. Az úton elviekben a Starliner jelentette volna az egyik mérföldkövet, az űrhajó révén válhatott volna a Boeing a SpaceX nagy riválisává.
Amennyiben a NASA-nál az eddigi eredmények tükrében úgy döntenek, hogy – egyelőre legalábbis – nem elégednek meg a Starlinerrel, az óriási gyomrost jelenthet a vállalatnak. A helyzetnek külön pikantériát adhat, ha a kapszula legénységének végül a nagy vetélytárs, a világűrben sokkalta sikeresebb és megbízhatóbb SpaceX űrhajóján kell majd hazatérnie.