Ha valaki 15 évvel ezelőtt megkérdezi, hogy mit gondolok a Samsungról, akkor valószínűleg gondolkodás nélkül rávágom, hogy nagyon ügyesen körberajzolták az iPhone-t, utalva azon vádakra, miszerint a dél-koreai gyártó az első okostelefonjaival pofátlanul lemásolta az Apple 2007-ben debütált, forradalmi mobilját. Másfél évtized viszont elég hosszú idő, főleg a technológiai szektorban, és nem túlzás azt állítani, hogy ha nem is felcserélődtek, de mára kiegyenlítődtek a szerepek.
Az Apple egy ideje például már messze nem az innovációiról híres, az új telefonjaikba például többéves csúszással kerülnek be az androidos konkurensek funkciói, és bár kétségtelen, hogy az almás okostelefonok még mindig rendkívül kelendőek, de a globális mobilpiac vezetője így is évek óta a Samsung. A cég, ami egyes területeken már messze a Tim Cook vezette vállalat előtt jár: vegyük például az egykor sci-finek tűnő, hajlítható kijelzős telefonjaikat, amik már az ötödik generációnál járnak, miközben az Apple háza tájáról továbbra is csak pletykák hallhatók az ilyen fejlesztésekről.
A Galaxy Z Fold5 és a Galaxy Z Flip5 hivatalosan július végén mutatkozott be, a gyártó hazai pályán, a dél-koreai Szöulban tartotta a nagyszabású leleplezést, ahová a 24.hu is hivatalos volt. Az út során ráadásul nemcsak az új készülékeket vehettük kézbe szinte mindenki előtt, de bepillantást nyertünk a kulisszák mögé is, hiszen bejutottunk a vállalat Samsung Digital City nevű fejlesztési központjába, és egy olyan komplexumba is, ahol fáradhatatlan robotok rakják össze a gyártó legújabb csodatelefonjait.
Semmiből a csúcsra
Dél-Korea napjaink egyik legfejlettebb állama, ami szép eredmény annak fényében, hogy bő hetven éve a hidegháború legvéresebb konfliktusa, a koreai háború lényegében földig rombolta az akkor még rendkívül szegény országot. Dél-Korea viszonylag gyors felemelkedésében nagy szerepe volt az eredetileg 1938-ban alapított, akkor még kiskereskedelmi cégként üzemelő Samsungnak is, amit ma már a világ húsz legnagyobb vállalata között tartanak számon. Ehhez persze kellett az is, hogy maga a cég rengeteget profitáljon azon erőforrásokból, amiket a kormány a késő 60-as évektől kezdve biztosított azért, hogy az ország felzárkózzon az olyan, akkor technológiai nagyhatalomnak számító országok mögé, mint Japán vagy éppen Németország.
A cégbirodalom többek között jelen van
- az építőiparban,
- az akkumulátor- és kijelzőgyártásban,
- a biztosítások területén,
- pénzügyi szolgáltatást is nyújt,
- de foglalkoznak hotelekkel,
- hajóépítéssel
- és divatáruval is.
A konglomerátum Dél-Korea GDP-jének közel húsz százalékát adja, és nagyjából ekkora részben felelős az exportért is.
A Samsung Electonicsot 1969-ben alapították a Szöultól 30 kilométerre lévő Szuvonban, ahol a kezdet kezdetén még katódcsöves fekete-fehér televíziókat gyártottak. A leányvállalat kutatási-fejlesztési központja mind a mai napig itt található, ezt nevezik Samsung Digital Citynek (nem összekeverendő a konglomerátum bázisaként szolgáló, több felhőkarcolóból álló, szöüli Samsung Townnal), és a név nem túlzás, hiszen a főhadiszállás lényegében egy város a városban.
A falakkal körülvett terület több millió négyzetméteren nyújtózik, többsávos úthálózattal és zebrákkal rendelkezik, közel 140 épületnek ad otthont, amiket átlagosan 37 ezer alkalmazott tölt meg – jelentős részüket minden nap a cég legalább 500 buszból álló flottája szállítja be a környékről a munkahelyére.
A „város” közepén öt jókora irodaház található, a legmagasabb 40 emeletes, az utolsó torony építése pedig 2014-ben fejeződött be. Az épületegyüttes persze nem olyan látványos, mint az Apple kör alakú campusa, viszont a kialakítás és a dolgozók számára elérhető szolgáltatások így is irigylésre méltók.
Az irodaházakat egy Central Park nevű zöldövezet köti össze, de az épületek között a föld alatt is lehet közlekedni, a dolgozók igényeit pedig kávézók, éttermek és mindenféle boltok tucatjai igyekeznek kielégíteni. Bármikor le lehet ugrani például egy Dunkin Donutsba kávéért vagy fánkért, illetve könnyedén be lehet vásárolni, mielőtt hazaindulna az ember. És ez még nem minden, hiszen a Digital Citynek többek között van saját tűzoltósága és kórháza, továbbá 900 gyermekkel foglalkoznak az itteni óvodákban. Utóbbi két szolgáltatás a juttatások része, a betegeket ellátó és a gyerekekkel foglalkozó szakemberek szintén a Samsung alkalmazottai.
A komplexum amúgy egy utópisztikus város benyomását kelti: az utcák tiszták, a zöld felületek gondozottak, a járdán színes esernyők alatt emberek igyekeznek a dolgukra. A sárga, lila, zöld és kék színben pompázó kiegészítőkből nagyjából 10 ezer található a campus területén, minden épület előtt van egy tároló, ahonnan fel lehet kapni vagy le lehet tenni egyet. Dél-Koreában a nyári monszun idején bármikor jelentős eső szakadhat le az égből, az esernyők ugyanakkor jól jönnek olyan időben is, mint amilyen a mi látogatásunkkor tombolt: 30–34 fok közti hőmérséklet 80 százalék feletti páratartalommal. A napra lépve szó szerint meggyullad az ember, így nem csoda, hogy az alkalmazottak egy pár száz méteres séta idejére is magukhoz veszik az ernyőket.
A dolgozók komfortérzetéről viszont nem csak ezen hasznos kiegészítők gondoskodnak: a központi épületek felé buszozva foci- és kosárlabdapályák mellett haladunk el, amik szintén az alkalmazottak igényeit hivatottak kielégíteni, az egyik nagyobb épület aljában pedig a hazai plázák konditermeit lepipáló edzőcsarnok, továbbá hatalmas uszoda és mászófal várja a dolgozókat. Ezek mellett ott a szintén méretes ebédlő, a bejáratnál az egész falat betöltő kivetítővel, amin a napi menü látható a hagyományos koreai fogásoktól egészen a Subway-szerű szendvicsekig. Naponta akár 90 különböző étel közül is lehet választani – beleértve a reggelit, az ebédet és a vacsorát.
A jövő kapujában
A tornyokba ennél beljebb (vagy hát feljebb) nem is engedik a sajtót, aminek oka van: lényegében a Samsung Electronics agyában járunk, a szigorú őrökkel megtámogatott beléptető kapukon túl a cég legféltettebb titkain dolgoznak a szakemberek, a jövő eszközeit fejlesztik, olyan telefonokat, televíziókat és egyéb kütyüket, amikről a cég jó eséllyel csak évek múlva fogja lerántani a leplet.
Csak a példa kedvéért: a vállalat 2019-ben dobta piacra az első, hajlítható kijelzős okostelefonját, a Galaxy Foldot, ám a kereskedelmi forgalomba kerülő változat megszületését kilenc év fejlesztés előzte meg. Mindez a Digital City falai között zajlott (minden Galaxy eszköz itt „születik”), és elég nagy rá az esély, hogy a felettünk lévő szintek egyik laborjában az ottjártunkkor is épp olyan technológiákon dolgoztak a mérnökök, amiknek a – ma talán még elképzelhetetlennek tűnő – gyümölcsét leghamarabb valamikor az évtized végén vehetjük majd a kezünkbe.
Ez elsőre ugyan nem tűnik olyan izgalmasnak, mint egy feltekerhető kijelző megalkotása, de a gyártó számára például elég nagy kihívás, hogy a telefonok működéséhez szükséges komponensek időről időre egyre kisebb helyen férhessenek el, miközben a teljesítmény nemhogy csökken, de exponenciálisan nő.
Az egyszeri felhasználók számára szintén kevésbé érdekes részlet, hogyan lehet úgy optimalizálni a gyártást, hogy minél kevesebb legyen a selejt, az elpazarolt alapanyag és persze az idő – pedig ezek fontos dolgok, amik nem csupán azt befolyásolják, mennyibe fog kerülni az adott eszköz, de azt is, hogy adott idő alatt mennyi készülhet belőle. A Digital City az új technológiák mellett az egyre jobb gyártási megoldások bölcsője, amik többek között lehetővé teszik, hogy a Samsung legyen az abszolút piacvezető a hajlítható kijelzős okostelefonok szegmensében.
Nem elég kifejleszteni egy eszközt, de azt kellő mennyiségben le is kell gyártani és el kell juttatni a boltokba, mindezt úgy, hogy az egész folyamat végén a cég hasznot termeljen. A Samsung ebben jelenleg verhetetlen: akadnak ugyan más gyártóktól származó, egyes specifikációkban a Z Fold és Z Flip modelleknél akár jobb, hajlítható kijelzős okostelefonok, de ezek pont a gyártási nehézségek miatt hivatalosan sokszor el sem hagyják Kínát, az európai piacon nem vagy csak nehezen beszerezhetők.
A monotonitás szuggesztív varázsa
Bár a Digital City igazi boszorkánykonyháját a látogatás során nincs lehetőségünk bejárni, azt mégis láthattuk, hogy pontosan mit főztek ki a szakemberek. Ezt viszont már egy másik iparvárosban, a Szöultól háromórányi útra lévő Gumiban, ahol a Samsung egy másik jelentős telephelye található.
A komplexum ugyan kisebb, mint a szuvoni Digital City, de a kialakítást ugyanaz a profizmus jellemzi: takaros parkok, karban tartott úthálózat, különböző funkciót betöltő épületek és persze az elmaradhatatlan színes esernyők. Itt viszont már be is jutottunk olyan helyekre, ahol a „varázslat” történik: például egy olyan csarnokba, ahol a fejlesztési központban megálmodott hatékony folyamatokat átültették a valóságba. Gépek állnak katonás sorban egymás mellett ameddig a szem ellát, a plexik mögött pedig szorgos robotok pakolják össze a Samsung olyan jól ismert csúcskészülékeit, mint például a Galaxy S23 Ultra vagy éppen a hajlítható kijelzős csodatelefonok.
Minden gép a folyamat egyetlen eleméért felel (például bekerül a memória vagy egy szenzor), a készülékek pedig futószalagon haladnak egyik masinától a másik felé, és ahogy lépdelünk előre mellettük, úgy lehetünk tanúi, ahogy a komponensekből szép lassan felismerhető készülék válik. A gépek ugyanakkor nemcsak az összeszerelést végzik, de tesztelik is a beillesztett alkatrészeket, és olykor-olykor előfordul, hogy az egyes állomások erre kialakított tárolójában landol egy félkész mobil, jelezve, hogy az adott példánynál valamilyen „rendellenességet” érzékelt a rendszer.
Az egész procedúra rendkívül monoton, de az – erre fogékony – embert mégis képes elvarázsolni, ahogy az óraműpontosággal működő, amúgy rendkívül bonyolult rendszer fáradhatatlanul köpi ki magából az értékesítésre kész okostelefonokat. Mindez a szuvoni fejlesztések eredménye, és a Gumiban meglátogatott gyár igazából egy tesztkörnyezet, amit a sikeres használat után adaptálnak a Samsung más gyáraiban is – így biztosítva a fentebb már ecsetelt gyártási kapacitást és minőséget.
A rendszer még nem tökéletes (ahogy a cég mobiljai sem olyan mértékben fejlődnek, ahogy azt mi szeretnénk), hiszen a látogatásunkkor pont megtörtént, hogy az egyik állomás szépen megakasztotta a teljes gyártási folyamatot, piros lámpával villogó gépek egész sorát eredményezve. A problémát percek alatt orvosoló mérnökök és a futószalag végén legördülő, a hibái ellenére is innovatív készülékek ugyanakkor jól reprezentálják, hogy a Samsung Electronics már rég maga mögött hagyta azt az időszakot, mikor még a konkurenciát szégyentelenül másoló cégként hivatkoztunk rá.
