A Sonos május elején mutatta be legújabb fejlesztését, a Ray soundbart, ami a gyártó eddigi legkisebb hangprojektora. Persze nemcsak a méret csökkent az Arc (~350 ezer) és Beam (~180 ezer) modellekhez képest, de az ár is: itthon már 100 ezer forint környékén hazavihető.
Ennyi pénzért meglepően erőteljes hangzást kapunk, ugyanakkor a barátibb árcéduláért cserébe a gyártó korábbi modelljeihez képest bőven akadnak kompromisszumok is: nincs például Dolby Atmos támogatás, le kell mondanunk a beépített mikrofonról és a HDMI csatlakozásról is – utóbbi főleg az újabb okostévékkel rendelkező felhasználóknál lehet igazi vízválasztó.
Sonos Ray Soundbar
A Ray a Sonostól megszokott elegáns – és immár teljes egészében újrahasznosított anyagokból készült – csomagolásban érkezik, a dobozt kibontva pedig mindössze két kábelt és egy rövid útmutatót találunk a hangprojektor mellett. A gyártó termékeinek egyik legnagyobb pozitívuma, hogy gyerekjáték beüzemelni őket, és nincs ez másképp az aktuális tesztalanyunk esetében sem. A soundbart rá kell kötni a hálózatra, majd az optikai kábel segítségével csatlakoztatni a televízióhoz – ahogy a pár sorral fentebb már utaltam rá, ez az egyetlen opciónk az összekötésre.
Ezt követően elő kell venni az Androidra és iOS-re egyaránt elérhető Sonos alkalmazást. Az app magától felismeri az új eszközt, ami a hangalapú beazonosítás után (a soundbar csipog, a telefonunk mikrofonja ezt hallja) automatikusan csatlakozik az otthoni wifire.
Innen nincs más hátra, mint ellenőrizni, hogy hibátlan-e a kapcsolat a tévé és a soundbar között, manuálisan kikapcsolni a képernyő saját hangszóróit, majd beállítani, hogy az új hangprojektorunk vezérelhető legyen a televíziónk mellé járó infrás távirányítóval is. Utóbbi lényegében csak egy gombnyomás, ugyanakkor akiknél a távvezérlő nem ezt a technológiát használja, hanem más megoldást, mondjuk Bluetooth segítségével kapcsolódik (mint az LG-féle Magic Remote-ok), ott bajok lehetnek. A Sonos elméletileg ezekhez is biztosít megoldást, de a gyártótól megszokott pofonegyszerű kezelést itt már beárnyékolhatják kisebb frusztrációs fellegek.
Itt érezhetjük először a HDMI hiányát, hiszen a Beam és az Arc esetében ezen apróságokkal lényegében nem kellett foglalkozni. A tévé jó esetben automatikusan váltott a HDMI ARC-n keresztül csatlakoztatott hangrendszerre, és a távirányítót sem kellett külön szinkronizálni. A hangerő ugyan szabályozható az appon keresztül és a hangprojektoron lévő fizikai gombokkal is, de mindkét megoldás meglehetősen kényelmetlennek és idejétmúltnak hat 2022-ben.
Mikrofon hiányában a közvetlen hangvezérlésről is le kell mondanunk (a közvetettre még visszatérünk), pedig június 1-én világszerte elérhetővé vált a Sonos saját megoldása, amivel részben kiválthatók a hazánkban amúgy is csak trükközéssel aktiválható digitális asszisztensek.
A hátlapon nincs USB és hagyományos jack port, illetve Bluetooth-csatlakozásra sincs lehetőség, ami a gyártó termékeit kevésbé ismerők számára meglepetés lehet, de ez néhány hordozható kivételt leszámítva (Move, Roam) a Sonos minden termékére igaz. A Ray persze simán használható hangszóróként zenelejátszáshoz, ehhez viszont az említett alkalmazás szükséges (de itt is adott a Spotify Connect, illetve az almásoknak sem kell lemondani az AirPlay 2 támogatásról).
Ide integrálható szinte az összes komolyabb zenei streaming szolgáltatás (Spotify, Apple Music, Tidal, YouTube Music stb.), egyszerre akár több is, így simán elérhetjük a kedvenceinket, és a wifi kapcsolatnak hála a mobilunk zenehallgatás közben is szabadon használható. Telefonálhatunk, videót vagy játékot is elindíthatunk a mobilon, egyik sem fogja megszakítani a zenelejátszást, és az extra hangok sem fognak megszólalni a soundbaron keresztül.
Nem elhanyagolható továbbá, hogy a Ray az appon belül pár érintéssel csatlakoztatható a már meglévő vagy a jövőben beszerzésre kerülő Sonos eszközökhöz, így például több helyről, eltérő helyiségekben szólhat ugyanaz a zene, és adott a rendszerbővítés lehetősége is.
Szerezhetünk a soundbar mellé külön mélynyomót (ráadásul a pletykák szerint idén ebből is érkezik egy kisebb, olcsóbb változat), a gyártó jó pár eszköze pedig oldalsugárzóként párosítható – nemcsak a Sonos One hangszórók, de az IKEA-val közösen piacra dobott polc, lámpa és képkeret is. Mindez mindenféle kábelek nélkül, pusztán a lakás vezeték nélküli hálózatán megoldható, ami azért az említett hiányosságok ellenére is elég nagy fegyvertény. Ha pedig van olyan Sonos eszközünk, ami rendelkezik beépített hangszóróval (mondjuk a legolcsóbb Sonos terméknek számító Roam), akkor ennek és a Sonos Voice Controlnak hála (angol) hangparancsokkal akár a Ray is vezérelhető, így például kikerülhetők az említett távirányítós kellemetlenségek.
Kompakt kivitel, meglepően jó hangzás
A Ray persze alapvetően egy soundbar, abból is egy abszolút kompakt változat (mindössze 559 x 95 x 71 mm), amiben négy D-osztályú erősítő, két magassugárzó és két középsugárzó kapott helyet. Ez elsőre nem tűnik egy kifejezetten combos rendszernek, de a hangprojektor már akkor képes meglepni az embert, mikor a Netflixet elindítva felcsendül a jellegzetes „tudumm” dallam.
Hiába a viszonylag kicsi méret, a soundbar simán betölti a nappalimat, persze bármilyen komolyabb térhatás nélkül, hiszen a napjainkban elérhető formátumok közül csupán a PCM, a Dolby Digital és a DTS audio támogatott. Részben ez is a HDMI hiányának a számlájára írható, de a surround hatásnak azért hardveres oldalon is akadnak korlátai. A Sonos ezt nem is tagadja: a Ray úgy lett tervezve, hogy akár kisebb, szűk helyeken is elférjen, és ennek megfelelően eleve úgy alakították ki, hogy közvetlenül előre sugározza a hangot, így kerülve el bármiféle torzulást.
Ettől függetlenül a Ray nemcsak erőteljesen szól, de tisztán is, és a mély tartomány sem hiányzik, habár ezen a fronton azért a zúzósabb jeleneteknél érződik a mélyláda hiánya. Kategóriáján belül ez a soundbar viszont még így is az élvonalba tartozik, ami pedig a konkurensek fölé emeli, az a Sonos Speech Enhancement. Ennek szerepe, hogy még a legnagyobb lövöldözések, robbanások, esetleg bolygópusztító világvége közepette se mosódjanak el az emberi hangok. A szoftveres varázslat remekül működik, a dialógok tényleg szépen elkülönülnek a többi hangtól, és ez nemcsak filmezés közben előnyös, de zenehallgatás közben is érezteti a pozitív hatásait.
Nem a csúcstévék mellé
A Sonos neve eddig nagyjából egyet jelentett a prémium kategóriával, a Ray ugyanakkor némileg rácáfol erre, ugyanis főleg azoknak lehet jó választás, akik a régebbi, de még kiválóan működő tévéjük mellé keresnek remek hangminőséget biztosító soundbart. Ha viszont valaki mondjuk az utóbbi két évben vett magának modernebb, HDMI ARC porttal is rendelkező okostévét, annak – a magasabb ár ellenére is – inkább a második generációs Beam lehet a jó választás
Bár 100 ezer forint környékén (sőt valamivel olcsóbban) azért elég széles a kínálat a hasonló képességű, kompetens hangprojektorokból, de az átlagon túlmutató hangminőség, a gyártó szoftveres megoldásai, és a későbbi bővíthetőség okán simán érdemes lehet bizalmat szavazni a Ray-nek. És azt sem szabad elfelejteni, hogy ez az eszköz nem csupán egy soundbar, de teljes értékű (otthoni) hangszóró is, ami a későbbiekben, egy esetleges fejlesztés esetén a tévé mellől kikerülve extra zenehallgatós eszközként folytathatja a pályafutását az otthonunkban.
