Tech

Ha nem érdekli, ki a felelős a háborúért, már győzött is az orosz propaganda

STR / NurPhoto / NurPhoto via AFP
STR / NurPhoto / NurPhoto via AFP
Cenzúra helyett az újfajta manipuláció a túl sok információra épít. Ha összeesküvés-elméletek, képtelen magyarázatok és egymásnak ellentmondó hírek sokaságában találjuk magunkat, elfáradhatunk, és úgy érezhetjük, senkinek nincs igaza, mindenki hazudik. Az orosz propaganda pontosan ezt akarja elérni.

2014. július 17-én délután a Malaysia Airlines 17-es, Amszterdam és Kuala Lumpur közötti menetrend szerinti járata az orosz–ukrán határ közelében, a Donecki területen lezuhant. A repülőgép 283 utasa és 15 főnyi személyzete életét vesztette. Ez volt a legtöbb halálos áldozattal járó légi katasztrófa a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások óta.

A tragédia legvalószínűbb magyarázata, hogy oroszbarát szeparatisták lőtték le a gépet, mert ukrán katonai járműnek vélték, az oroszok azonban azt kommunikálták, hogy ukránok voltak a tettesek. Ez utóbbi nem annyira meglepő, az viszont igen, hogy a tragédiát követően több hivatalos orosz forrásból számos teória látott napvilágot, a legegyértelműbb propagandától kezdve a legelképesztőbb összeesküvés-elméletekig. A hivatalos narratíva például a különböző elképzelések közül kiemelte azt, mely szerint a gép már eleve holttesteket szállított, és a tragédiát megrendezték, hogy az oroszokat és az oroszbarát szeparatistákat rossz színben tüntessék fel.

Az oroszok célja nem az volt, hogy az orosz információkat elhiggyék az emberek, hanem az, hogy az ukrán információkat hiteltelenítsék.

Krekó Péter szociálpszichológus, dezinformáció-szakértő, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának docense szerint 12 különböző, egymásnak ellentmondó narratíva jelent meg a közbeszédben, amelyeknek forrása legalább részben hivatalos orosz nyilatkozatokhoz vezethető vissza. Mivel az már akkor sem igazán volt, most meg aztán pláne nincs olyan független média, amely ellenőrizhetné az állításokat, Oroszországban a propaganda ezen a szinten is működik, ráadásul külföldön is hatásos, méghozzá azért, mert olyan információs zajt generál, amiben még azok is elfáradnak, akiknek egyébként szándékuk és lehetőségük is lenne megérteni a történéseket. Kira Jarmis, a legismertebb orosz ellenzéki politikus, Alekszej Navalnij sajtótitkára szerint ugyanez történt Navalnij megmérgezésének esetében is: még az is belekerült a közbeszédbe, hogy a politikus saját magát mérgezte meg. Krekó Péter szerint ez az információs túltöltés Putyin egyik legfontosabb eszköze a posztmodern diktátori rendszerében.

EyePress News / EyePress via AFP Alekszej Navalnij a kórházban.

Ezt a módszert az orosz–ukrán háború esetében még inkább tetten lehet érni. Annak ellenére, hogy Ukrajna állja a sarat az online propaganda terén, és sikerült a nyugati világ szemében magát hős ellenállóként, Putyin Oroszországát pedig kegyetlen agresszorként feltüntetnie, az orosz propagandagépezet is működik, és sikerrel zavarja össze az embereket.

„A dezinformáció állami szereplőktől érkező, szándékosan megvezető szándékkal kreált” álhírek összessége, mondta el Krekó Péter a Lakmusz tényellenőrző portál által szervezett beszélgetésen.

Az oroszoknál a média erre rendezkedett be, a Russia Today és a Sputnik orosz állami finanszírozásban működik, a hagyományos cenzúra mellett azonban a fent említett információs túltelítést is alkalmazzák annak érdekében, hogy az embereket teljesen összezavarják az igazsággal kapcsolatban. Olyan, sokszor teljesen képtelen összeesküvés-elméleteket emelnek kormányzati kommunikációs szintre, ami

egyébként egy-egy elvetemültebb Facebook-csoportban is elhalna, így azonban szélesebb körben is terjed.

A hagyományos cenzúra elsősorban a szűkítés eszközével él, és bár ezt is tetten lehet érni az orosz médiában (betiltották például a „háború” szót az orosz konfliktussal kapcsolatban, humanitárius misszióként vagy felszabadító hadműveletként lehet csak rá hivatkozni), a fő eszköz jelenleg a bővítés, az elárasztás olyan információkkal, amelyekből aztán ember legyen a talpán, aki ki tudja hámozni az igazságot. A rengeteg, egymásnak ellentmondó, hivatalos forrásból érkező információ hatására az emberek egy idő után elfáradnak, nem is keresik tovább a valósághoz legközelebb álló narratívát, egyszerűen úgy érzik, mindenki hazudik nekik.

Itthon is, külföldön is tetten érhető, hogy az emberek úgy érzik, nagyhatalmi játékok részesei, és indifferensnek tekintik a történéseket. Relativizálódnak a morális alapok is, és ami még rosszabb, az igazság is relatívvá válik. Válaszként pedig marad a cinizmus, amikor egyik félnek sem hiszünk, és akkor is egy szintre emeljük őket, ha az egyik egyértelműen az agresszor, a másik pedig a védekező fél.

Rácz András, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének munkatársa a beszélgetésben arra is figyelmeztetett: a propaganda egyidős a hadviseléssel, csak a módszerek és a platformok változnak. Jelenleg a nyugati média- és újságírórendszert fordítják ellenünk az oroszok: meghallgatják, felnagyítják a másik oldal narratíváját akkor is, ha annak semmi keresnivalója nincs a közbeszédben. Zajt generálnak, olyannyira, hogy még hamis tényellenőrző oldalakat is létrehoztak annak érdekében, hogy még jobban összezavarják az embereket. Oroszspecifikus koronavírusok kifejlesztéséről, csernobili atomfegyverekről generálnak álhíreket, amelyek futótűzként terjednek – nem is csoda, hiszen az összeesküvés-elméletek vonzóak, ezt látjuk a hollywoodi infotainmentből is.

Mihail Andronik / Sputnik / Sputnik via AFP Mariupol, az egyik leginkább harcoktól sújtott település Ukrajnában.

Persze lehet azzal érvelni, hogy egészen biztosan nem teljesen független a nyugati média sem, és itt is zajlik a befolyásolás – Krekó Péter szerint azonban ez olyan, mintha a fekete-fehér skálán az orosz fekete szintet összemosnánk a nyugati média igencsak világos szürkéjével. A valóságtorzítás szintje egyáltalán nem egyforma a két területen, a nyugati újságírói sztenderdek szigorúak, és nagyobbak a médiapiacok, így nagyobb a verseny is – ha valaki hiteltelen, az hamar kiderül.

Tökéletesen objektív újságírás nincs, de ebből nem következik, hogy mindenki hazudik

– mondta a szakértő. Nyugaton nincs a szóhasználatig leérő kontroll (ez az orosz és kínai modell), van viszont önreflektivitás és helyreigazítás, ilyet az orosz állami médiában nem látni.

Az információs káosz látványosan működik az orosz–ukrán háború esetében is, az oroszok jelenleg is különböző üzeneteket tolnak ki a nyilvánosság elé. A szakértők szerint szükség lenne olyan szankciókra, amelyek által a dezinformációt terjesztőknek anyagilag nem érné meg az álhíreket gyártani és továbbosztani, jelenleg ugyanis gyakorlatilag büntetlenül végezhetik a tevékenységüket. Fontos továbbá az, hogy a jó és megbízható információt finanszírozni kell.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik