Tavaly decemberben alaposan kiveséztük a Samsung első hajlítható kijelzős telefonját, és annak ellenére, hogy akadtak nyilvánvaló hibái, egy abszolút jól használható készüléknek bizonyult, ami ráadásul az idő próbáját is kiállta. Kilenc hónapon keresztül nyúztunk egyet, és sokak félelme, hogy a belső, hajlítható kijelző hosszú távon nem bírja a strapát, nem igazolódott be.
A műanyag képernyő tökéletesen működött a közel egy év aktív használat alatt, a hajtogatás semmilyen kárt nem tett benne, sőt még megkarcolni sem sikerült az üvegnél jóval sérülékenyebb felületet. A hónapok alatt ráadásul kifejezetten megszerettük a telefonból mini táblagéppé hajtogatható eszközt, és kíváncsian vártuk, hogy mit tud majd az utód. Egy hét használat után pedig kijelenthető, hogy a Galaxy Z Fold 2 nemcsak kötelező ráncfelvarrást kapott, hanem komoly fejlődésen ment át az elődjéhez képest.
Samsung Galaxy Z Fold 2
Miközben a tavasszal megjelent Z Flip a kagylótelefonokat idézve alkalmazta a hajlítható kijelzőt, addig a Z Fold 2 megtartotta az elődje felépítését. Egy olyan telefont kapunk, aminek van egy kisebb, elülső képernyője, ami úgy használható, mint bármelyik androidos mobil, kinyitva pedig feltárul a tabletek méreteit idéző, középen meghajló képernyő. Ami jelentős változás, hogy mindkét kijelző méretei növekedtek, ami főleg a kisebbik esetében esetében üdvös.
Ugyan már a tavalyi Fold elülső megjelenítője is használható volt, de a nagyobb ujjakkal rendelkező felhasználóknak megváltás lehet a 4,6-ról 6,23 hüvelykesre növekedett felület, ami azt is jelenti, hogy a korábbi 4,6 centis kijelző helyett már 5,4 cm áll a rendelkezésünkre matatni. Mindez ráadásul nemcsak a használatot illetően pozitív, de a mobil is sokkal jobban néz ki. A képernyő immár a teljes előlapot beborítja, még az itteni szelfikamera is egy kijelzőbe vágott lyukba került. Az AMOLED panel felbontása 816×2260 pixel, a képfrissítés 60 Hz, a védelemről pedig a vadiúj Gorilla Glass Victus gondoskodik, sőt a nálunk jár tesztpéldányon már előre felragasztott fólia is helyet kapott.
A készüléket kinyitva megkapjuk a nagyobb kijelzőt, ami 7,3-ról 7,6 hüvelykre nőtt, és egy centivel szélesebb, mint a tavaly. A felbontás 1768×2208 pixel, a képfrissítés pedig akár 120 Hz is lehet, hiszen itt is ugyanaz a megoldás dolgozik, mint a Galaxy Note20 Ultra esetében, tehát a szoftver attól függően változtatja az értéket, hogy épp mire használjuk a telefont. Videóknál és játékoknál a menükben böngészve megugrik az érték, míg állóképek nézegetésénél alcsonyabb, így kímélve az akkumulátort.
A Fold esetében azonnal érezhető, hogy műanyag van az ujjaink alatt, a Fold 2-nél viszont sokkal kellemesebb, üvegszerű megoldást kapunk, olyat, mint amit már a Galaxy Z Flipnél is alkalmazott a gyártó. Ez nemcsak az érintés szempontjából pozitív változás, de a képernyő strapabíróbb is, és a Samsung itt is biztosra ment, hiszen már belül is van védőfólia. Azt viszont érdemes tudni, hogy ezt nem javasolt magunktól eltávolítani, ha meg akarnánk válni tőle, okosabb a leszedését szakemberre bízni.
A belső panel olyan értelemben nem változott, hogy a hajtás most is látható szabad szemmel, ujjal is érezhető, viszont az előző modellhez hasonlóan itt sem okoz semmilyen fennakadást a felhasználói élményben. Előrelépés ugyanakkor, hogy a Samsung megváltoztatta a zsanért, méghozzá oly módon, mint a Z Flip esetében. Az új megoldás nemcsak kisöpri a bejutott koszt, de képes megtartani a meghajlított képernyőt, azaz most is használhatjuk úgy a mobilt, hogy a kijelző oldalai stabilan állnak egymásra merőlegesen (vagy más szögben). Hogy ez mire jó, arra külön is kitérünk hamarosan.
A zsanér miatt most sem lehet tökéletesen összezárni a telefont, a hajlatnál ezúttal is marad egy, a korábbinál ugyan kisebb, de továbbra sem túl esztétikus rés, amin elkerülhetetlenül bejut némi por a képernyőre, de ez nálunk már a sima Fold esetében sem okozott gondot.
A készülék összehajtva két részre oszlik: a bal oldal alján egy hangszórót találunk, míg a jobb oldalra az USB-C (3.1) csatlakozó került, illetve a jobb szélen helyezték el a hangerőszabályzót, az ujjlenyomat-olvasóval egybeépített bekapcsoló gombot, továbbá a SIM-tálcát, ami most is csak egyetlen kártya fogadására képes. A háttértár ennek megfelelően nem bővíthető, és a dualSIM opció is csak úgy érhető el, ha a második szám eSIM-ként érkezik – ami itthon továbbra is csak a Telekom kínálatában elérhető.
Hardver tekintetében a Z Fold 2 csúcskategóriás készülék, hiszen Snapdragon 865+ processzort kapunk, méghozzá Adreno 650 grafikus chip, 12 GB RAM és 256 GB vagy 512 GB (UFS 3.1) háttértár kíséretében. Adott továbbá az 5G, most sem hiányzik a Wifi 6, jól működik az arcfelismerés, a 4500 milliamperórás aksi pedig támogatja a 25 wattos gyorstöltést, illetve a 11 wattos vezeték nélküli töltést, továbbá ezt a telefont is használhatjuk arra, hogy más eszközöket töltsünk vele vezeték nélkül. A víz- és porállóságról viszont most is le kell mondanunk, illetve hagyományos jack csatlakozót is hiába keresnénk a telefonon.
Ami a kamerákat illeti, ezen a fronton szintén látványos a fejlődés az elődhöz képest. Az előlapi kijelzőn és a készüléket kinyitva is találunk egy-egy 10 megapixeles (f/2,2; 26 mm) szelfikamerát, a hátlapra pedig 3 egység került, méghozzá egy olyan masszív szenzorszigetbe, mint amilyen a Note20 Ultrán látható. A felhozatal ezúttal egy 12 megapixeles (f/1,8; 26 mm) széles látószögű, egy 12 megapixeles (f/2,4; 52 mm), kétszeres nagyításra képes telefotó, illetve egy 12 megapixeles (f/2,2; 123˚; 12 mm) ultraszéles kamerából áll. Ez a trió ugyan nem ér az S20+ vagy a Note20 Ultra fotós képességeinek nyomába, de azért kifejezetten szép képek készíthetők velük, főleg nappal, verőfényes időben.
Este leginkább a főkamera muzsikál jól, ha bekapcsoljuk a dedikált éjszakai módot, a telefotó egység sem reménytelen a kétszeres optikai nagyítással, viszont az ultraszéles egység ilyen helyzetben már ritkán eredményez valóban jó képeket. Videózás terén a 4K/60 fps a maximum, illetve választhatunk szuperstabilizált módot, ahol a széles és ultraszéles modulokkal készíthetünk egész jó felvételeket 1080p felbontásban, akár 60 képkocka per másodperc képfrissítéssel.
Praktikus trükkök
Ezen a ponton viszont érdemes visszaugrani oda, hogy a telefon zsanérja úgy megtartja a hajlítható kijelző két felét, hogy azok egymásra merőlegesek legyenek. Ennek hála a készülék akár úgy is használható, mint a Flip, azaz letehetjük a telefont egy vízszintes felületre, hogy önmaga állványa legyen. Ezzel teljes egészében kiküszöbölhető a kezünk remegése, remek fotók készíthetők nappal és este, sőt így elég menő timelapse videók is rögzíthetők. Egyedül arra kell figyelni, hogy ilyenkor a külső kijelzőn pihen a mobil, szóval érdemes észnél lenni, hogy ne karcoljuk össze a képernyőt és a védőfóliát.
Praktikus továbbá, hogy a telefont megfelelő szögbe állítva nagyszerűen lehet úgy videótelefonálni, hogy közben ne kelljen fogni a mobilt, és a készüléket megfordítva még arra is van mód, hogy a hátlapi kamerákkal készítsünk szelfit, ugyanis egyetlen érintéssel bekapcsolható, hogy a külső kijelző mutassa a hátsó kamerák képeit. És ez nemcsak akkor jön jól, ha magunkat fotózzuk, de olyan esetben is, ha másokról akarunk portrét vagy csoportképet lőni. Miközben mi a belső kijelzőt nézzük, a külső képernyőn ők is láthatják magukat, így pillanatok alatt olyan képek készíthetők, amik mindenkinek tetszenek.
És ez még nem minden, hiszen a meghajló kijelző előnyei nemcsak a fotózáskor jönnek jól, de különböző alkalmazások használatakor is, méghozzá a Flex névre keresztelt megoldásnak köszönhetően. Ennek lényege, hogy a telefon szoftvere érzékeli, ha nem teljesen kinyitva használjuk a képernyőt, hanem valamilyen szögben „megtörve”, és ennek megfelelően játszik a rendelkezésre álló hellyel.
A virtuális billentyűzet például alulra kerül, pont félúton ér véget, felül pedig az a rész látható, ahol a bevitt karaktereket látjuk – így a Fold 2 akár mini számítógépként is használható. Videólejátszós alkalmazásoknál felülre kerül a kép, alulra pedig a kezelőfelület, ugyanez igaz a videóchatre is, de a YouTube esetében alul pörgethetők akár a videók alá érkezett kommentek is.
A nagyobb kijelzőn emellett továbbra is párhuzamosan futtatható több alkalmazás, de a tavalyi modellhez hasonlóan ez még mindig messze van az ideális élménytől, főleg azért, mert nem minden applikáció kompatibilis ezzel a lehetőséggel. Ettől függetlenül persze sok esetben jól jön, és összességében elmondható, hogy a Fold még mindig remek koncepció, telefon és táblagép egyben, és a Z Fold 2 az idei változtatásoknak köszönhetően nemcsak kiválóan használható (böngészni, videózni, játszani, csak gépelni is sokkal jobb a nagy felületen), de külsőre is sokkal dögösebb, mint az elődje.
Utóbbi nem elhanyagolható dolog, hiszen a készülékre nemcsak a hajlítható kijelző miatt érvényes a csodatelefon elnevezés, de azért is, mert mindenki a csodájára jár, még akkor is, ha amúgy nem különösebben érdeklődik a különféle kütyük iránt. Hiába, a különleges képernyővel szerelt telefonok még mindig ritkaságszámba mennek, és az elérhető szűk felhozatal legjobb darabja a Fold 2.
Nem néptelefon
Az, hogy az ilyen telefonok ritkaságszámba mennek, persze annak köszönhető, hogy rendkívül drágák. A 256 GB-os Fold 2 például 750 ezer forint, ami valahol agyrém egy telefonért, és tovább árnyalja a képet, hogy tavaly ugyanezért a pénzért nemcsak a Foldot kaptuk meg, de járt mellé normális tok és vezeték nélküli Galaxy Buds fülhallgató is, arról nem is beszélve, hogy alapból 512 GB háttértár volt a burkolat alatt. Fülesből ezúttal a megszokott, vezetékes AKG jár, az extra védelemről pedig le kell mondanunk.
Persze a Galaxy Z Fold 2 erényeiből ez sokat nem von le, hiszen ha valakinek telik ilyen készülékre, az biztos lehet benne, hogy egy jól összerakott, jól használható és abszolút egyedi okostelefont vesz magának, olyat, amihez hasonló nem sok lesz a környezetében.
