Tavaly is a nyári melegben vendégeskedett nálunk az Asus egyik kifejezett vékony gamer laptopja, a ROG Zephyrus M (GM501), most pedig az idei nagytestvér, a Zephyrus S (GX701) tette tiszteletét a szerkesztőségben. Ahogy legutóbb, most is azzal kezdjük, hogy igen, valóban drága gépről van szó, ennyi pénzből olyan asztali gép építhető, ami lenyomja Paks 2-t, de vannak élethelyzetek, mikor az embernek valamiért laptopra van szüksége, sőt kifejezetten gamer laptopra.
Kisebb és nagyobb kompromisszumok
A 17 colos kijelzővel szerelt Zephyrus S külsőleg főleg méretében és a billentyűzet elhelyezését illetően tér el a tavalyi modelltől. Amíg az M-nél a klaviatúra a gép közepén kapott helyet, az S-nél kifejezetten előre, a gép szélére került – hogy ez jó-e nekünk, arra egy kicsit később térünk ki részletesebben. A hűtés terén a trükk ennél a gépnél is ugyanaz, mint tavaly: a fedlap felnyitásakor a gép hátulja is megemelkedik, így téve hatékonyabbá a meleg levegő kiszellőzését. Hogy ez mennyit segít, azt nehéz megmondani, de az kétségtelen tény, hogy a szerkezet kellően masszív ahhoz, hogy ne kelljen aggódnunk amiatt, hogy baja esik. Maximum arra érdemes figyelni, hogy becsukáskor a fülhallgató kábelt ne csípjük oda.
Maga a dizájn nem sokat változott tavaly óta, de ez egyáltalán nem probléma: a borítás most alumíniumból készült, a különböző kiegészítőknél pedig jó minőségű műanyagot használt a cég, a gépet kifejezetten jó kézbe fogni. A fedlap mutatós, ugyanakkor nem túl hivalkodó, nem üvölt róla, hogy egy gamer géppel van dolgunk, ami szintén pozitívum. Csatlakozókból a 2019-ben elvárhatót kapjuk, 3 darab 3.1-es USB port, egy USB-Type C port, fejhallgató bemenet és HDMI kimenet áll a rendelkezésünkre.
A töltő csatlakozója a bal oldalra került, középtájra, ami nem a legkényelmesebb elrendezés, a HDMI és a töltő dugasztát nyugodtan tervezhették volna hátra. Ami viszont fájóan hiányzik a gépről, az egy ethernet csatlakozó. Fejlett wifi ide vagy oda, azért még mindig a vezetékes hálózat a legmegbízhatóbb, ami a kompetitív játékoknál igenis sokat számít. Ha már nem fért rá a gépre, legalább a dobozba csomagolhattak volna egy USB-s kiegészítőt, az árba azért ez simán beleférhetne.
Ha pedig már ott tartunk, hogy mi maradt le a gépről, akkor az első felnyitás után rögtön tapasztalhatjuk, hogy webkamera sincs a gépen, de ebben az esetben legalább egy nagyon jó minőségű kiegészítőt csomagoltak a géphez. A kritika itt maximum annyi lehet, hogy a csiptetős rögzítés és a külön kábel helyett a mérnökök kitalálhattak volna egy olyan mágneses csatlakozót, ami a helyén tartja a kamerát – így ez csak félmegoldás, bár még mindig jobb, mintha alulra került volna.
A kevesebb néha több
A kijelzőt látva azonnal világossá válik, hogy a gép a játékosok igényeit igyekszik kielégíteni: míg más gyártóknál már 12-13 colos laptopokból is akad 4K-s, addig itt „csak” egy Full HD panelt kapunk. De milyet! Egy 144 Hz-s GSync képes monitort, 3 ms-os késleltetéssel: a kisebb felbontás miatt a hardver több képkockát tud megrajzolni, és a hagyományos 60 Hz-es képfrissítés dupláját tudó panel ebből többet is tud megmutatni. Az Asus ráadásul a tartalomgyártókra is gondolt, ugyanis egyenként előre kalibrálják a képernyőket, méghozzá a Panton által is elfogadott ProArt TruColor technológiával.
A kijelző felső és oldalsó kávája nagyon vékony (ennek esett áldozatul a már említett webkamera is), alul viszont viszonylag vastag a keret, de így szemre jobb magasságba kerül a monitor. Ahogy a képeinken is látható, az Asus ennél a gépnél megcserélte a szokásos laptop felosztást, miszerint alulra kerül a csuklótámasz a trackpadddal, és felé a billentyűzet. Itt a kijelző alatt egy nagyobb sima terültet kapunk három állapotjelző LED-del, egy ROG logóval, a bekapcsoló gombbal, és a hangerőszabályzóval. Ez alatt terül el a gamer laptoptól elvárható színkavalkádot felmutatni képes billentyűzet, és mellette a trackpad.
Az ilyen típusú elosztás létjogosultságáról jelenleg is folyik vita a tech fórumokon, tapasztalataink szerint, ha van hely az asztalon, ahova elfér a kezünk, akkor egyáltalán nem zavaró, ha viszont nincs, akkor kényelmetlen tud lenni. Amúgy a gombok jó úton járnak, gépelni és játszani is egyaránt kényelmes. A trackpad (ami egy gombot lenyomva nupad is egyben) szintén kényelmes, bár kétségtelen, hogy szokni kell az álló formátumot. Internetezni teljesen jó, játékhoz meg nagy valószínüséggel úgyis egeret használ mindenki. A felső ROG logós rész a hűtést segíti, ez alatt helyezkednek el a melegedő alkatrészek, ami így nem a kezünket süti játék közben. Vicces kis részlet, hogy a leírásban külön benne van, hogy amennyiben be van kapcsolva a színes logó, az akár 3 fokkal melegebb hőmérsékleteket is eredményezhet.
A gép szívét egy hatmagos, 8. generációs Intel i7-6850H processzor és egy Nvidia RTX 2080 Max-Q videókártya adja. Mind a kettőből létezik erősebb a piacon, de valószínüleg a hőháztartás okán kerültek pont ezek a gépbe, ráadásul panasz sem lehet rájuk. A tesztgép rendelkezett még 24 GB memóriával és 1 TB háttértárral, SSD formájában. Az Asus által mellékelt Armory Crate programban kaphatunk visszajelzést a rendszer állapotáról, illetve állíthatunk be olyan dolgokat, hogy mennyire legyen csendes vagy erős a hűtés. A tavalyi Zephyrus M-hez képest érzésre még maxiumum fordulatszámon is halkabb a gép, de legalább is kellemesebb a frekvencia, mondhatjuk, hogy kevésbé fütyül. Ha viszont egy játékkal rendesen meghajtjuk, akkor azért hallani, hogy dolgozik a gép a kezünk alatt.
Szintén az Armory Crate-ben válthatunk a GeForce és a processzorba épített videokártya között: ha épp nem játszunk, és eltávolodnánk a töltőtől, ezt érdemes megtenni, mert így akár 4-5 órát is kibír az akkumulátor. Aki pedig a száraz adatokat kedveli, annak íme néhány benchmark adat: Cinebench R15-ben a processzor 1100 pont körül teljesített, a 3DMark tesztjei közül 7900 pont körüli TimeSpy és 4500 pont körüli Port Royal eredményeket produkál a gép, és a második már az RTX technológiát is használja.
A fényt is meghajlítja
Ha pedig már szóba került a Real-time ray tracing (RTX), akkor jöjjenek a játékok! Az ray traicing az Nvidia új technológiája és hívószava, ami nagyon tömören arra képes, ami a nevéből is következik: követi a fény útját. Egyszerű példával élve: nem csak a fényt adó objektumok (pl. lámpa) világítanak, de a fényes vagy tükröződő felületek is tovább szórják a fényt, így érve el valósághűbb látványt. Ez a technológia egyelőre iszonyatosan gépigényes, tehát kompromisszumokkal jár, ráadásul viszonylag kevés játékban találkozhatunk vele, és azokban is a felére esnek vissza az FPS értékeink, ha bekapcsoljuk.
A szerkesztőségben ez volt az első laptop, amivel ki tudtuk próbálni az RTX-et, és mondhatni elég szkeptikusan álltunk a témához, de a Battlefield 5-öt elindítva mégis kicsit jobban megértettük, hogy mire is jó ez az egész. A tech demókban és videókban tűzzel és tükröződésekkel próbálták szemléltetni a ray tracinget, de játék közben nem feltétlenül foglalkozunk ezzel. Cserébe a hangulathoz nagyban hozzá tud tenni, hogy egy mellettünk felrobbanó harckocsi fénye egy pillanatra tényleg beteríti a környezetet – sokkal valósághűbbnek hat, mint korábban, mint egy villám, ami éjszaka egy pillanatra megvilágítja a tájat. Hasonló effekt a Shadow of The Tomb Raiderben, hogy a világító testek (zseblámpa, gyertya stb.) fénye valósághűbben világít a sötétben és csillan meg a tárgyakon.
A játékoknál most is a GeForce Experience ajánlott beállításait használtuk, amit biztos lehetne még tovább finomhangolni, de az összehasonlíthatóság érdekében ez az egyszerűbb. A már említett Battlefield 5-ben ray tracinggel 60 fps körüli értéket kaptunk, míg azt kikapcsolva 110-re ugrott a mutató, míg a Shadow of the Tomb Raidernél 80-90 körül fps számokat kaptunk bekapcsolt RTX-szel. A Star Wars: Battlefront 2 és a Far Cry New Dawn pedig maximum beállítások mellett is simán hozza a 110-140 fps-t. Külön kiemelnénk, hogy nagyon jó minőségű hangszórókat sikerült a gépbe passzírozni, meglepően hangosan és remekül szólnak, és mivel a billentyűzet két oldalán helyezkednek el,
Az idei Zephyrus S tehát abszolút megállja a helyét, ugyanakkor ezt rendesen meg is kell fizetni: a nálunk járt példányért nagyjából 1,1 millió forintot kérnek a boltokban. Ez elég komoly összeg, de ha valakinek telik rá, és valamilyen okból gamer laptopra van szüksége, ráadásul olyanra, ami bőven a hordozhatóság határán belül van – tehát nem vastag, és nem 15 kg – annak ez a gép bátran ajánlható, hiszen ilyen hardverkiépítéssel évekig gond nélkül fogja szolgálni a tulajdonosát.
