A dark web, azaz sötét web kifejezés rendre előkerül a hírekben, nemrégiben arról írtunk, hogy több tízezer határátkelő, köztük menekültek fotóit és rendszámait lopták el az Egyesült Államok és Mexikó határáról, majd azok felkerültek az internet sötét részére. De a jelszószivárgásokkal kapcsolatban is rendszerint fordul elő, hogy az internetes fekete piacokon kötnek ki a felhasználók kényes információi.
Ott vannak továbbá a rettegett történetek az élőben közvetített kínzásokról, a megvásárolható drogokról, fegyverekről és pedofilfórumokról. Ezek hallatán rendszerint kérdések merülnek fel a hétköznapi netezőben, hogy mi a dark web, mennyire biztonságos, hogy lehet bejutni? Most megválaszoljuk ezeket.
Hova is van eldugva ez a sötét web?
Az általunk minden nap használt internet az úgynevezett felszíni web. Ennek tartalmait fésülik át az olyan keresőmotorok, mint a Google, vagy a Bing. A hallásra titokzatosnak és rémisztőnek tűnő deep web oldalainak tartalmát nem indexelik a keresők, és nem láthatók csak úgy. Ez azonban még kicsit sem titokzatos és tiltott. Gondoljunk csak bele, hány olyan szolgáltatást használunk mi magunk is, ami közvetlenül nem kereshető: a gmailes vagy hotmailes levelező-fiókunk, a netbankunk, a biztosítónk személyes aloldala, vagy akár munkahelyi felhőszolgáltatások.
A deep web és a dark net fogalmakat ugyanakkor meg kell különböztetni. A két kifejezés nem összekeverendő: a deep web gyakorlatilag egy olyan hatalmas terület az interneten belül, amit nem látnak a keresőmotorok. A dark net (sötét net) már más tészta. Azokat az internetes szolgáltatásokat és helyeket nevezik így, amiket kifejezetten illegális céllal rejtenek el a hagyományos internetről.
Hogyan juthatok be?
Az internet sötét oldala egy letöltésnyire van tőlünk: csak a speciális Tor böngésző szükséges hozzá. Az onion nevű protokollt eredetileg az Egyesült Államok haditengerészete fejlesztette, pont azért, hogy létrehozzon egy olyan, biztonságos hálózatot, amin a kapcsolódó kliensek a felderítés veszélye nélkül kommunikálhatnak. Ironikus, hogy a módszert pont a webes bűnözők és „szabadságharcosok” kezdték használni és továbbfejleszteni. Aztán, mivel a dolog annál hatékonyabb, minél többen alkotják a hálózatot, fogták az egészet, és mindenki számára elérhetővé tették. 2006 óta a Tor Project nonprofit szervezet gondozza, a finanszírozás oroszlánrésze viszont még mindig az USA kormányától származik.
A módszer lényege egy olyan titkosítás, ami helyes beállítások mellett bármilyen mezei felhasználó gépén is úgy kezelhető, hogy az internet-szolgáltató és más szervezet sem fejtheti vissza a kliens IP-címét, tehát a darknetező személyazonosságát. Legyszerűsítve úgy működik mindez, hogy csak a kommunikációs lánc utolsó szeme tudja összerakni a teljes képet, a közvetítő szerepét betöltő gépek soha nincsenek birtokában a teljes információnak, és a valódi feladót sem ismerik. A böngésző neve is a protokollból ered (TOR = The Onion Router), és ez még teljesen simán elérhető a normál internetről.
Ha letöltjük a klienst, és tényleg anonim módon böngésznénk, akkor azért gondosan végig kell olvasni a weboldalon található dokumentációt, mert csak a jól konfigurált TOR garantál valódi anonimitást.
De most mit üssek be?
Amikor elindítjuk a TOR klienst, elsőre a hagyományos internethez hasonló felület fogad. Azonban felejtsük el a jól hangzó URL-eket, itt nem csak annyi változik, hogy a .hu vagy .com helyett .onion-t kell írni, a beszélő címek helyett is bonyolult kódsorokat kell hazsnálni – érthető okokból. Léteznek azonban az onionra szakosodott linkgyűjtő oldalak és keresők, és ezek címét még a hagyományos interneten is megtalálhatjuk egy jól irányzott Google kereséssel, elérni viszont már csak TOR-ból tudjuk őket.
Ennek oka a többszörös titkosításban és az átirányításokban keresendő. De hát a dark webre nem filmeket streamelni, vagy youtube-ozni jár az ember.
De akkor miért?
A TOR oldalaira sokan a bűn melegágyaként gondolnak, és a felhasználás sejthető arányait tekintve ez valószínűleg részben igaz is. De ez a rendszer akkor is csak egy eszköz, ami attól lehet veszélyes, ha rosszra használják, mert akár arra is használható. A titkosított internet valódi piactérként is funkcionál, a fegyverektől a hamis okmányokon át egészen a drogokig és a gyerekpornóig minden elérhető és megvehető rajta – főleg az utóbbi kettő a legnépszerűbb illegális tartalmak. Egyes vélemények szerint az összes illegális tartalom forgalma elérheti az évi 1 milliárd dollárt is.
Fotó: iStockA TOR-ból elérhető illegális piacterek és adok-veszek fórumok oldalain gyakorlatilag minden kapható, amit elképzelünk, és még az is, amit nem. Fizetni az ilyen piactereken a felemás megítélésű virtuális pénzzel, Bitcoinnal lehet, amit legálisan lehet váltani a hagyományos interneten, viszont a TOR alatti rendszerekben ezt is anonim módon szórhatjuk el extrém, és / vagy illegális kedvtelésekre.
Persze nem csak váráslásra jó a Darknet, hanem olyan ingyenes tevékenységekre, amik általában, vagy egyes országokban tiltottnak számítanak. Így például folyamatosan bukkannak fel pedofíliával vagy más szexuális aberrációval kapcsolatos oldalak, ahol egyrészt fórumokban oszthatók meg egymással történek és fantáziák, de nem kell sokáig keresgélni a témába vágó képekért és videókért sem.
Most akkor ez ennyire rossz hely?
Mindezek ellenére a sötét internet csupán a bűnről szól, az anonimitás előnyeit nem csak a bűnözők tudják kihasználni, de azok is, akiknek más okból van féltenivalójuk, például az újságírók, aktivisták. Az illegális tartalmak ellenére sokan úgy tekintenek a hálózatra, mint a szabadság terére, ahol a hagyományos internethasználattal ellentétben senkit nem lehet megfigyelni, és cenzúra sincs.
Több eset is akadt már, amikor újságírók, vagy oknyomozók csak egy TOR alatti fórumban vagy csevegőszobában „találkozhattak” informátoraikkal, és sok illegalitásban tartott pártnak, politikai szervezetnek is ez az egyetlen lehetősége eszméik terjesztésére.
(Kiemelt kép: iStock)
