Tech játékteszt

Tucatnyi élet szárad a lelkemen, de nem bánom

Idén 18 éve, hogy a világ megismerte a 47-es ügynököt, a Hitman-játékok kopasz, vonalkódos tetoválást viselő bérgyilkosát, aki november elején tért vissza, hogy a Hitman 2 pályáin újra úgy vessen véget a célszemélyek életének, ahogy nekünk éppen szimpatikus. Az IO Interactive új munkája sok újdonságot ugyan nem tartalmaz a 2016-os legutóbbi részhez képest, de így is a széria egyik legjobb darabja – ami a sajátosságai miatt viszont nem feltétlenül való mindenkinek.

Gyorsan az elején szögezzük le, hogy a Hitman 2 biztos nem való azoknak, akik egy játék esetében az újdonságokat vagy a profi történet tartják elsődlegesnek, illetve azok sem feltétlenül tartoznak a bérgyilkosos program célcsoportjába, akik nem szeretik többször megoldani ugyanazt a feladatot.

Érdemes tudni, hogy a 47-es ügynök idei kalandja sokkal inkább egy második évad a 2016-os Hitmanhez, mintsem teljes értékű új epizód. A ránk váró történet valójában csak egy közepes alibi, hogy újabb és újabb célszemélyeket iktathassunk ki, illetve a játék magját adó hat pálya még kezdőként is 6-8 óra alatt végigjátszható. Ennek ellenére mégis egy remek folytatással van dolgunk, el is mondom, hogy miért.

SZÜLETETT BÉRGYILKOS

A Hitman-játékok lényege mindig is az volt, hogy a lehető legötletesebben tegyünk pontot a gondjainkra bízott célszemélyek életének végére, és ebből a szempontból eddig mindenképpen a 2016-os Hitman számított az etalonnak, hiszen a két évvel ezelőtti program lényegében tökélyre fejlesztette az immáron közel két évtizedes receptet. Lenyűgöző és egészen hatalmas helyszíneken vadászhattunk a célpontokra, ahol több tucat módját választhattuk annak, hogy eltegyük láb alól az áldozatainkat.

A KLASSZIKUS MEGKÖZELÍTÉS – Fotó: IO Interactive

Nincs ez másképp a Hitman 2-ben sem: hiába kapunk mindössze hat pályát (tengerparti luxusvilla Új-Zélandon; autóversen Miamiban; Kolumbia; Mumbai; a nyugodt kertváros, Whittleton Creek; és egy sziget: Sgàil), ezek a helyszínek elképesztően részletesen ki vannak dolgozva, teljesen más hangulatúak és túlzás nélkül állítható, hogy mind sajátos megközelítést igényelnek. Arról nem is beszélve, hogy tényleg egészen lenyűgöző a lehetőségek száma és milyensége, ha a rosszfiúk likvidálásáról van szó.

A megfelelő pillanatot kiválasztva használhatjuk a teljesen alapnak számító hangtompítós pisztolyt, ugyanígy adott a zongorahúr (amit egy mérőszalag is helyettesíthet), de lényegében minden tárgy halálos fegyverré válik a kezünkben, és akár tervezhetjük úgy is az akcióinkat, hogy patkánymérget csempészünk az áldozatunk ételébe/italába, ilyenkor ugyanis tuti, hogy valahová elvonul hányni,

mi pedig már ott várhatjuk, hogy diszkréten végezzünk vele.

És ez csak a kezdet, hiszen ennél sokkal mókásabb, mikor a pályákat kiismerve rájövünk, miképp álcázható balesetnek a tevékenységünk. Ez a metódus Miamiban egész csodás formát ölthet, hiszen itt alakíthatjuk úgy a dolgokat, hogy az éppen zajló autóversenybe belepiszkálva idézzünk elő olyan súlyos helyzetet, ami véget vet a célszemélyek életének, anélkül, hogy a gyilkosság gyanúja felmerülne.

CSAK NEHOGY ELROMOLJON ITT VALAMI… – Fotó: IO Interactive

A cél alapvetően minden esetben az, hogy észrevétlenül tevékenykedjünk (Silent Assassin), hiszen ezért jár a legtöbb pont, de ha beleununk a lopakodásba, akkor választhatjuk a nyílt csatát is, viszont azzal érdemes tisztában lenni, hogy ez sokkal keményebb dió, mint elsőre tűnik, még akkor is, ha amúgy mi vagyunk a lakótelep legnagyobb mesterei a Fortnite-ban.

A pályák elsőre kevésnek tűnő száma ráadásul azért sem gond, mert a Hitman 2 úgy lett megalkotva, hogy ne csak egyszer fussunk neki a küldetéseknek. Kutyafuttában akár hat óra alatt végigvihetők a küldetések, de az alkotók eredeti célja az, hogy ennek a dupláját töltsük minden egyes pályával.

Ez amúgy azért sem túlzás, mert egyrészt remek élmény felfedezni a különböző lehetőségeket, másrészt a játék a különböző kihívásokkal, az így szerezhető pontszámokkal, és a folyamatosan megnyitható új lehetőségekkel rendre arra sarkallja az embert, hogy újra és újra nekifusson ugyanannak a szakasznak, egészen addig, míg vakon is képessé válik a célszemély(ek) likvidálására.

TOVÁBB IS VAN, MONDJAM MÉG…?

Bár a Hitman 2 központi részében csak hat pálya kapott helyet, de ez koránt sem jelenti azt, hogy a program csak ebből áll. Külön DLC-ként például elérhető a 2016-os összes helyszíne, azok minden előnyével és megnyitható cuccával együtt, sőt a menüből elindítható az általunk már tesztelt, és a maga nemében zseniális Hitman: Sniper Assassin is, továbbá

a sorozat életében először adott egy egészen egyedi multiplayer is.

Ebben a szekcióban egy másik játékossal együtt kerülünk a pályára, és a cél az, hogy valaki a másikat beelőzve iktasson ki öt célszemélyt. A központi szál megfontolt, tervezgetős vadászat után ez egy egészen másfajta játékélményt kínál, ahol nagyon fontos szerep jut a gyorsaságnak és a rögtönzésnek, szóval jó eséllyel nem fog mindenkinek bejönni, ugyanakkor megvan a maga varázsa, és ha sikerül ráérezni a ritmusra, akkor egészen rá lehet függeni a nem egyszer 30-40 percig tartó „meccsekre”.

És ez még mindig nem minden, hiszen beszélnünk kell a 2016-os Hitman nagy és ezúttal is visszatérő találmányáról, az úgynevezett Elusive Target feladatokról. Ezek tulajdonképpen nagy tétű, exkluzív, és limitált ideig elérhető missziók, ahol a játékosoknak _tényleg_ csak egyetlen esélyük van az egészen új áldozat kiiktatására, ami bizony az átlagnál jóval több tervezést és megfontoltságot igényel. Még szerencse, hogy a célszemélyek a már ismert pályákon bukkannak fel, így az elhivatott játékosok azért némi előnnyel indulnak neki a feladat teljesítésének.

Most bárki kinyírhatja Sean Beant
A filmekben rengetegszer meghal, de most mi végezhetünk vele.

ÁLDOZATRA VÁRVA

Tartalomban tehát nincs hiány, ráadásul más téren is pozitívan lehet nyilatkozni a játékról: a grafika természetesen átesett némi fejlődésen, a pályák még sosem voltak ennyire szépen kidolgozva, tényleg megdöbbentően részletesek, és azért vannak olyan újdonságok is, aminek azért lehet örülni.

JÓL VÉGEZTE DOLGÁT – Fotó: IO Interactive

Visszatért például az aktatáska, amibe olyan hasznos szerszámokat rejthetünk, mint például a távcsöves puska, amit ezúttal már úgy vihetünk be egyes épületekbe, hogy az nem szúr szemet a járókelőknek és az őröknek. Ha pedig már szóba kerültek a minket vizslató szemek, a Hitman 2 lenyúlta a korai Assassin’s Creed-játékok egyik tulajdonságát, azaz ha valakinek gyanús lenne a jelenlétünk, már be tudunk olvadni a tömegbe, ami szépen lelohasztja az utánunk szaglászók érdeklődését.

Ami viszont negatívum, hogy az ellenfelek néha úgy viselkednek, mintha robotok lennének. Ez persze a mi malmunkra hajtja a vizet, de néha azért elég illúzióromboló tud lenni, ahogy teljesen vakon végrehajtják azokat a dolgokat, amit a programozók által alkotott scriptek előírnak nekik – még akkor is, ha az teljesen életidegen, de minimum észre kellene venniük, hogy ott ólálkodunk a közelben.

Kihívás persze így is van dögivel, a Silent Assassin fokozat elérése például egyáltalán nem fáklyásmenet, főleg ha elérünk az utolsó pályára, ami egy nem kevés meglepetést rejtő sziget.

A Hitman 2 tehát messze nem hibátlan alkotás, ugyanakkor az apró nüanszok ellenére is a sorozat egyik legjobb darabja, ami minden korábbinál precízebben szolgálja ki azon játékosok igényeit, akik szeretnek lopakodni, tervezgetni, és kíméletlenül végrehajtani feladatokat – majd mindezt másképp megismételni. Én ebbe a csoportba tartozom, és egy cseppet sem bánom, hogy a játék megjelenése óta már életek tucatjai száradnak a lelkemen, sőt alig várom, hogy egy újabb célszemély akadjon a horgomra…

A Hitman 2 2018. november 13-án jelent meg PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra. Tesztünket a PlayStation 4-es verzió alapján készítettük.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik