A Far Cry-sorozat 14 évvel ezelőtt kezdte pályafutását, és a belső nézetes lövöldözős széria már a 2008-ban belekóstolt a szabadon bejárható világot kínáló játékmenetbe, de a fejlesztőknek a 2012-es Far Cry 3-nál sikerült igazán eltalálniuk a receptet, aminek hála a program jelentős kritikai és anyagi siker lett.
A kiadásért felelős Ubsioft ezek után persze vérszemet kapott: 2014-ben megkaptuk az elődjére kísértetiesen hasonlító Far Cry 4-et, majd rá két évre a hasonló elven működő, de a kőkorszakba visszarepítő Far Cry: Primal-t, idén márciusban pedig mindenki számára elérhetővé válik a Far Cry 5, ami ismét a napjainkban játszódik, méghozzá az Egyesült Államok Montana államában található – de fiktív – Hope megyében, ahol egy vallási szekta vette át az uralmat.
FELEJTHETŐ SZTORI
A játék indítása után egy meglehetősen szegényes karakterkészítővel megalkothatjuk a hősünket (rajtunk múlik, hogy nő vagy férfi), aki munkáját tekintve seriffhelyettes, és kezdésnek rögtön egy helikopterben találjuk magunkat, útban a helyieket sanyargató Eden’s Gate szekta bázisa felé, hogy őrizetbe vegyük a meglehetősen hosszú bűnlajstrommal rendelkező kultista vezért, Joseph Seedet.
A dolgok persze nem alakulnak jól, és az akció végén elmenekülünk a helyszínről, hogy aztán a megye utolsó reményeként álljunk a helyi ellenállás élére. Habár az alkotók láthatóan sokat dolgoztak azon, hogy ismét sikerüljön olyan karizmatikus rosszfiút alkotni, mint a Far Cry 3 főgonosza (Vaas), sajnos a próbálkozásuk inkább izzadtságszagú lett, mintsem izgalmas, érdekes vagy hiteles.
Az írók a szekta hátterét igyekeztek úgy felépíteni, hogy rezonáljon a manapság jellemző szélsőségekre, főleg, ami a konzervatív politikai irányokat illeti, továbbá nyomokban fellelhető egy csipetnyi felszínes társadalomkritika, megspékelve némi „vissza a természethez” filozófiával, de a történet mindezek ellenére kifejezetten egysíkú és érdektelen, ráadásul mentes az igazán váratlan fordulatoktól is.
Ebből fakadóan nem is igazán ösztönöz arra, hogy végigvigyük a nagyjából 25 órára rúgó sztorit, ugyanakkor hatalmas mázli (nekünk és a kiadónak is), hogy erre nincs is szükség, lévén a hat évvel ezelőtti, még mindig jól működő játékmenet most is elviszi a hátán a Far Cry 5-öt.
TERÜLETFOGLALÓSDI
Bár a játék főellenfele egyértelműen Joseph Seed, vele csak akkor akaszthatjuk össze a bajuszt, ha előbb leszámolunk a három alvezérével. Jacob, John és Faith a szabadon bejárható Hope megye egy-egy nagyobb szeletét uralják, és a tanulómódként funkcionáló bevezető küldetések után csakis rajtunk múlik, hogy milyen sorrendben állunk neki az elnyomás alatt álló területek felszabadításának.
A lépések pedig a következők: fegyveresek által őrzött bázisokat foglalunk el, területenként változó tereptárgyakat (silók, szentélyek, hangfalrendszerek) teszünk a földdel egyenlővé, foglyokat szabadítunk ki, fosztogatjuk az ellenség szállítmányait, és ahol csak lehet, ott szépen megtizedeljük az ellenfél sorait.
(Kattints a képre Far Cry 5 fotókért!)
Minden sikeres akciónk után nő az ellenállás ereje, ezzel párhuzamosan egyre inkább feldühítjük a rosszfiúkat, akik egy bizonyos szint után „előmerészkednek” a rejtekükből, és ekkor végre lehetővé válik, hogy szépen likvidáljuk őket. Ezt háromszor kell megismételni a három különböző területen, aztán megnyílik az út Joseph felé, aki a Hope megye közepén tanyázik egy zárt szigeten…
A játék kezdetén persze még puhák vagyunk, esélyünk szinte semmi, de a számolatlanul ömlő küldetések, feladatok és teljesen véletlenszerűen felbukkanó lehetőségek megoldásával fokozatosan erősebbé és egyre hatékonyabbá válunk. A különböző kihívások teljesítésével pontokat kapunk, amikből jobbnál jobb képességek nyithatók meg, az ellenállás erősödésével új felszerelések jelennek meg a boltokban, illetve a megye lakói közül is egyre ütőképesebb emberek csatlakozhatnak hozzánk – persze, csak ha szeretnénk.
NEM (FELTÉTLENÜL) VAGYUNK EGYEDÜL
Arra ugyan már a korábbi részekben is volt ilyen-olyan lehetőség, hogy társaink legyenek, ezúttal viszont több tucat helyi várja, hogy mellénk szegődhessen a kalandjaink során. Vannak teljesen hétköznapi emberek, akikkel bárhol és bármikor összefuthatunk, hogy aztán egyetlen gombnyomással felbérelhessük őket, illetve vannak különleges karakterek (összesen kilenc), akik „megszerzéséhez” speciális küldetéseket kell végrehajtani, cserébe egészen egyedi képességekkel rendelkeznek.
(Kattints a képre még több Far Cry 5 fotókért!)
Akad köztük egy kutya, egy párduc és egy medve (nem viccelek), az emberek között pedig akad profi vadász (csendes pusztító), egy fickó saját repülővel (légi támogatás), egy nő helikopterrel (bárhová értünk jön), de ha épp arra van szükség, akkor kérhetjük magunk mellé a lángszóróval dolgozó piromán őrültet is.
A Zöld Íjászra emlékeztető Jess segíthet vadászni, és az íjának hála sérülés nélküli bundát szerezhetünk az elejtett állatokról, a pilóta Nick a levegőből érkező vagy a magasban lévő ellenfeleknek tud befűteni, míg Grace halálos pontossággal kezeli a távcsöves puskáját – ami például nagyon jól tud jönni, ha egy ránk támadó helikopter vezetőjét kell villámgyorsan kilőni.
Mellettük a pálya minden részén találhatunk további szereplőket, akik mind-mind másban jeleskednek: van, aki a gépfegyvert kezeli jól, van, aki az aknavetőt. A megfelelő képesség megvásárlásával ráadásul egyszerre több bajtárs is lehet mellettünk, ami esetenként jócskán növeli a hatékonyságot. A társaink ugyan képesek maguktól cselekedni, de akció közben akár egyszerű utasításokat is adhatunk nekik: kijelölhetünk nekik a célpontokat, megszabhatjuk hova menjenek, sőt alkalmanként akár a vezetést is rájuk bízhatjuk, miközben mi a kocsinkra erősített gépágyút kezeljük.
AMI ELADJA A JÁTÉKOT
Habár azt nem állítom, hogy a Far Cry 5 ugyanolyan, mint a 3. vagy a 4. rész, hiszen átalakult a fejlődés, jóval szofisztikáltabb a társak rendszere, sokkal több a megvásárolható és szabadon használható jármű (földön, vízen, levegőben), ezúttal már kevésbé fontos a tárgykészítés és a vadászat, de a játék legnagyobb élvezeti értékét továbbra az adja, ami már a Far Cry 3-at is nagyszerűvé tette.
A játék bedob egy hatalmas, szabadon bejárható, élő és lélegző világba, ahol lényegében ránk van bízva, mit és hogyan csinálunk, merre megyünk és melyik küldetésbe vágunk bele. A programba préselt tartalom pedig most is egészen elképesztő: nemcsak a térkép mérete hatalmas, de a megoldható küldetések száma is jelentős, nem beszélve a szereplőkről, a gyűjtögethető cuccokról, a fegyverekről, a rájuk szerelhető kiegészítőkről, a járművekről, a magunkra aggatható ruhákról és még sorolhatnám.
Igaz ugyan, hogy nagyjából négy különböző küldetéstípusnál nem kapunk többet, és a legtöbb esetben lövöldözni kell, de a hatalmas szabadság és a rengeteg tennivaló, a feladatok megoldásának kötetlen megközelítése annyira be tudja szippantani az embert, hogy a tesztelés során többször
Mindig volt valami, ami a folytatásra késztetett: ezt a küldetést még megcsinálom, azt a fegyvert még megszerzem, ide még elmegyek, ezt a kamiont még eltérítem, hopp, azt a túszt még kiszabadítom, megvásárolok még egy képességet, gyűjtök egy kis pénzt, beszerzek egy hangtompítót, oda még felmászom, azt a bázist még felszabadítom, és így tovább…
(Kattints a képre még több Far Cry 5 fotókért!)
A történet tényleg gyenge, a program rengeteg idegesítő és vicces hibát produkál, a társak néha totál bénák, lelövik a túszt, ránk hozzák az őröket, az ellenfelek még azt is kiszúrják, ha hangtompítós fegyverrel 150 méterről lőjük ki a cimborájukat, és a repülők irányítása sem tökéletes, de ennek ellenére a Far Cry 5 mégis játszatja magát, és nem nyugszunk addig, amíg fel nem szabadítjuk az egész megyét – és nem azért, mert ez a feladat, mert ez a sztori lényege, hanem azért, mert mindez annak ellenére is szórakoztató, hogy ez már a harmadik nagyjából ugyanolyan játék a Far Cry-sorozat életében.
A Far Cry 5 2018. március 27-én jelenik meg PC-re, Xbox One-ra és PlayStation 4-re. Tesztünk a PS4-es verzió alapján készült.
