Tech

Szóval akkor mi is az a felhő?

Szinte mindannyian használjuk, sokan mégsem tudunk róla. Gyorstalpaló fogalomzavarok, túlzott félelmek és indokolatlan hanyagság ellen.

Computing cloud, számítási felhő, vagy csak egyszerűen felhő. A fogalom már hosszú évek óta jelen van az informatikában, a szakemberek tökéletesen tisztában vannak a jelentésével, de a mindennapi felhasználók gyakran még most sem tudnak róla, hogy van ilyen. Pedig használják. Keménykötésű rendszermérnököknek a cikk folytatása már nem mond újat, de ha ön könyvelő, diák, színésznő, ügyvéd, műkörmös, vagy bármilyen más, nem közvetlenül számítástechnikával kapcsolódó munkát végző olvasónk, érdemes elolvasnia, mit is takar ez a fogalom.

A felhő alapesetben kifejezetten egyszerűen megmagyarázható. Ha bármilyen fájlt, fotót, zenét, dokumentumot nem a saját gépünkön tárolunk, hanem valamilyen internetes szolgáltatásban, az már a felhő. Ha nem a gépünkön indítunk el egy szoftvert, hanem például Google Docs-ban szerkesztünk szöveget, akkor is a felhőben dolgozunk. Az androidos telefonunk címlistája és a benne tárolt telefonszámok sem közvetlenül a telefonon vannak, hanem a Google szerverein, tehát a felhőben. Hogy jó dolog-e ez az egész, vagy épp figyelni kell rá és tartani tőle? Kicsit mindegyik igaz. Kifejtjük.

A felhő előnyei egyértelműek. Használatával nem vagyunk egy asztali számítógéphez kötve, sőt nem vagyunk egyetlen eszközhöz kötve. Ha Gmail, Hotmail vagy épp Yahoo postafiókunk van, a leveleinket elolvashatjuk a számítógépünkön, telefonunkon, és még más számítógépén és telefonján is, ha épp arról jelentkezünk be. Ugyanígy eltűnik az a régi félelem is, hogy elfelejtünk magunkkal vinni a gépen egy fontos dokumentumot, nem találunk egy kiemelt fotót, vagy hiányzik az otthon felhalmozott lemezgyűjteményünk. Megannyi olyan rendszer létezik már, amely kifejezetten felhő alapú tárolásra és megosztásra szakosodott, ilyen a Google Drive, az Apple iCloud, a Microsoft OneDrive, vagy a Dropbox. Legtöbbjükön beállítható, hogy automatikusan szinkronizáljanak, tehát ha a nyaraláson elkattintunk egy fotót, az azonnal elérhetővé válik a megosztott gépeken, ha pedig üzleti úton frissítünk egy Word fájlt, azt az irodában máris láthatják a munkatársak.

Apropó, munka. A felhő “feltalálása” előtt a távmunka csupán néhány kivételezett munkakör számára volt elérhető, hiszen a céges folyamatok legtöbbjéhez szükség volt a kollégák által készített dokumentumok, táblázatok és egyéb adatok közelségére. manapság már vannak kifejezetten olyan felső alapú megoldások, amelyek gyakorlatilag kiterjesztik a céges hálózatot, így akár otthon ülve, saját laptopunkat is úgy használhatjuk, mintha bent ülnénk az irodában. Levelezhetünk, számlázhatunk, dolgozhatunk a vállalat belső rendszerén, és akár még a telefonálást is egy ilyen zárt rendszeren keresztül, ingyen oldhatjuk meg.

Nagyon röviden eddig tart a “miért jó a felhő” rész, és akkor jöjjön a feketeleves. Persze szögezzük le gyorsan, hogy innentől egyáltalán nem azt fogjuk hajtogatni, hogy miért rossz, mert nem az. Egyszerűen csak tudni kell használni, oda kell figyelni arra, mit osztunk meg, hol tárolunk, és mennyire akarjuk biztonságban tudni adatainkat, kommunikációnkat.

Ha a saját gépünkön, telefonunkon vannak az adataink, azokat (nagyon leegyszerűsítve, az internetet egyelőre kihagyva a képletből) csak akkor szerezhetik meg mások, ha ellopják az eszközt. A felhő azonban épp ezt teszi (elvben) könnyebbé, hiszen az adataink kikerülnek a fizikai közelségünkből, és sokszor pontosan még azt sem tudjuk, hol vannak. Meg tudja valaki mondani például, a Google melyik szerverének melyik merevlemezén van az ő postafiókja, vagy az Apple melyik szerverközpontjában, a világ melyik országában tárolódnak a fotói?

Az alapszintű biztonságot a felhős szolgáltatásoknál a felhasználónév-jelszó páros jelenti, a kis netes “kuckónkba” csak ezek ismeretében léphetünk be. Azt azonban láthatjuk, hogy ez önmagában néha kevésnek bizonyulhat. Az elmúlt években többször olvashattunk jelszavak kiszivárogtatásáról, hackertámadásokról, adathalászatról, amik célja mindig ugyanaz: az értékes (pontosabban értékesíthető) személyes és vállalati adatok megszerzése. Arról biztosan mindenki hallott például, amikor nemrég amerikai színésznők és celebek meztelen fotói, videói kerültek nyilvánosságra százával, szintén egy felhőszolgáltatás feltörése következtében. Pedig biztosan ők is védték valamilyen jelszóval

A felhőszolgáltatók egyik legnagyobb feladata tehát az, hogy megfelelő védelemmel lássák el az általuk kínált szolgáltatásokat. Ilyen például az IP címek ellenőrzése, vagy a többszörös hitelesítés (például az, amikor egy felhasználónév-jelszó páros megadása után a rendszer még egy e-mailt is küld egy megerősítő kóddal). Emellett pedig kiemelten fontos a felhasználók felkészítése, oktatása: használják a felhőt, de okosan használják. Legyenek tisztában az ott tárolt vagy küldött adatokra leselkedő veszélyekkel, és tegyenek érte, hogy biztonságban tarthassák azokat.

A felhő népszerűsítésére, valamint egyúttal a felhasználók felvilágosítására szerencsére egyre több szervezet alakul. Itthon például létezik az Euro Cloud Magyarország Egyesület, amely kiadványokkal, szakértői segítséggel, valamint tematikus rendezvényekkel is segíti a technológia megismerését. A főleg üzleti felhasználóknak szóló eseménysorozat idei rendezvénye szeptember 23-án lesz, tehát a téma iránt érdeklődő cégvezetőknek még időben szólunk róla.

“A konferencia célja, hogy kiragadja a Cloud-ot, mint üzleti platformot, a pusztán technológiai értelmezési tartományából, és rámutasson annak átfogó gazdaságfejlesztési hatásaira. A rendezvény fő témája tehát, hogy a Cloud nem más, mint a 21. századbeli versenyképes (internet-alapú, digitális) gazdaság és élhető társadalom fő motorja elsősorban a következő területeken: versenyképes KKV szektor, technológiai startupok, digitális közszolgáltatások és újszerű üzleti modellek szinte minden területen.” – fogalmaz az egyesület kiadványa.

A témával most ismerkedőknek pedig ismét, és folyamatosan annyit tudunk tanácsolni: használják bátran a felhőt, de csak biztonságosan!

Kihirdette harminc fős bő keretét Marco Rossi, a magyar válogatott szövetségi kaőitánya. Ki kerülhetett volna be? Ki maradt ki, aki meglepetésnek számít? Mi a helyzet Dzsudzsák Balázzsal, akit sokan újra a csapatban akartak látni? Ezt a kérdést jártuk körül.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.