Az Újszövetség nem adja meg pontosan Jézus születésének dátumát, a december 25-ei időpont a IV. századig nyúló hagyományokon nyugszik. És mint ilyen, újabb és újabb találgatásokra ad okot.
Pogány ünnep keresztény olvasata
Aurelianus császár (Kr.u.270-275) uralkodása alatt a kereszténység még messze nem volt államvallás, sőt. Ám a napfordulóhoz köthető hagyományok nagyon is ismertek és kedveltek voltak. Ezeken a “pogány ünnepeken” a világosság győzelmét a sötétség felett, a Nap újjászületését ünnepelték ősidők óta. Antiochus kalendáriuma december 25-ét a Nap, a Napisten születésnapjának nevezi, a császár pedig elrendelte, birodalma egész területén ünnepet üljenek a legyőzhetetlen Nap tiszteletére.
A későbbi szimbolikus magyarázat tehát megszületett, Jézussal az örök Nap, az isteni világosság érkezett a földre. Tegyük hozzá persze azt is, hogy a korai keresztény egyház nagy hangsúlyt fektetett a “konkurrens” pogány ünnepek integrálására. Visszatérve az eredeti kérdéshez, álljon itt egy elmélet, ami a Bibliából kiindulva szeptemberre teszi Krisztus születését.
Nem december
“Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett” – írja a Biblia. Csakhogy a december Judeában is hideg, csapadékos, amikor a pásztorok nyájaikkal együtt menedéket keresnek, nem a “mezőn tanyáznak”. Ez az életforma inkábbnyárra, kora őszre jellemző.
Mária és József a Szentírás szerint birodalmi szintű népszámlálás miatt mentek Betlehembe. “Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.” Mária ekkor már várandós volt, “És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai” – olvasható Lukács evangéliumában. No, de miért kényszerítette volna a birodalom közigazgatása ilyen útra télen, hóban, sárban, fagyban az alattvalóit? Nyáron sokkal kevesebb erőfeszítést követel egy ilyen összeírás lebonyolítása.
Inkább szeptember?
Jézus születésének időpontjához egy újabb bibliai történeten keresztül jutunk közelebb. Zakariás és felesége, Erzsébet nagyon szerettek volna gyermeket, de mindketten idős emberek voltak, az asszony meddő. Zakariás pap volt, és amikor a “papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen”, megjelent előtte egy angyal. Örömhírt hozott: imái meghallgatásra találtak, Erzsébet fiat szül neki, akit Jánosnak kell majd elneveznie. Ő lett Keresztelő János.
Szolgálata letelte után Zakariás hazament, és a következő napokban Erzsébet valóban áldott állapotba került. Terhessége hatodik hónapjában pedig Gábriel arkangyalt Máriához küldte az Úr az üzenettel: “És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK”
Vallástörténészek számításai szerint Zakariás templomi szolgálata nyáron, egészen pontosan június 13-19. között volt esedékes. Ezután megfogant Erzsébet, fél évvel később, tehát decemberben pedig Mária. Ha erre rászámolunk kilenc hónapot, Jézus születését szeptemberre tehetjük. Amikor is a pásztorok még tanyázhattak a mezőn, és a mezőgazdasági munkák végeztével, ám még a hideg és az esőzések beállta előtt egy népszámlálást is zökkenőmentesen meg lehetett ejteni.
