A haza elidegeníthetetlen jogának gondoljuk a szólás, a sajtó szabadságát. Azért gondoljuk így, mert kizárólag ennek köszönhetően férhet el benne minden hazafi igazsága.
1848
Március 15. alkalmából az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc olyan hőseit és mártírjait gyűjtöttük csokorba, akiknek a legtöbben csak a nevüket ismerik a róluk elnevezett utcák és terek tábláiról, ám a sorsukat, történetüket nem.
Mintegy kétszeres túlerővel néztek szembe a honvéd katonák.
A fiatal katona a magyar szabadságharc után az oszmán seregben és a marsalai ezrek között is harcolt.
A reformkori politikus élete utolsó éveit elmegyógyintézetben töltötte.
A közelmúlt politikai botrányairól kérdeztük a kormánypárti megemlékezőket a Nemzeti Múzeumnál.
Bár a magyar sereg több katonával rendelkezett, mint a császáriak, nem tudtak felül kerekedni ellenségeiken.
A magyar királyra egy szabólegény támadt rá Bécsben.
A győzelemnek köszönhetően nem sokkal később újra magyar kézre került Erdély.
Guyon Richárd számára nem létezett a vereség, mint lehetőség, ezért akár a saját emberei is kész volt lelőni, ha megfutamodnak.
Nagy eső és látványos túlerő pecsételte meg a londoni „forradalom” sorsát.
A honvédség vereséget szenvedett a császári erőkkel szemben.
Régóta súlyos szívbetegséggel küzdött.
És egyben a szabadságharc kezdete.
A honvéd sereg tábornokainak hibái vezettek a vereséghez.
Vasvári Pált és csapatát csapdába csalták és megölték.
Potápi Árpád János Kanadában beszélt arról, hogy a 2010-es fideszes győzelem előtt álom volt a magyarság egysége, ma viszont a magyarság egységes.
A kormány számos döntése, köztük az új köznevelési törvény ellen tiltakoztak civilek, tanárok, diákok és ellenzéki szimpatizánsok a szerdai Szabadságmeneten. A tüntetések remélt hatásairól és a pedagógusok helyzetéről kérdeztük a demonstrálókat.
Petőfi hős, de botrányhős is volt, csak utóbbiról nem illik beszélni. Mi most mégis megtesszük.
A magyarok istene történelmi és biblikus háttérrel bír, Petőfivel égett be a magyar köztudatba: a szabadságot jelentette társadalmi, politikai, vallási és nemzeti értelemben egyaránt.
A honvédség négyszeres túlerővel szemben vállalta a harcot 1849 nyarán: az időt húzták azt várva, hogy az angol diplomácia mozgásba lendül.
A tervek már hosszú évekkel a Hősök tere kialakulása előtt megszülettek, mégsem váltak soha valósággá.
Miért?
Természetesen 1848 alkalmából.
