Kék szem, hűvös tekintet, laza elegancia – miért beszélünk időtlen stílusikonként Alain Delonról?

„Megragadott valamit az emberek képzeletében, noha ennek nem feltétlenül volt tudtában” – mondják Alain Delon francia filmsztárról, aki a hatvanas évek meghatározó férfiideáljának is számított Európa-szerte. A 88 évesen elhunyt színész nemcsak filmjeivel ért el jelentős hatást: külső adottságaival változásokat generált számos iparágban. Mennyi tudatosság volt ebben? Hogyan viszonyult Delon az általa népszerűvé tett feminin férfi szerephez?

Alain Delon halálhírét követően a filmvilág egyöntetűen gyászba borult: nem véletlenül, hiszen a francia új hullám legendás színészeként beszélhetünk róla, főként a hatvanas években mutatott produktív időszaka miatt.

Habár Hollywoodba sohasem tudott és akart igazán betörni – nem volt hajlandó például angolul megtanulni –, az európai filmművészetre gyakorolt hatása jelentős, Jean-Paul Belmondóval karöltve a 20. század legfontosabb francia férfiszínésze.

Elvitathatatlan, hogy Belmondóval ellentétben Delon minden szempontból birtokolta a kor férfiideálja titulust (és megelőzte a korát is ebből a szempontból), filmjeiben látott megjelenése pedig abban is segítette, hogy halála után is stílusikonként beszélhessünk róla. Ez rendszerint fordítva szokott lenni – mármint az, hogy valaki inkább a vásznon kívül mutatott megjelenésével válik követendővé.

Delon ebben is formabontónak számított.

Archive Photos / Getty Images

Az ötvenes, hatvanas és hetvenes években kevés európai mozisztár tudott úgy kiemelkedni a vászonról, hogy mamut státuszt érjen el akár a divat világában, esetleg a társadalomra gyakoroljon olyan hatást, ami miatt milliók ismerjék a nevét álmukból felköltve is.

Ez leginkább hollywoodi ikonokra volt jellemző abban az időben: Paul Newmanre vagy Robert Redfordra, tőlük viszont – külsőségekben – Delon nagyon különbözött. Feminin vonásai, mint a hosszú szempillák, a szinte macskaszerű test és a titokzatos mosolya másfajta szexszimbólumot csinált belőle. Nőügyeiről Párizstól Monacóig sokat lehetne mesélni, noha a színész különösképp nem kívánt tenni azért, hogy magánéletében és a divatban sikernek örvendjen.

A kérdés csak az: mi volt a titka? Már ha volt egyáltalán.

Nem is öltözött különlegesen

Nem sztár vagyok, hanem színész. Évek óta küzdök azért, hogy az emberek elfelejtsék, hogy én csak egy csinos fiú vagyok, gyönyörű arccal

– fakadt ki egyszer újságírói kérdésre Delon, mikor már túl volt legnagyobb sikerein.

Miután legtermékenyebb időszaka lecsengett (a hatvanas évek), Delon ugyan játszott még közönségsiker filmekben, ám a rá vetülő reflektorfény – leginkább a Klein úr című filmjét követő leszállóág után – már inkább filmezésen túli életére irányult.

Divatikon státuszához nagyban hozzájárultak a filmek, melyekben jól szabott öltönyöket viselt (Napfogyatkozás, A szicíliaiak klánja, Borsalino), kiemelve a francia öltözködési stílus hagyományait: eszünkbe juthat még A szamuráj is, ahol felhajtott gallérú ballonkabátjához egy stílusos kalap társult, Delon szigorú arcát pedig csukott szemmel is képesek vagyunk visszaidézni.

„Először az 1960-as években találkoztam Alain Delonnal a Café de Flore-ban” – meséli Manolo Blahnik, cipőkkel foglalkozó divattervező arról, mikor először megpillantotta a színészt.

Szinte már földöntúli volt a szépsége. Elkábította az embereket, és nem azzal, hogy valami rendkívüli ruhát viselt, hanem a puszta jelenlétével.

Delon stílusában valójában az nagyon érdekes, hogy nem beszélhetünk egy bizonyos öltönytípusról vagy kabátról, ami jellemezte öltözködését, ugyanis a színész a privát életében soha nem viselt különösebben figyelemreméltó darabokat, inkább nagyon egyszerű, minőségi ruhákat választott magának.

Ahhoz, hogy reálisan felmérjük, megértsük, Delon stílusa miként maradt időtálló, felkerestük Gellért Éva személyi stylistot, a The Style Coach oldal vezetőjét, beszéljen nekünk a francia színész öltözködéséről.

Kevesen tudták olyan stílusosan viselni az öltönyt, mint ő. Elég csak a nagyobb filmszerepeire gondolni, mint például a Napfogyatkozásban Piero karakterére: egysoros öltöny, mintás selyem nyakkendő, ropogós fehér ing: a tökéletes elegancia megtestesítője. De ez az elegancia is olyan pimaszul franciás volt a hollywoodi riválisokhoz képest. Nézzük meg Clark Gable-t, aki sokkal inkább skatulyából előhúzott férfiként tűnt fel a filmvásznon.

Cineriz / Interopa Film / Paris / Collection ChristopheL / AFP

Delon civil életében is az egyszerű, semleges árnyalatokat kedvelte. Az egyik állandó kiegészítője például egy szürke gyapjú zakó volt.

„Az öltözködési stílusa kerülte az extrémitást vagy a feltűnő, színes darabokat, helyettük jól szabott ruhákat és minőségi anyagokat választott. Esszenciájában a klasszikus stílust képviselte, ami mentes a túlkapásoktól és az öncélú magamutogatástól. Ezek nélkül is állandó reflektorfényben volt, mint férfi stílusikon” – teszi hozzá Gellért Éva.

PATRICK KOVARIK / AFP

A szakértő szerint fontos kiemelni Delonról, hogy a hatvanas években mutatott stílusát figyelve az a legszembetűnőbb, hogy időtálló és a legtöbb ruhadarab ma is megállná a helyét egy modern férfi ruhatárában.

A mondás igaz, talán Alain Delon esetében még inkább, hogy a kevesebb több. És nem az a lényeg, hogy mit viselsz, hanem az, hogy azt hogyan teszed.

Persze a hanyagul hátára vetett pulóverek, a szájból elengedhetetlenül kilógó cigaretta bizonyos értelemben Delon nemtörődömségéről is hírt adtak. Épp úgy, ahogy filmjeiben, a képernyőn túl sem érdekelte, hogy megfeleljen trendeknek.

Sunset Boulevard / Corbis / Getty Images

A francia sztár rajongott a kiegészítőkért, mindig egy számmal nagyobb napszemüveget választott magának, hogy még titokzatosabbnak tűnjön amúgy is hűvös tekintetű, rejtélyekkel teli arca. Nagy óragyűjtő volt, gyűjteménye csaknem 100 darabból állt, a Cartier-órákért rajongott, de különösebben soha nem volt szószólója a luxusmárkáknak. Egyetlen egyszer, a Diort tisztelte meg azzal 2009-ben, hogy egyik parfümjükhöz adta az arcát, nevét.

Sunset Boulevard / Corbis / Getty Images – Romy Schneiderrel az 1972-es Trockij meggyilkolása c. filmben.

Delon ismert volt arról, hogy fantasztikus portré- és divatfotók készültek róla, melyek gyakorlatilag új mércét állítottak a divatfotózásban. Markáns vonásaival a fotósok kedvence lett, arca tökéletes szimmetriája olyan portréfotókat eredményezett, amik ma is példaként állhatnak a szakmának – és ez nemcsak fiatalkorára volt igaz, az idősödő, őszülő színész is remekül mutatott az objektív előtt.

A filmipar is igyekezett kihasználni ezt a filmplakátok tervezésekor: Delonra mágnesként ragadt az emberek tekintete, így legtöbb filmjénél minimalista dizájnt alkalmaztak a promózáskor: cím, név, majd Delon hűvös, rejtélyes tekintete.

Daniel SIMON / Gamma-Rapho / Getty Images

Stílusa mindenhol nyerő volt

Talán sokan ismerik a fotót 1967-ből, mikor Mick Jagger és akkori barátnője, Marianne Faithfull ugyanazon az eseményen jártak, ahol Delon is. Feltűnő, hogy Faithfull kedélyesen cseverészek Delonnal, miközben Jagger a cigarettáját bámulva, lehajtott fejjel ücsörög mellettük.

Delon földöntúli vonzalmával a rocksztár sem versenyezhetett, noha Faithfull úgy mesélt a jelenetről korábban, hogy nem volt odáig Delonért, de Jagger majd’ megőrült a féltékenységtől.

Delont a férfi Brigitte Bardot-ként emlegették fénykorában, a bolygó legvonzóbb férfijának tartották. Maga Bardot is azt mondta Delon halála után, „hatalmas űrt hagyott maga után, amelyet semmi és senki nem lesz képes betölteni”.

Unidex / Gilbert Bokanowski Prod / Collection ChristopheL / AFP – Delon és Bardot az 1961-es Híres szerelmekben.

Delon pontosan tisztában volt azzal, hogy egy időben tényleg mindenki imádta, egy alkalommal „szerényen” így beszélt adottságairól:

Jóképű vagyok. És úgy tűnik, korábban még jobban néztem ki: megőrültek értem a nők, 18 évtől 50-ig. A nők váltak a motivációmmá: nekik tartozom leginkább. Inspiráltak, hogy mindenki másnál jobban nézzek ki, hogy erősebb, magasabb legyek. Ezt akartam látni a szemükben

mesélte évekkel korábban.

Külseje mellett az őt körülvevő titokzatossága is vonzóvá tette: Európa legjobb rendezőivel dolgozott, feltűnt a vásznon, mint egy magányos farkas, lejátszotta az égről a csillagokat, aztán kámforrá vált, noha pontosan tudta mindenki, hogy az aranyifjak életét élte, mikor nem dolgozott. Ám a megállapodásra szinte képtelen volt.

Az érte való rajongás szürreális méreteket öltött: A medence című filmben Romy Schneider és Jane Birkin, a korszak leggyönyörűbb színésznői játszottak mellette (nagy privilégiuma Delonnak, hogy ez pályája egészére elmondható), de nem tudták elhalványítani a fiatalkori vonzerejét akkor már egyre inkább maga mögött hagyó Delont. Az akkor 34 éves színész itt más szerepben tetszelgett: a csúcson túl lévő, megkeseredett, gyilkosságra vetemedő író karakterében különös mód felsejlik a Delon-i pálya mind közelebbi letűnése is.

Noha A medence elsöprő sikert hozott, de ezt követően egyre kevesebbszer tudta a kritikusokat meggyőzni arról, hogy Alain Delon szépsége és filmes sikerei közé egyenlőségjelet tehetünk. Stílusa ugyanakkor negyvenes, ötvenes, hatvanas és hetvenes éveire sem kopott meg, lehetett szó bármilyen vörös szőnyeges eseményről, Delon képtelen volt a hibázásra. Pont olyan professzionális és kimért volt ebben, mint leghíresebb karaktere, a bérgyilkos Jef Costello.

SNC / Collection ChristopheL / AFP
Kapcsolódó
Az elfelejthetetlen francia, aki új férfiideált is teremtett – Alain Delon élete képeken
Alain Delon a 20. század megkerülhetetlen filmsztárja volt: fontos hatása volt az európai filmművészetre, a mindig lesben álló bulvársajtót több évtizeden keresztül ellátta címlapokkal, s jelentős szerepe volt a mindenkori férfikép változására is. Felejthetetlen alakítások, egy nagyon kék szempár, nagy lánggal égő szerelmek és a Hollywoodba betörés örök vágya. Galéria.
Címkék: alain delon