Robotkamera – operatőrök, 1:0
Pető Gábor, a realityt gyártó Paprika Studios executive producere arról mesélt nekünk Mexikóban, hogy az RTL nagyjából hatvanfős stábbal volt jelen ezúttal, ami a nemzetközi műsorok esetében megszokottnak számít.
„A ValóVilágtól eltérően – amit nevezhetünk az összeköltözős reality alapjának – itt nincsen camera cross, tehát csak és kizárólag robotkamerákkal dolgozunk, nincsenek nagy stúdiókameráink detektívüveg mögött, amik a játékosokat veszik. Ehhez nem kell operatőröket alkalmaznunk, emiatt lehetünk valamivel kisebb létszámmal itt. De a televíziós forgatásokhoz szükséges összes részleg képviselteti magát, csak jóval kevesebb fővel.
Aranyszabály, hogy mikor külföldre jövünk dolgozni, mindenkinek meg kell fognia a malteros kanál végét, még akkor is, ha nem az övé a malteros kanál
– mondja a producer, hozzátéve: a hat operatőr csak a külső helyszíneken dolgozik, amikor a szereplők például párválasztó ceremónián vagy éppen egy a villán kívül megrendezésre kerülő randin/játékon vesznek részt.
A magyar stábot körülbelül húsz helybéli segíti, közülük kerülnek ki a sofőrök, a cateringesek, a helyi runnerek és a gyártási munkatársak. A mexikói munkaerő ráadásul nem első alkalommal vesz részt a formátum elkészítésében, ugyanis a svédek, dánok és norvégok évek óta itt forgatják a műsort. Ennek köszönhetően a hazai csapat abban a szerencsés helyzetben volt, hogy már egy kiépített, kipróbált és jól bejáratott helyszínt vettek át a skandinávoktól, és majdnem száz százalékban ugyanazt a technológiát használják, amit az előttük itt forgató három ország stábjai.
„Egy picit azért a magyar igényekhez kellett igazítani a technikát, mert a hazai televíziós vizuális kultúra eltérő a skandináv országokétól. Mi nagyon szeretjük ezekben a műsorokban azokat a közeli képeket elcsípni, amik akár pozitív, akár negatív érzelmeket mutathatnak a nézőink számára. Ez annyira nem fontos a skandinávoknak, ők inkább statikus képi megvalósításban gondolkodnak, mi pedig szeretjük a dinamikát ebben is, így ehhez be kellett szereznünk néhány plusz technikai eszközt.”
Megtörténhet, hogy elvész az összes felvétel?
Amíg a valóságshow szereplői az óceánparti villában tengetik mindennapjaikat, 0–24-ben figyelik őket egy közelben lévő helyiségből, az úgynevezett tartalmi megtekintőből, aminek különlegessége, hogy egy használaton kívüli templomépületben kapott helyet. Ebben a szobában végzik munkájukat többek között a producerek, a rendező, a hangmérnök és a scriptesek, akik minden fontos mozzanatot feljegyeznek, ami éppen a játékosokkal történik. Mivel a műsor nem valós időben készül – ellentétben a Celeb vagyok, ments ki innen!-nel, ahol naponta készíteni kellett összefoglalót, és élő kapcsolások is akadtak –, a munka sem zajlik annyira szigorú tempóban, nem kell mindennek időre elkészülnie, megengedőbbek vagyunk a csúszásokkal, meséli Pető Gábor.
Amikor nem kell élőre dolgoznunk, akkor is tudjuk, hogy mindennap elő kell állítanunk egy kereskedelmi, egyórás adást. Csak hozzávetőlegesen: a skandináv országok ugyanennyi idő alatt huszonnyolc percet készítenek, mi negyvennyolc percet minimum. Ez ugyanúgy megadja a munka ritmusát és azt a felfokozott tempót, ami az élő műsorok készítéséhez szükséges. Az alapvető különbség az, hogy itt papíron gyártunk le naponta egy teljes epizódot, élőnél pedig valósan el kell készítenünk.
Érdekesség, hogy az utómunka a forgatást követően otthon, Magyarországon készül. Hogy biztosan minden meglegyen, az anyagokat négyszeres biztosítással mentik, hogy még véletlenül se veszhessen el semmi.
„A helyszínen van egy központi szerver, ami két másolatot készít, a két másolat készít még két-két másolatot. Mi ezt a két-két másolatot visszük haza különböző útvonalakon, tehát a nyersanyagot személyesen is magunkkal visszük, mikor a stáb utazik repülőgépen. Adunk fel csomagküldő szolgálattal is egy küldeményt, amikor végeztünk, és Mexikóban is megmarad a szerveren a teljes forgatott anyag – egészen addig, amíg mi Magyarországról azt nem mondjuk, hogy beiktattunk mindent az utómunkába, megvagyunk. Na, akkor kezdik el törölni” – meséli Pető.
„Vannak problémáim a nevekkel és arcokkal”
Az első tíz beköltöző együtt utazott Mexikóba, a többiek folyamatosan érkeznek egyesével. Ezek a szereplők két-három nappal korábban repülnek ki (mint megtudtuk, látogatásunkig csupán egyetlen szereplő késte le az egyik csatlakozását, de végül ő is sikeresen odaért), hogy legyen idejük alkalmazkodni az időeltolódáshoz, leforgatni az imázsfilmjüket, és felkészítsék őket a forgatásra. Ezen kívül a villabéli eseményektől is függ, hogy az új lakó mikor megy be.
Ezeknek a történéseknek nincs fix időpontjuk, mindig az aktuális történésekhez igazítják őket a műsor készítői. Amikor valakinek véget ér a játék, a stáb módosítja az illető számára előre megvásárolt jegyét, így a kieső egy-két nap múlva már megy is haza.
A játékosokról Miller Dávid, a műsor házigazdája úgy mesélt lapunknak, ő hetekkel az indulás előtt megkapta a szereplők adatlapjait, nekiállt memorizálni a neveket, hogy arcokhoz tudja kötni azokat.
Olyan vagyok, akinek vannak problémái a nevekkel és az arcokkal – főleg a nevekkel.
„Ez egy nagyon érdekes munka, nekem ilyenben még nem volt részem. Döbbenetes számomra, hogy a stábnak minden percben készen kell állnia arra, hogy a benti viszonyok felrúgják az egész napi tervet, akár a velem tervezett felvétel előtt egy-két órával is. Mert ezek az emberek bent vannak a hotelben, élik az életüket, alakítják a soraikat meg a viszonyaikat, és ez formálja a játékot” – fogalmaz Miller, aki szerint a reality készítése sokemberes munka.
Az elején nagyon nagy nyomást helyezett rám, hogy ennek a sok embernek a munkája, a szerkesztőké, a főszerkesztőké, az operatőröké és a hangosítóké – mindenkié ott összpontosul, amikor nekem be kell mennem. Abból a szituból valaminek lennie kell.
Miller Dávid arról is beszélt, nagyon szereti a reality szereplőit – kedvencei is vannak, ahogy ezt megelőzően is voltak a szintén általa vezetett X-Faktorban is. Szerinte ezt a munkát máshogy nem is lehetne csinálni: „Ha nem tudnék belehelyezkedni bizonyos szituációkba, és csak eljátszanám, hogy érdekel engem, ki tart szimpatikusnak és ki nem, az furcsa volna.”
Az Éden Hotelben egyik pillanatról a másikra változnak a dolgok. Néha csörög a telefonom, hogy azonnal menjek, mert be kell menni, meg kell beszélni, engem keresnek a hotelből. Mindez egy készenléti állapotot igényel. De nagyon élvezem.
