Sokáig nem tudtam megbékélni a Blurred Lines videóklippel, de végül amiatt sikerült, mert rájöttem, vannak ideológiák, amikben erősen hiszek. Ilyen például az, hogy a nők elfogadják a szexualitást, és jól is érzik így magukat. Ha úgy nézzük, ez a klip illik a sorba.
Mindezt Emily Ratajkowski nyilatkozta pár éve Robin Thicke, Pharrell Williams és a rapper, T. I. slágeréről, melynek 2013-ban elkészült videóklipje a londoni születésű modellt – de legalábbis a meztelen felsőtestét – megismertette a nagyközönséggel. A fehérneműs-ruhátlan fotókra ácsingózó férfiak és az Instagram-hazugságokban hívő, influenszerlétre vágyakozó nők millió követték be azóta (jelenleg 28 millióhoz közelít a követőinek száma), a szépség- és a ruhaipar pedig megtalálta benne azt a húszas évei elején járó nőt, akivel bármit el lehet adni. Ő azonban saját magát nem kirakatbábunak, sokkal inkább 21. századi nőnek tartja.
Pedig az ír, angol, lengyel, német és héber felmenőkkel is rendelkező Ratajkowski egészen korán eldöntötte, hogy a médiában, azon belül is a szépségiparban képzeli el a jövőjét, akárcsak Cindy Crawford vagy Helena Christensen. Harmincéves korára odáig jutott, hogy többet mond az ő neve, mint a legismertebb szupermodelleké – az internetet aktívabban használó fiatalabb korosztályok számára minden bizonnyal.
Egy klip mindenek felett
Feminista és rendkívül okos
– ezzel a két jelzővel írta körül édesanyját egy 2013-as Esquire-interjúban a modell, aki amerikai szülők gyerekeként született Londonban 1991-ben. Anyja egyetemi irodalomtanárként, apja festőművészként tevékenykedett, amikor összejöttek. Ratajkowski kései gyerek volt, hiszen a szülők már negyven felett voltak, mikor ő a világra jött. Az angliai gyermekévek után a család Amerikába költözött, ahol a fiatal lány a színészet felé indult el, miután a gyerekkorában jellemző szereplési vágya nem tűnt el a tinédzser éveire sem.
Művelt zsidó család sarja, talán ennek is köszönhető, hogy nagyon fiatalon megismerkedett a feminizmussal, illetve annak a művészetben való megjelenésével. Az emberi testet is korán elkezdhette vizsgálni: egyrészt tinédzserkora óta nudista strandokra hordták őt a szülei, másrészt olyan divatfotósok munkáit csodálta kezdetektől, mint Helmut Newton, aki az erotikus töltetű képeivel forradalmasította az iparágat, vagy Naomi Wolf, akit a harmadik hullámú feminizmus egyik nagy alakjának tartanak.
Tizennégy volt, amikor leigazolta egy modellügynökség, ezzel párhuzamosan járt színházi és filmes szereplőválogatásokra – inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel. A mainstream hollywoodi körforgásba viszont hamar belekerült, klasszikus glammodellként dolgozott, aki magazinok, tévéreklámok gyakori szereplője lett. Szintén az Esquire-interjújából tudjuk, hogy ezek a munkák kivételesen jól fizettek neki.
Ekkoriban találkozott először Tony Duran amerikai divatfotóssal, aki meglátta benne a tökéletes címlaplányt: 2012 márciusában a treats! magazin fekete-fehér borítóján a meztelen modellt láthatták az olvasók. A fotó annyira jól sikerült, hogy körbefutott a szórakoztatóiparban is: leghamarabb a Maroon 5 reagált, a zenekar megkereste a nő ügynökségét, hogy a Love Somebody című videóklipjükben szerepeltessék.
Miután Adam Levine szerenádozott nekem abban a klipben, a féltékenység igen magas méreteket öltött a baráti körömben – a heteró és a meleg haverokat is beleértve.
Az említett interjúban arról is beszélt, hogy a tévéreklámokban, videóklipekben történő szerepléseknek nem anyagi, inkább kapcsolati hozadéka volt: újabb és újabb embereket ismert meg, a Carl’s Jr. fentebbi BBQ-reklámja után például Karl Lagerfeld hívta fel munkát ajánlva.
Robin Thicke zenész figyelmét is felkeltette a fekete-fehér címlap, a férfi ekkor már javában új slágerének klipjét igyekezett tető alá hozni. Thicke megmutatta a fotót Diane Martel videóklip-rendezőnek, aki meggyőzte Ratajkowski ügynökét, kifizetődő húzás lesz az ügyfelének egy újabb elismert zenésszel dolgoznia.
A modell eleinte elzárkózott, mert addigra nem egy tévés szereplése és fotós munkája volt, ahol egyetlen dolgot kértek tőle: legyen szexi, csinos, és lehetőleg ne gondoljon túl semmit. Félt, hogy ismét a kirakatszépség skatulyába kerül a klip miatt, de Martel meggyőzte, hogy a Blurred Lines egy „sokkal játékosabb, modernebb szereppel ruházná fel Ratajkowskit”. Elfogadta az ajánlatot, amit aztán két évre rá meg is bánt – erről az InStyle magazinnak beszélt.
A forgatást úgy hagytam ott, hogy az egész koncepció idegesített. Ami azért baj, mert most tulajdonképpen ez határozza meg a létemet. Bosszantó, hogy bárkivel összefutok, a Blurred Linesról akar beszélni velem. Tényleg egy kétéves videó a legérdekesebb velem kapcsolatban?
A klipre közel sem úgy emlékeznek többen, mint ami játékos vagy modern: az amerikai, illetve a nemzetközi sajtó is szexistának titulálta a dalszövegét, sőt egyesek szerint nemi erőszakra buzdítanak Thicke-ék sorai – a brit Guardian például az évtized legvitatottabb dalaként hivatkozott a műre.
Ellenpólusként olyanok is akadtak, akik pont a szexuális szabadságot és a nők hatalmának bemutatását fedezték fel a zenében – maga Ratajkowski sem érezte szexistának a klipet. Miután a videó eredeti verziójában teljesen meztelenül szerepelt a modell, úgy fogalmazott, az, hogy a testével foglalkozott az amerikai társadalom nagy része, csak azt mutatta, az ország nem úgy fejlődött az elfogadást és az empátiát tekintve, ahogy kellett volna neki. Ezt követően is maradt a popzene körül, de már mozifilmekben is feltűnt, például Ben Affleck szeretőjeként az Oscar-díjas Holtodiglan című thrillerben. Ám mind közül a legjelentősebb változás az volt, hogy szexszimbólum vált belőle, akit innentől már nemcsak úgy neveztek, hogy „a lány a klipből”, hanem megtanulták a nevét is.
Hiper-feminizmus és nem-binárisnak rendeltetés
A Harper’s Bazaar nevű amerikai lap 2019 szeptemberben közölt egy Ratajkowski által írt személyes esszét, melyben a modell arról értekezett, mit jelent számára a feminizmus, mely gyerekkora óta jelen van az életében. Ennek előzménye is akadt: Ratajkowski a 2010-es évek végén egyre többet szólalt fel közügyekben, számon kérve például Amerikán a nők elnyomását. 2018-ban letartóztatták az amerikai szenátus épülete előtt egy tüntetésen, ugyanis felszólalt Brett Kavanaugh bíró ellen, akit Donald Trump akkoriban szeretett volna kinevezni az amerikai legfelsőbb bíróság élére. Kavanaugh nem érdemtelenül szolgáltatott beszédtémát akkor a sajtóban: több nő is szexuális zaklatással vádolta meg, ami miatt ezrek tüntettek az előléptetése ellen.
Azoknak a férfiaknak, akik nőket bántalmaznak, nincs helyük a hatalommal járó pozíciók környékén
– fogalmazott akkor, miután kiengedték a fogdából.
Esszéjében kitért arra, milyen kiváltságai vannak egy cisznemű fehér nőnek, akinek a társadalomban elfoglalt szerepét nagyban könnyítheti a külseje – mindezzel viszont együtt járhat az is, hogy sok esetben nem veszik elég komolyan.
„Pár éve a barátaimmal nyaraltam, mikor az egyik csaj tett egy megjegyzést, hogy én milyen szuper nőies vagyok. Kicsit sokkolt, mert úgy éreztem, leegyszerűsíti a valódi lényem. Én nem vettem észre, hogy a hétköznapokban túl nőies, férfias vagy bármilyen lennék, szimplán csak magamat adom. De ez a megjegyzés meglepett, aznap csak azon gondolkodtam, mit jelent a nőiesség. Miért éreztem ezt valahol sértőnek? Az igazság az, hogy én imádok ilyen lenni. Tizenkét-tizenhárom évesen vágytam arra, hogy csipkés melltartót viseljek, vastag szájfényt hordjak. A gondolataimat, hogy vajon mit jelent lányosnak lenni, nagyban befolyásolta a nőgyűlölő kultúránk. És hogy mi sértett a megjegyzésben? Talán a tapasztalatok, amiket addigra átéltem: nők, férfiak egyaránt sokszor mondták, hogy bizonyos módon öltözöm, engem nem lehet komolyan venni, ebből még bajom lesz később, és így tovább. Egy középiskolai tanárom még azt is megjegyezte, hogy így ne várjam el senkitől a tiszteletet. Minden megjegyzést, minden figyelmeztetést erősséggé kovácsoltam.”
Szerinte a legtöbb kultúrában stigmákat ragasztanak az emberekre, és nem lehet valaki egyszerre okos és vonzó külsejű.
Megdöbbent, hogy még ma is sokszor lenézik a nőket, ha mernek szexik lenni. Amikor a Brett Kavanaugh elleni tüntetésen letartóztattak, a címlapok nem arról szóltak, mi ellen tiltakoztam, hanem arról, mit viseltem. Még az úgymond baloldali nők is, akik támogattak, arról kérdezgettek, miért nem volt rajtam melltartó. Azt mondják, az, hogy a testem egy intim része látható volt, hiteltelenné tett engem és a politikai cselekedeteimet. De miért? Az okosat és a szexit külön akarjuk választani. A nőket visszamenőleg is mindig megbízhatatlannak, fenyegetőnek, veszélyesnek tartották: kulturálisan félünk a nőktől, de a szexuális erejüktől is. Ha melltartóban kampányolok, az is rendben van.
Azt, hogy a többség szerint „kihívóan”, „túl szexisen” öltözködik, úgy a feminizmust is saját választásának tartja – ennek szabadságát első gyereke születése előtt is hangoztatta. Terhességét az amerikai Vogue címlapján jelentette be, az újságban pedig írt egy hosszabb esszét a várandóságról, az ezzel kapcsolatos legégetőbb kérdésekről. Például arról, hogy férjével együtt gyakran megkapták a kérdést, fiút vagy lányt szeretnének jobban. Erre idővel azt kezdték válaszolni, hogy majd a gyerek eldönti, milyen nemű lesz, ha betölti a tizennyolcadik évét, azaz nem-binárisként nevelik.
Írásában elmagyarázta, nem akarja, hogy a gyereke felé olyan elvárásokat támasszanak, amiknek nem tud vagy éppen akar megfelelni. Például az elején ők is örültek annak, hogy ha fiuk születik, a gyerek nézheti az apjával a focimeccseket. De tovább gondolták: miért ne érdekelhetné a téma ugyanúgy, ha lány lesz? Ők azt gondolták, legtöbb élettapasztalatunk nemi jellegű, ezért igyekeznek minél kevesebb előítéletnek teret adni azzal, hogy a gyerek saját maga határozhassa meg helyét a világban.
Saját márka, saját könyv
Maradva a Harper’s Bazaarnál, Ratajkowski az ő címlapjukon jelentette be 2017-ben, hogy saját fürdőruhamárkát dob piacra Inamorota néven. Az Instagramon is promózza a ruhadarabokat, ráadásul nemcsak modellekkel: sokszor civilekre adja azokat, akiknek kócos hajával, meghagyott testszőrzetével szembe megy a megszokott szépségtrendeknek.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Az amerikai The Cut lapba is írt egy esszét, ott éppen arról, hogyan adtak ki a háta mögött egy könyvet a róla készült meztelen fotókkal. Írásában azt is pedzegette, egyszer beperelték, mert megosztotta egy lesifotós képét, amelyet róla készítettek. Egyre gyakoribb probléma, hogy egy közszereplőről készült lesi- vagy bármilyen fotó vajon kinek a tulajdonát képezi, milyen esetekben szükséges a modell beleegyezése a publikálásához, illetve azt milyen platformon lehet megtenni. 2021 októberében pedig My Body címmel saját könyve is megjelenik, amellyel továbbra is bizonyítani szeretné a modell, hogy a nőiesség és a magvas gondolatok sok esetben kéz a kézben járnak.
