Szórakozás

„Szerelmes vagyok az unokatestvérembe”

Az első olyan olvasói levelet kaptuk, ami a vérfertőzés témájában íródott, természetesen olvasónk kérésére, miszerint szeretné ha nem betegségként kezelnénk az érzelmeit, tiszteletben tartjuk. Mindenki mást is erre kérünk, hiszen ez számára is rendkívül nehéz élethelyzet, amiben döntést fog hozni. Amennyiben neked is van valamilyen párkapcsolati gondod, fogalmad sincs, hogy lépj-e vagy sem, esetleg azon gondolkodsz, hogy szakíts-e vagy maradj, várjuk a leveled az igyjartam@24.hu emaiol címre.

Szerelmes vagyok az unokabátyámba! Nem tudom, ez hogy alakult ki, de a tulajdonságokat, amiket régóta keresek más férfiakban, azokat benne találtam meg. Lassan már tíz éve élünk egy háztartásban. Hat osztályos gimnáziumot végeztem, és ez alatt végig a családjával éltem. Volt hely bőven, a szüleim pedig féltettek, ezért egyértelmű volt, hogy náluk lakom. Négy éve mind a ketten egyetemre járunk ugyanabba a városba, ezért közösen bérlünk albérletet. Nem ő az első szerelmem. Sok fiúval volt kapcsolatom, de azokat az érzelmeket amiket keresek, senki másban nem fedeztem fel, csak benne. Figyelmes, segítőkész és házias. Az elmúlt egy évben körvonalazódott bennem, hogy akit igazán keresek az ő! Tettem már nála erre utaló gesztusokat, és kaptam is tőle ez irányú visszajelzéseket, de a falat nem merem áttörni. Ő hasonló cipőben járt a párkapcsolatokkal mint én. Az elmúlt egy évben neki se és nekem se volt más az életünkben. Viszont egymással nagyon sok időt töltöttünk. Voltak amolyan általam szervezett ‘randik’ is, ahol jól éreztük magunkat egymás társaságában, de félek az érzéseimet bevallani és felvállalni. Félek, hogy a család mit szól ehhez, és félek a következményektől is, hisz ez vérfertőzés. Hogyan tovább? Mind a ketten közeledünk a huszonöthöz, és lassan de biztosan befejezzük a tanulmányainkat. Félek a jövőtől. Lépni szeretnék, de nem merek. Remélem tudsz segíteni és a problémámra nem betegségként gondolsz. Köszönöm.

Az olvasói levelet Dóra küldte nekünk, akinek más nevet választottunk, mint a sajátja, hogy megőrizzük az anonimitását. Ez az első levél az inceszt témában, köszönjük neki is a bizalmat!

Mit lehet tenni?

Albert Einstein és Charles Darwin az első unokatestvérükkel házasodott össze, és a történelem során az arisztokrácia és a királyi családok évszázadokon keresztül kötöttek házasságokat a rokonokkal. Ez utóbbi célja a vagyon megtartása volt, nem pedig a szerelem. Az első unokatestvérrel kötött házasságokat a magyar állam az igazságügyi miniszter jóváhagyásával engedélyezi. Bárhogyan is van, az elsőfokú unokatestvérek egymás közti szerelmi és szexuális kapcsolata erős szociális stigmát vált ki. A szülők, rokonok nem biztos, hogy támogatni fogják a szerelmi kapcsolatot, a barátok pedig szintén ellenérzéssel fogadhatják. A kérdés az, hogy megéri-e az unokatestvérrel való kapcsolat mindazt, amivel együttjárhat.

Azt, hogy olvasónk mit tegyen, senki nem mondhatja meg, de hogy közelebbi képet kapjunk arról, mi történik ilyenkor, érdemes megvizsgálni a pszichoszexuális fejlődésünket. Az életünk során mindannyian átéljük 3 és 6 éves korunk között azt, hogy szerelmesek leszünk az ellenkező nemű szülőbe. Ez teljesen természetes folyamat, ahhoz, hogy elnyerjük édesapa vagy édesanya figyelmét, az azonos nemű szülővel rivalizálunk. Ez az időszak alapozza meg a pszichoszexuális fejlődésünket, és idővel már a többi fiú és lány lesznek az érdekesek: ovis szerelmek, általános iskolás szerelmek lesznek az életünkben. Azok felé pedig, akikkel együtt növünk fel, csökken a szexuális vonzerő – ezt Westermack-hatásnak nevezik egy finn antropológus neve után. Ebből kiindulva, ha bármilyen rokoni kapcsolatban lévő embereket egy háztartásban, együtt nevelnek fel, elvileg csökken annak az esélye, hogy szexuálisan vonzónak találják egymást.

Mindezt kiegészítheti a hasonló a hasonlóval párválasztási metódus is, és lehetséges, hogy olvasónk ez alapján szeretett bele az unokatestvérébe. 12 éves kora óta ismeri az unokatestvérét, ugyanarra az egyetemre járnak, egy háztartásban élnek ketten, kvázi felnőttkorukra egyfajta társas kapcsolatot alakítottak ki egymással. Az, hogy ezt a már mostanra kialakult társas kapcsolatot merre viszik tovább, kettejükön múlik, de arra mindenképpen számítani kell, hogy a környezet a stigma miatt nehezen fogja elfogadni, ha egyáltalán elfogadják valaha. Fontos beszélni a lehetséges gyerekekről is, hiszen éppen miattuk számít tabunak az első unokatestvérrel való házasság.

Ahhoz, hogy később családot alapíthassanak, mindenképpen szükség lesz egy genetikai tanácsadásra, tehát el kell végeztetni olyan vizsgálatokat, amik megmondják, mekkora eséllyel születhetnek genetikai rendellenességel gyerekek. A Down-kór, a cisztás fibrózis, mentális betegségek és egyéb, a családból hozott rejtett genetikai betegségek is felbukkanhatnak (ezekből akár több száz is lehet), mindenképpen szükséges tehát a kivizsgálás. Olvasónk azt kérdezi, hogy mit tegyen, lépjen-e vagy sem, azt javaslom, hogy gondolja végig a leírtak alapján a közös jövő lehetőségeit, és amennyiben úgy dönt, hogy mégsem szeretne közeledni az unokatestvére felé, akkor célszerű lenne a költözést is megfontolni. A levélben írt sorok egyfajta beteljesületlen, plátói szerelemről szólnak, lehetséges az is, hogy ahogyan beteljesülne, elmúlnának az érzelmek, de ezt nem lehet megmondani előre, ez is csak feltételezés.

 

Ez meg micsoda?

Az Így jártam a 24.hu párkapcsolati blogja, ahol megoszthatod a saját tapasztalatod, elküldheted a véleményed mások történeteivel kapcsolatban, és leírhatod, te hogyan jártál hasonló helyzetben. A leveleket az igyjartam@24.hu email címre várjuk, aggódnod pedig nem kell: a nevedet mindenképpen megváltoztatjuk.

A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.

Kiemelt kép: Besenyei Violetta

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik