Joe Skerrattnál kitágulásos szívizomelfajulást (dilatatív kardiomiopátia) diagnosztizáltak, amikor mindössze háromhetes korában elkékült és kórházba került. Ennél a betegségnél a szívkamrák kitágulása miatt a szerv nem képes ellátni pumpafunkcióját. A fiú végül Berlin-szívet kapott, majd 251 nap elteltével tavaly nyáron ültettek be neki új szívet.
Joe édesanyjának mostani visszaemlékezése szerint a fiúcska korábban megszokott jelleme akkor tért vissza, amikor a műszív kezdte segíteni keringését, ám onnantól még igen hosszú utat kellett megtenniük megfelelő donorszívre várva. Mint felidézte: a 200. nap eltelte után kezdtek el azon töprengeni, mi mást tehetnek még, ha nem találnak szívet a számára, miközben legbelül tudták, hogy nem sokat. “A 251. napon megjött a hívás, amire vártunk” – tette hozzá.
A transzplantációs műtét után még négy napig nem zárták össze Joe mellkasát. “Hihetetlen volt látni új, normál méretű, dobogó szívét” – emlékszik Rachel. Az első otthon töltött estét Joe kedvenc ételével, pizzával ünnepelték.
Maga a Berlin-szív egy kis hűtőszekrény-méretű berendezés. A rászoruló gyerekek egy része csak pár napot tölt az eszközhöz kapcsolva, míg mások hónapokig kényszerülnek vele élni, amíg a számukra megfelelő új szívre várnak.
“Krónikus hiány van gyerekek számára alkalmas donorszervekből Nagy-Britanniában, egyszerre több gyerek vár a kórházban transzplantációra. Sok gyerek éveket vár egy elérhető szervre, és sajnálatosan meghalhat közben” – magyarázta Alessandro Giardini, a londoni Great Ormond Street-i kórház kardiológusa.
