Disztl Dávid 2009-ben döntött úgy, hogy a székesfehérvári Videoton FC zöld gyepét, a szeles és csapadékos klímájú Izland egyik másodosztályú csapatának pályájára cseréli. Matus Sándor, a KA Akureyri együttesének magyar kapusa találta meg a lehetőséggel, az akkor 24 éves támadó pedig boldogon mondott igent a felkérésre.
A harmadik éve Izlandon légióskodó Disztl Dávid megjárta kint a “szamárlétrát”: a másodosztályból először az élvonalba igazolt, majd csapatával egészen a kupadöntőig menetelt. Jövőre azonban szívesen nézne másik úti cél után.
“Mentem, mert mindenképpen futballozni akartam, itthon pedig erre nem láttam lehetőséget. Az első évem jól sikerült: a beilleszkedés szerencsére hamar ment, megkönnyítette a helyzetemet, hogy Matus mellett még másik két magyar, Farkas Norbert és Fórizs Sándor is a csapatnál játszott. Tizenkilenc meccsen tizenötször sikerült a hálóba találnom, és bár a szezon végén több ajánlatot is kaptam, végül maradtam” – nyilatkozta a Hír24-nek Disztl Dávid, a Videotonnal UEFA-kupa döntős Disztl László fia.
A 2010-es bajnokságban azonban az együttes nem úgy szerepelt, ahogy azt a vezetőség elvárta. A magyar támadó ugyan húsz bajnokin csupán hét gólt szerzett, a város élvonalbeli újonc csapata, a Thór Akureyri meglátta benne a lehetőséget és szerződtette a következő idényre.
“A két osztály között a játék színvonalát tekintve óriási a különbség. Ami viszont közös, hogy a pályák kifogástalan állapotban vannak. Izlandon első számú sportágnak számít a futball, csak úgy, mint bárhol a világon. Az emberek figyelemmel kísérik az eredményeket, a meccsekre hétvégénte több, mint ezren kilátogatnak, a stadionok többnyire teltházasak. Bár csak napi egy edzés van, a mérkőzéseket nem érheti különösebb kritika, itt inkább az erő dominál a technika helyett” – árulta el portálunknak a labdarúgó, aki a tréningek mellett besegített a fiatalok (6-8 évesek) felkészítésébe is.
“A hazai focisták népszerűbbek és kedveltebbek, mint a külföldről igazolt játékosok. A válogatott tagjai örvendenek a legnagyobb elismerésnek, ők szintén valamelyik európai csapat mezőnyét erősítik, leginkább a skandináv országokban, illetve Angliában. Az első osztályban focizó játékosok között sok a fiatal, többségük a futball mellett dolgozik is, de ettől még profinak számít. A bajnokság csak 6 hónapig tart Izlandon, így kénytelenek a „pihenő” miatt más kereseti forrás után is nézni. Ez az egyik nagy hátránya az országnak. A napsütés hiányát és a tíz-tizenöt fokos hőmérsékletet még csak megszokja az ember, de az októbertől márciusig tartó szünet óriási hátrány, majdnem fél év kiesik a játékból.”
Az izlandiak egyébként tárt karokkal várják a légiósokat, rengeteg angol, skandináv és szerb labdarúgó érkezik a szigetre, de Izlandról is szívesen szerződtetnek játékosokat például svéd, norvég, dán, holland csapatokhoz vagy angol alacsonyabb osztályokba.
“Idén a Thórral egészen a kupadöntői meneteltünk, de sajnos 2:0-ra kikaptunk a bajnok KR együttese ellen. Ami még szomorúbb, hogy kiestünk az élvonalból, igaz alanyi jogon mi indulhatunk majd az EL-ben, de egyelőre kérdéses, hogy miután októberben lejárt a szerződésem, aláírok-e jövőre. Szerencsére úgy néz ki, hogy télen több európai csapathoz is lehetőségem lesz próbajátékra menni, így bizakodó vagyok. Izland csodálatos és gyönyörű ország, hálás vagyok az elmúlt három évért, de szeretném, ha most már a szeretteimhez egy kicsit közelebb is megmutathatnám magam” – mondta nevetve a 26 éves csatár.
