Dzsudzsák Balázs kritikusai exponenciálisan nőttek az elmúlt években és bár ebben akadt azért egy nagy adag túlzás is, a szélső karrierje 2015-ben valóban megtört. A támadó ugyanis három évvel ezelőtt hagyta el a Dinamo Moszkva csapatát – ahol 112 mérkőzésen 13 gólt és 30 gólpasszt jegyzett – ezután pedig csak szenvedett. A török Bursasporban hamar kiderült, hogy nem találta meg a számításait, majd az Al-Vahdában húzónév tudott lenni, de egyrészt nem volt szem előtt, másrészt egy gyengécske bajnokságban vitézkedett.
Ezek után nem csoda, hogy az immár 31 éves futballista új csapatának bejelentését rendkívüli várakozás és izgalom lengte körül. Arra ugyanis mindenki emlékszik, amikor a PSV Eindhoven játékosaként bombagólokat lőtt, villámgyorsan szlalomozott és egy az egyben is verhetetlen volt.
Ezen kívül ne feledjük, a magyar válogatott csapatkapitányként elévülhetetlen érdemeket szerzett a 2016-os Európa-bajnokságon –ismét megmutatta, mire képes. Dzsudzsák, 31 éves. Ebben a korban, ha egy játékos nincs hétről hétre megfelelően leedzve, nem állítja kellő kihívás elé a bajnokság, ahol játszik, könnyedén zuhan a forma és a pályaív. Épp ezért jogos a felvetés, mikor tehetett volna a lejtő megállításáért Dzsudzsák, ha nem idén? Hogy valójában milyen lehetősége akadt, nem tudni, annyi bizonyos, a szurkolói számára lehangoló módon az al-Ittihad Kalba csapata szerződtette.
A Puskás Akadémia neveltje először azzal hívta föl magára a figyelmet, hogy már 17 évesen debütált az NB I-ben, ahol aztán 47 pályára lépés után vette kölcsön a Palermo. Szicíliában nem robbantott ugyan bankot, még vissza is került Felcsútra, ám kisvártatva bekopogott érte a ciprusi APOEL, amelynél pazar formát mutatott a bajnokságban (29 meccs 9 gól) és a Bajnokok Ligájában is szerepelt.
A többi már ment magától, előbb a válogatottban, majd szombaton a Bundesligában is megmutatta remek futballista és egyben azt is jelezte Marco Rossi szövetségi kapitánynak, hogy jobb megoldás, mint Dzsudzsák.
Balszélsők
Ne szépítsük, Dzsudzsák Balázsnak nem ment igazán a játék az Eb után, ugyanakkor azt is tegyük hozzá, nehéz lenne pozitív értelemben kiemelni bárkit az elmúlt két évből. Huszti Szabolcs régóta szóba sem kerülhetett a csapatban, így nagyjából Németh Krisztián maradt a posztra, aki egyébként csatár, vagy Varga Roland a Ferencvárosból. Egyedül Stieber Zoltán jöhetett szóba alternatívaként, de egyik szövetségi kapitány sem merte meglépni, hogy kiteszi a csapatkapitányt a csapatból.
Hogy Marco Rossi egyébként is megtette volna-e, vagy sem, az örök rejtély marad, viszont számára ott volt az a lehetőség, hogy beépítse az immár nemzetközi szinten is helytálló Sallai Rolandot. Mert
- a Bajnokok Ligája a futball egyik csúcsa és a magyar szélső korántsem vallott szégyent ebben a társaságban sem,
- míg Sallai a Bundesligában, Dzsudzsák egy, a magyarnál is gyengébb bajnokságban edződik nap, mint nap.
Dzsudzsák ellen sokan felhánytorgatják, hogy miért olyan ligákba igazolt karrierje során, ahol nincs szem előtt, különösen az Anzsi Mahacskala miatt alakult ki róla negatív összkép. Ezzel szemben Sallai először a Serie A-ban lőtt gólt, szombaton pedig már a Bundesligában is.
Hogy Dzsudzsáknak 31 éves korára megkopott a sebessége, nyilván senki sem rója föl neki, de a cselek sem jönnek már, a váratlan megoldás kiveszett a játékából, egyedül a bal lába, a lövőtechnikája maradt továbbra is elsőrangú.
Vezér
Mivel az elmúlt cirka tíz évben az egyik, ha nem a legjobb magyar futballista volt, mindenki tőle várta a csodát. Amikor szorult a hurok, vagy valakinek utat kellett törni, mindenki Dzsudzsákra nézett. Noha a szélső komolyan vette a feladatot, nem neki találták ki ezt a szerepet és igazán ritkán érezhettük, hogy a hátára tudná venni a csapatot úgy isten igazából.
Rossi érkezésével azonnal el is veszítette a csapatkapitányi karszalagot, lévén távollétében az a Szalai Ádám kapta meg azt, akiről tényleg süt az önbizalom és állítólag eddig is ő volt a válogatottban az “alfahím”. Ezen a téren egyelőre Sallait sem látjuk csillogni, de nem is kell feltétlenül pont neki vezetni a társait.
Az a bizonyos ambíció
Marco Rossi kinevezése után világossá tette a játékszabályokat: akkor lehetsz a válogatott tagja, ha van csapatod. Dzsudzsák Balázs pedig talált magának csapatot, még ha nem is erőset. Noha a támadó sejthette, milyen visszhangot vált majd ki a döntése, mégis maradt az Egyesült Arab Emírségekben, majd nem sokkal ezt követően közleményben fejezte ki abbéli ambícióját, hogy ezzel ismét válogatott lehessen.
Merthogy ugyanannak a bajnokságnak a kiesőjelöltjéhez szerződni, amelyben korábban ázsiai Bajnokok Ligájáért harcoló klubban játszott nem ambíció, hanem a visszalépés visszalépése. Ezt pedig nem lehet ambícióként eladni sehol.
Dzsudzsák Balázs 97 válogatottsága abszolút megérdemelt, ahogy minden bizonnyal jut még számára három találkozó. Lehet bármit kritizálni a döntéseit, de tény, a válogatott mindig is szent és sérthetetlen volt számára.
A válogatott keretének kijelölése egyedül Marco Rossi feladata, ugyanakkor egyértelműnek látszik, hogy Dzsudzsáknak háttérbe kell vonulnia és engednie, hogy egy új korszak kezdődjön. Amennyiben valóban a válogatott a mindene, ezt ő is belátja.
Nyitókép: Andrew Surma/NurPhoto
