Noha a 2016-os Európa-bajnokság után joggal remélhettük és gondolhattuk, hogy elindul a magyar labdarúgás felfelé, óriásit tévedtünk: az NB I nézőszáma nem növekedett, a játék színvonala nem javult, a válogatott Andorra és Luxemburg elleni vereségéről már ne is beszéljünk.
Itt vannak nekünk viszont a magyar klubok vezetőedzői, akik kifejezetten szerethető figurák. Ők hozzák a színt a szürkületbe, lévén az egyes bajnoki fordulók után az értékeléseik gyakran érdekesebbek, mint maguk a meccsek.
Zseniális hallgatni a cinizmusba öltött inkompetenciát, a finoman (vagy nem finoman!) megfogalmazott odaszúrásokat, vagy a leleményes kibújásokat, a felelősség maximális professzionális áthárítását. Tankönyvi, ahogy ezeket a szituációkat egyesek hogyan oldják meg. Egy biztos, nagy nevettetőket nevel a magyar labdarúgás.
A 10. helyezett: Szivics Tomiszlav esete Julia Robertsszel és a Fradival
A Mezőkövesdnél csak néhány hónapot eltöltő Szivics Tomiszlav mindig is szeretett vicceseket nyilatkozni, de amikor februárban Szabó Tamás, a DVTK akkori ügyvezető igazgatója elmesélte, hogy az egyik diósgyőri vezetőedző, miközben náluk dolgozott, a Ferencvárosnak ajánlgatta magát, a menedzsert meg szembesítették ezzel, váratlan, de annál mókásabb hasonlattal hárított:
Mondjon nekem két olyan edzőt Magyarországon, aki nem gondolná így! Biztosan szép kihívás lehet az FTC-t, a Videotont vagy az Újpestet is vezetni, nem tudom mi a baj ezzel! Julia Robertset is szívesen megismerném. Egy biztos, soha nem hívogattam a ferencvárosi vezetőket.
9. helyezett: Bódog Tamás inkább nem mond semmit, mert a mondandója börtönt érne
Kevés olyan embert ismerünk a magyar futball környékéről, akivel szemben akkora az egyetértés, mint a DVTK vezetőedzője, Bódog Tamás esetében. Egy rendkívül szerethető, nagyon korrekt embert ismertünk meg a korábbi profi labdarúgó személyében. A meccsek utáni nyilatkozataiból pedig soha sem elég, roppant intelligensen küld el mindenkit oda, ahová gondolja.
Ahogy ebben az esetben is, amikor inkább nem is mond semmit:
De, hogy milyen gólt kaptunk. Kezd ez sok lenni. Liptáknak szét volt rúgva a lába. Most nem mondom el a véleményemet, mert nem az hogy eltiltanak, hanem lecsuknak, hogy ha elmondom azt, amit gondolok. Most mondhatnám, hogy nekünk nem ezzel kellene foglalkozni, de ez a jelenet befolyásolta a meccset.
A találkozó összefoglalója, a vitatott jelenet 6:46-tól látható:
8. helyezett: Horváth Ferenc és a Fradi külföldijei
A Balmazújváros menedzsere, Horváth Ferenc óriási fába vágta a fejszéjét, hiszen valahogy bent kellene tartania csapatát az NB I-ben. Az újonc a kieső zónában telel, de semmi nem dőlt még el, sőt. Horváth a szezon során többször bebizonyította, csapatával képes meglepetést okozni, meg azt is, hogy hatalmas figura. Olyan jókat nevettünk a beszólásain, hogy egyértelmű, bebetonozott helye van a TOP 10-ben.
Itt például tanári módon, irodalmi kompetenciáját is fitogtatva pakolt oda a légiósokból finoman szólva bővelkedő Ferencvárosnak (figyeljék a mondandó ívét, 10/10):
Egy pontot mindenképpen megérdemeltünk volna. Sok helyzetünk volt, de ezúttal is voltak hibáink. Nem igazságos a végeredmény. Másról is beszélnék, de négy gyerekem van, azt beszéltük meg a feleségemmel, hogy inkább rájuk költjük a pénzt, nem másra. (…) Azt nem tudom, hogy gondolni lehet-e még arra vagy már gondolatrendőrség is van. Tudomásul kell venni, hogy a Ferencvárossal játszottunk, de megjegyezném, hogy ennyi külföldi játékos még nem volt ebben a városban.
7. helyezett: Leprás-e Bódog Tamás?
Bódognak nem egyszer, nem kétszer gyűlt már meg a baja a játékvezetőkkel mióta edzőnek állt. Volt olyan nyilatkozata, ahol azt mondta, jobb lenne, ha tíz kiló plusszal nem vezetne valaki meccset, különben nem ér oda a tizenhatos közelébe. Szóval azért van egy kis feszültség a sporik meg közte.
Következő ékes példánk szeptemberi: történt ugyanis, hogy a Paks elleni hazai meccs után Solymosi Péter játékvezető nem fogott vele kezet. Bódognak pedig több se kellett:
A bíró mondja nekem meccs előtt, hogy normálisan beszéljek vele. Én csak annyit kértem, hogy normálisan fújjanak. Aztán utána, hogy nem lehet vele kezet fogni. Ez arrogancia vég nélkül. Van olyan edző, aki 13,5 centiről anyázza a bírókat, szó szerint. Kap 100 ezer forintos büntetést. Én maximum szóvá teszek valamit, nem bántom őket. Nem tudok, mit csinálni. Sajnálom. Nem fogadta el a kezemet. Nem vagyok leprás, hogy ne fogjon velem kezet. Ki ő?
6. helyezett: A felcsúti Maradona esete
A korábbi szövetségi kapitány, a tao-éllovas felcsúti Puskás Akadémia menedzsere, Pintér Attila a hatodik helyen kapcsolódik be a versenybe. Pintér erősen megosztó személyiség Magyarországon, de ha interjúkról van szó, mindenki hegyezi a fülét, mert általában aranyat érő mondatokat lehet hallani tőle.
Mint amikor Sallai Rolandról azt találta mondani, hogy ő a Puskás Maradonája, aki nagy értéke a csapatnak, számít rá miután hazatért Olaszországból – a fiatal tehetség néhány napon belül már Cipruson futballozott. Hibátlan, tényleg:
Én számítok rá, hiszen tehetséges játékos. Ő a Puskás Akadémia Maradonája, hiszen azt gondolom, nagyon nagy dolog tíz-tizenegy év alatt olyan játékost kinevelni, aki az olasz első osztályig eljut. Nagyon nagy értéke a Puskás Akadémiának, természetes, hogy számít a csapat az ilyen játékosaira, és nem akarja elherdálni.
5. helyezett: Ha a nagymamának áramszedői lettek volna, nyert volna a Felcsút
Sűrűsödik az élmezőny, nagyon nehéz volt már a viccesebbnél viccesebb gondolatokat, életigazságokat sorrendbe tenni. Hát kik vagyunk mi, hogy csak így, önhatalmúan döntsünk életről, halálról?!
Amíg ezt megfejtük, álljon itt Pintér Attila és a Budapest Honvéd ellen 2-0-ra simán kikapó Felcsút története a főszereplő narrálásában:
Nem róhatok fel semmit a csapatomnak, úgy gondolom, hogy sokkal jobban futballoztunk, mint Honvéd. Egyedül a gól hiányzott. (…) 65 percet emberelőnyben játszhattunk volna, ha Bobál Dávid egy Diallo ellen elkövetett akasztásért megkapja második sárgáját a 25. percben. (…) nekünk három csak három idegenlégiósunk léphet pályára, kupainduló ellenfeleinknél öt.
Érzik, igaz? Bizony, ez itt már a TOP 5!
4. helyezett: A spártai szürke eminenciások a Szomszédokból
Horváth Ferenc nagyon szeret a Fradi, a Felcsút meg a Videoton ellen meccselni, általában valami nagyon vicceset nyilatkozik utána. Ha nyernek, ha kikapnak, ha döntetlent játszanak, Horváthra nem lehet panasz, ha nem volt show, hozza ő a tutit.
A november végi, Felcsút elleni kiesési rangadón pontosan ez történt: csipetnyi kis humor, egy teáskanálnyi odaszúrás. Íme az eredmény:
Azt gondolom, hogy nem érdemeltünk vereséget, megküzdöttünk. Három meccs óta nem kaptunk ki, ez olyan komoly sorozat, mint amilyen a Szomszédok volt, és pont annyi pénzből hoztuk össze, mint ők. (…) Itt hétről hétre szürke eminenciásokból spártai harcosok válnak a 90 perc végére. (…) Ez (a 2-2-es végeredmény) nekünk óriási bravúr, hiszen azért tudjuk a körülményeket, hogy ki, mennyiből gazdálkodik.
3. helyezett: Thomas Doll és a Fradit kifütyülő fradisták esete
A Ferencváros német sztáredzője, Thomas Doll sem veti meg a mókát, az iróniát, a szarkazmust. Akinek ilyen humorérzéke van, csak jó ember lehet.
A 2016-2017-es szezon 25. fordulójában csak 1-1-re tellett az FTC erejéből a DVTK ellen, amit a zöld-fehérek szurkolói füttykoncerttel díjaztak a Groupama Arénában. Doll mester nem is ment el emellett, ilyet még nem tapasztalt korábban:
Az első félidő tekintetében nagyon csalódott vagyok. Fél kilenckor kezdtünk, Magyarország legjobb pályáján játszunk, fel van locsolva a talaj, ideális a hőmérséklet… Négy-négy-kettes felállásban, rombusszal a középpályán, két ékkel – ennél szebben nem is lehet felállítani a csapatot. (…) Ha van pár játékos, akinek gondot okoz, hogy lekezelje a labdát és azzal induljon is, akkor nem is kell a bajnokságról beszélnünk. Az első félidőben biztosan nem úgy játszottunk, mint egy bajnokcsapat. Annyira jól játszunk, hogy a saját stadionunkban kifütyülnek minket. Nem láttam még olyan bajnokcsapatot, amelyik a hat-hét fordulóval a vége előtt kifütyül a közönsége.
2. helyezett: Tehénlegelő a magyar NB I-ben
A legendás UTE-FTC szuperrangadón, a legendás Szusza Ferenc Stadionban Thomas Doll – az amúgy vesztes meccs után – kicsit sem volt elégedett a gyepszőnyeg minőségével, és nem is volt rest ezt megjegyezni. Ez is még tavaszi történet, de a mondandó örök érvényű: hiába a sok stadion, úgy nem lehet meccset nyerni idegenben, ha a gyep minősége közben olyan, amilyen.
Alapvetően jó mérkőzés volt, inkább a küzdelem került előtérbe. Ez a két csapat Magyarország legjelentősebb derbijét játszotta, mégis egy olyan pályán kellett játszanunk, amilyen a német ötödosztályban sincs, hanem a tehenek legelnek rajta. Hihetetlen, hogy ilyen nehéz körülmények között kellett ma lejátszanunk a derbit. A nézők látványos akciókat, gólhelyzeteket akarnak látni, az ilyen pályán azonban csak hosszú labdákkal lehet operálni.
1. helyezett: Pintér Attila bevédi Pintér Attilát
A felcsúti vezetőedző nem engedte el a trónt idén, már februárban, útban az NB I felé megnyerte az internetet, no meg a 2017-es edzői nyilatkozatversenyt. Álljon itt a győztes alkotás mindenféle komment, vagy megjegyzés nélkül:
Azok a futballisták, akik eredményt szeretnének elérni, szeretnek Pintér Attilával dolgozni. Akik nem szeretnének eredményt elérni, csak azt, hogy a zsebük tele legyen, természetes, hogy nem szeretik Pintér Attilát. Nagyon sok embernek el kell gondolkoznia, amikor Pintér Attilát cikizi, vagy bántja, hogy mi a véleményük a játékosoknak. Pintér Attilát sokan a negatív dolgairól próbálják meg beállítani, nem arról, hogy a munkában hisz. Azokat a játékosokat kellene Magyarországon előnyben részesíteni, akik eredményt akarnak elérni.
Nagyon magasan van a léc 2018-ra, de hisszük, hogy nem létezik lehetetlen.
