A Leicester City nem lassít. Mondjuk ez nem is baj, érdekes azt nézni, ahogyan egy, a nagyokhoz képest apópénzből dolgozó csapat vezeti 25 forduló után az angol labdarúgó-bajnokságot.
A Rókák a legutóbb Manchesterben nyertek, a bajnoki címre pályázó City otthonában. Bár a labda a hazaiaknál volt többet, többször is próbálkoztak lövéssel, mégis rájuk nézve hízelgő, hogy a szinte tökéletesen kontrázó Leicester csak 3-1-re nyert, Jamie Vardy két nagy ziccert is kihagyott. Ezután a siker után pedig már azoknak is illik komolyan számolniuk a Leicester Cityvel, akik eddig esetleg csak legyintettek (van ilyen?) a csapat eredményeinek láttán.
Mint a talajvíz
A Leicester tíz év távollét után 2014-ben tért vissza a Premier League-be, és bár voltak olyan emlékezetes eredményei a csapatnak, mint a Manchester United 5-3-as legyőzése (3-1-es hátrányból), karácsonykor már az utolsó helyen tanyázott a klub, a szezon második felében cidrizni kellett a bennmaradásért.
Ahhoz képest, hogy a 29. fordulóig még 20 pontot sem sikerült összeszedniük, az utolsó kilenc bajnokijukból hetet megnyertek (az utolsó fordulóban a Queens Parkot ütötték ki 5-1-re), a 14. helyen végeztek.
A siker ellenére menesztették Pearsont, akinek a szezon közben is volt egy kisebb botránya (úgy tűnt, mintha fojtogatta volna a Crystal Palace játékosát, James McArthurt), megromlott a viszonya a vezetőséggel és az sem segített sokat a helyzetén, hogy a klub alkalmazásában álló fia közben rasszista szexbotrányba keveredett, amiről videó is készült.
És akkor képbe került „Tinkerman”
Claudio Ranierit nevezték ki a nyáron a csapat élére. Az olasz edző érdekes pályafutást tudhat magáénak: mindig is voltak részsikerei, sokan neki tulajdonítják azt is, hogy lefektette a José Mourinhóval sikert sikerre halmozó Chelsea alapjait (a londoniaknál a vége felé már kissé túlgondolta a dolgokat, annyit variált az összeállításon, hogy a brit sajtó elnevezte Tinkermannek), a Juventus a másodosztályú száműzetés után visszahelyezte a térképre, és a Romát is felélesztette.
A nagy diadalok azonban elkerülték eddig, élvonalbeli bajnokságot egyszer sem tudott még nyerni, ráadásul az esetek döntő többségében nem is töltötte ki a szerződését. Vagy magától távozott, vagy kirúgták. Legutóbb például a görög válogatott éléről menesztették, négy meccs alatt mindössze egy döntetlent tudott felmutatni, na meg három vereséget.
Ranieri az eddigiek alapján olyan edzőnek tűnik, akit a tisztes helytállással kell megbízni, mert akkor a maximumot tudja nyújtani a rá bízott társasággal. Ha nagyok az elvárások, annak többnyire szakítás lesz a vége.
Talán ez is lehet mostani sikerességének az alapja: ettől a Leicestertől senki sem várt semmit a szezon előtt. Erre a legszebb példa, hogy
Az elnök azt kérte tőlem, hogy fektessem le az alapokat abban a három évben, amire aláírtam, utána meglátjuk, hogy mi lesz. Nem reális arról beszélni, hogy bajnokesélyes a Leicester, nekem az a legfontosabb, hogy májusban hol tart a City. Nekünk mindig a következő meccsre kell koncentrálni, hogy meglegyen az újabb a három pont. A bajnoki cím nem téma
– mondta Ranieri még szeptemberben a Leicester Mercurynak.
Ehhez képest 25 forduló alatt a Leicester nyert 15 meccset, nyolcszor döntetlent játszott és csak kétszer kapott ki: 5-2-re az Arsenaltól, 1-0-ra a Liverpooltól. December elején gyakorlatilag a Leicester kötött útilaput Mourinho talpára, a portugált kirúgták a Chelsea 2-1-es veresége után.
Öt ponttal vezetik jelenleg a bajnokságot, és még az is belefért, hogy a győzelmek elkerülték őket az angol pontvadászat legnehezebb időszakában, az ünnepi őrület alatt.
A sikerkovácsok
Az az érdekes az egészben, hogy tulajdonképpen „ismeretlen” játékosokkal menetel a Leicester City. Az ügyeletes gólzsák, Jamie Vardy sztoriját lassan már mindenki ismeri, 2010-ben még a hetedosztályban focizott és most, 29 éves korára ért el a csúcsra, 24 bajnokin 18 gólnál jár.
Az algériai Riyad Mahrez története sem semmi: a francia negyedosztályú Quimperben kezdte, eljutott a másodosztályú Le Havre-be, onnan nézte ki magának valamilyen úton-módon az akkor szintén másodosztályú Leicester.
Ők ketten vannak leginkább rivaldafényben (na, meg Ranieri ugye), azonban a csapat egyik meg nem énekelt hőse a védő Robert Huth, aki duplázott a Manchester City elleni győzelem során. A német védő tavaly februárban érkezett Leicesterbe, vele pedig szárnyra kapott a csapat.
38 meccsen játszott eddig, ebből
- 21-szer nyertek,
- 11-szer ikszeltek,
- és csak 6-szor kaptak ki a Rókák.
Ez a 38 mérkőzés épp egy PL-szezonnak felelne meg. Ez alatt 74 pontot szerzett a csapat, amivel tavaly a harmadik helyen zárt volna az együttes.
A 31 éves Huth a fontos gólok embere is mindemellett, az előző idényben a West Brom elleni feltámadásból vette ki a részét (0-2-ről nyert a Leicester, ő egyenlített), ebben a szezonban győztes gólt szerzett a Tottenham ellen, a hétvégén pedig ugye ő volt a meccs embere a Manchester City elleni duplával.
Bár a klub thaiföldi kezekben van, nem jellemző a vezetőségre a pénzszórás. Olyannyira nem, hogy a City a keret értékét tekintve a 12. a Premier League-ben. Bár az eszeveszett költekezésbe kezdő kínai bajnokság mögött az angol élvonal végzett a második helyen a kiadásokat tekintve a téli átigazolási szezonban, a PL listavezetője kevesebb, mint 12 millió eurót költött erősítésre a télen. Gyakorlatilag két játékosra ment el a pénz: a Koppenhágától 6,6 millióért érkezett a 21 éves ghánai védekező középpályás, Daniel Amartey, az angol-jamaikai balszélsőért, Demarai Gray-ért 5,1 milliót tettek le az asztalra. Ő még csak 19 éves, de Ranieri már szoktatja a légkörhöz, négyszer is becserélte.
Hogyan tovább?
Ötpontos előny ide vagy oda, Ranieri továbbra sem hajlandó bajnokesélyesként beszélni csapatáról. Annak ellenére sem, hogy több fogadóirodánál is már rájuk a legkisebb az odds.
Nem hiszek nekik. Azt is mondták, hogy engem rúgnak ki először a szezonban. De azért remélem, hogy most igazuk lesz
– mondta a manchesteri győzelem után a BBC-nek.
Pedig nem tűnik vészesnek a Leicester további menetrendje, a legnehezebbnek ígérkező összecsapáson már vasárnap átesik a csapat, akkor látogatnak a közvetlen rivális Arsenal otthonába. Ha nem kapnak ki, az fél siker.
Utána többnyire hozható meccsek jönnek, na meg két gyengélkedő nagyágyú elleni mérkőzés, előbb a Manchester United, majd a zárókörben a címvédő Chelsea ellen. Persze a Premier League még mindig az a bajnokság, ahol senki ellen sem lehet biztosra menni, igaz, a Rókákat elnézve szinte kizárható, hogy ebbe a hibába esnének.
Az angol labdarúgó-bajnokságban rég fordult elő, hogy nem az Arsenal, Chelsea, Manchester City, Manchester United négyesből került ki a végső győztes. A Premier League-érában konkrétan egyszer, 1994/1995-ben a Blackburn Rovers végzett a tabella élén. Ha kitart a lendület a hátralévő 13 fordulóban, a Leicester is végrehajtja ezt a bravúrt.
