12 éves süldő öttusázóként édesapám elvitt a Bástya moziba. 1977-et írtunk. Az apropót Kósa Ferenc Balczó Andrásról szóló, Küldetés című portréfilmje jelentette, melyet akkor mutattak be. A tolongó bácsik, nénik derékmagasságából lestem a helyünket, majd azt láttam, hogy a jegyszedő néni még pótszékre is terel nézőket. Nem igazán értettem, mire fel ez a tömeg. A Küldetés előtt nem sokkal a Különben dühbe jövünket láttam a Bartók moziban, de hiába pofozta össze-vissza Bud Spencer és Terence Hill a rosszfiúkat, arra alig váltottak jegyet. A Puskinban meg már jóval a Filmhíradó előtt feszülten sustorgott a tömeg, a filmet pedig néma csendben nézte, hallgatta végig mindenki.
Semmit sem értettem a kor problémáiból, szellemiségéből, a film mondanivalójából. Öttusázó-palántaként csak a sportbéli bálványomat hallgattam és néztem tátott szájjal. Ám arra kristálytisztán emlékszem, hogy a „Vége” felirat megjelenése után másodperceken át szinte mozdulatlanul, némán ülve maradt a közönség. Majd varázsütésre mindenki felállt, és átszellemült, könnybe lábadt szemekkel tapsoltak percekig.
A legenda, a Nemzet Sportolója, az ötszörös egyéni világbajnok, az 1972-es müncheni olimpia öttusázó bajnoka szájából a filmben a piaci keszegezés közben olyan mondatok hangzottak el sportága akkori válogatási elveivel kapcsolatban, mint hogy: „Több javaslat hangzott el. Az enyém az volt, az kerüljön a válogatott csapatba, akinek jobb a versenyteljesítménye. Csináljanak például három válogatóversenyt, ahol mindenki elindul, aki számít. A végén a versenyeredményeket összeadják, az első három csapatba kerül, a negyedik a tartalék, a többi itthon marad. Ez tiszta, világos, egyszerű. Tudod, hogy néztek rám? Mint a marslakóra. (…) Mi van az egyéb szempontokkal? Távlati terv, szubjektív megítélés, előlegezett bizalom? Ezektől én falra mászok.
Mi lehet fontosabb a teljesítményalapú, igazságos válogatásnál?
E kalandozás a 47 évvel ezelőtti múltba, valamint a balczói erkölcsi iránytű előcitálása azért időszerű, mert az elmúlt napokban a hatszoros olimpiai bajnok kajakozó, a 37 éves Kozák Danuta és a világbajnok, olimpiai bronzérmes, 41 éves Decsi Tamás kardozó okán hozott súlyos döntést a kajak-kenu, illetve a vívószövetség – noha mindketten minden követ megmozgattak, előbbit a férje, utóbbit a szövetségi edző bátyja segítette lobbitevékenységével, mégsem utazhatnak az olimpiára. Mert aktuális állapotuk, felkészültségük elégtelen, akadtak náluk jobbak.
Másképp: a kajak-kenu és a vívószövetség betartotta a maguk által elfogadott válogatási elveket, még ha azok a nevezett klasszisok szemszögéből fájdalmasak is.
Hétfő este
Balogh Gábor elnök bejelentette, hogy a hosszas olimpiai kvalifikációs versenysorozat végén a nőknél Gulyás Michelle és Guzi Blanka, a férfiaknál Böhm Csaba és Szép Balázs képviselheti a magyar színeket a párizsi olimpián. A MÖSZ elnöksége annak ellenére döntött így, hogy a 2023 októberében elfogadott olimpiai válogatási elvek betartása esetén nem Gulyásnak, hanem a tavaly junior Európa-bajnokságot nyerő, júniusban felnőtt világbajnoki bronzérmet szerző Erdős Ritának kellene utaznia.
A MÖSZ elnöksége titkos szavazással (!) 9:2 arányban döntött Gulyás indulása mellett. Mivel a 2024-es olimpiára érvényes válogatási elveket a szövetségi kapitány, Martinek János terjesztette elő, annak leszavazásával egyúttal a kétszeres olimpiai bajnokot is arcul csapták.
