Az utóbbi évek egyik legkiegyensúlyozottabb férfi kézilabda Európa-bajnokság zajlik Németországban, ahol a szokásos topcsapatok (Dánia, Svédország, Franciaország) remeklése mellett akadtak olyan válogatottak is, amelyek meglepetést okoztak. Az Eb-történetének legkisebb lélekszámú országaként Feröer-szigetek ponttal távozott a csoportkör után, a magyar válogatott a középdöntő végéig versenyben volt az érmes helyezésekért (és az ötödik helyért még pályára léphet Chema Rodríguez csapata), csakúgy, mint Ausztria, amely 14 éve úgy lehetett először résztvevő, hogy Európa-bajnokságot rendezett.
Az osztrákoktól nem várt sokat a szakma, a csapat 2021-ben vb-26. volt, 2022-ben három vereséggel kiesett az Eb-ről, tavaly pedig még a világbajnokságra sem tudta magát kvalifikálni.
Ezek után a B csoportban a románok elleni kötelező győzelem (31-24) után meglepetésre 28-28-as döntetlent játszottak a horvátokkal (akik két nappal korábban szinte tökéletes játékkal elgázolták a spanyolokat), és egy 33-33-as Spanyolország elleni iksszel kiejtették a jóval esélyesebb riválist.
Ez egy csoda
– írták az osztrák lapok. „Most már bármi lehetséges” – jelentette ki a veterán Janko Bozovic, aki utolsó góljával kiejtette a spanyolokat.
„Ez messze a legszebb dolog, amit valaha tapasztaltam” – ujjongott a 23 éves kapus, Constantin Möstl, aki pazarul védett, Ales Pajovic szövetségi kapitány pedig azt emelte ki, hogy az érzelmek és a szív mellett fejben is tökéleteset nyújtott csapata.
Az igazán megfontolandót és hosszú távú iránymutatást a THW Kiel balátlövője, Nikola Bilyk adta meg:
Sok minden lehetséges, ha mindent beleadsz, ha csapatként viselkedsz és hiszel benne. Még kis nemzetként, talán nem a legnagyobb nevekkel is sikerülhet.
A csoportból való továbbjutást követően Lukas Herburger, a Kadetten Schaffhausen beállósa azt elemezte, az elmúlt évek kudarcából tényleg sokat tanultak. Két éve a szlovák-magyar közös rendezésű Eb nagy pofonja után most az volt az érzése, a sok munka beérett és végre learathatják érte a jutalmat.
Nincs itt semmi csoda
A játékosok pedig hittek a csodában, a középdöntő első mérkőzésén – mondhatni meglepetésre – legyőzték az addig hibátlan magyarokat 30-29-re, hogy aztán a házigazda németek elleni 22-22-t már szinte csalódásként éljék meg. Nem véletlenül, Németország az utolsó kilenc percet 4-0-ra megnyerve mentett pontot.
Hétfőn aztán jött az első vereség, pedig Franciaország ellen a félidőben még 16-15-re vezetett a csapat, sőt a 44. percben is 22-22-re állt. A vége 33-28 lett a franciáknak, Ausztria elődöntőbeli szereplése már nem csupán Bilykéken múlt, bár végül az Izland elleni vereség megpecsételte a sorsát.
„Nem csoda!” – idézte cikkében a Die Presse a sportág hazai klasszisát, Szilágyi Viktort.
Ausztria örökranglistáján a negyedik legtöbb válogatottsággal (203) bíró harmadik legeredményesebb (907 gól) kézilabdázó pályafutása során kipróbálta magát Németországban is, ahol négy különböző klubbal nyert nemzetközi kupát. 2018 óta a THW Kiel sport-, majd ügyvezető igazgatója, és a klubbal sportvezetőként is felért a csúcsra a 2020-as BL-győzelemmel.
A válogatott korábbi csapatkapitánya szerint fantasztikus, amit a mostani csapat elért ezen a csodálatos Európa-bajnokságon, nem véletlenül áradozott kémiáról és taktikáról a bécsi lapnak.
„Ausztria teljesítménye lenyűgözött, a középdöntőbe jutás és a magyar meccs teljesen őrült volt” – jelentette ki. Szerinte a magyarok elleni 30-29-re megnyert meccsen kiderült, hogy nem elég hosszú a kispad, vagyis fokozatosan fogy az erő, a rutin és a minőség. De mindenki magával húzta a másikat, és nem lehet elég szuperlatívuszt találni ahhoz, amit a válogatott elért.
Kötelező győzelmek után néhány szenzáció, ami a szívvel való játéknak, a szenvedélynek és az újító taktikának köszönhető. Az, hogy Ausztria a legjobbak között van, nem csoda, hanem teljesen megérdemelt.
A válogatott összetétele egyébként is meglepő: a hat légiós mellett tizenegyen az európai szinten nem túl acélos hazai bajnokságból érkeztek, ugyanakkor Pajovic kapitány tökéletesen eltalálta az rutinosabbakból és fiatalokból álló keret összetételét. Sikerült beépítenie a harci szellemet, az ötletet és a jövőképet.
„Jó a kémia a csapatban, ez még a lelátóról is látható, nincs benne semmi esetlen, unalmas vagy egyhangú” – vélte Szilágyi, aki szerint ez a teljesítmény óriási lendületet adhatna a sportágnak Ausztriában. És hát ki tudja, lehet, a csapat még történelmet ír azzal is, hogy története során először kiharcolja az olimpiai szereplést. Ilyenre eddig csak a nők voltak, képesek, legutóbb 24 éve, Sydney-ben.
Szilágyi nagy érdeklődéssel követte a németországi tornát, szerinte a szurkolók fantasztikusak, a jegyek 98 százaléka (!) elkelt, a több mint egymillió nézőt nehéz lesz felülmúlni.
Emlékszem, hogy játszottam én még 200 néző előtt a katari világbajnokságon. Ez a mostani összehasonlíthatatlan azzal, ez hihetetlen reklám a sportágunk számára.
A legszerényebb eszközökkel dolgoznak
Roland Marouschek, az osztrák kézilabda legendája (ahogy a Der Standard jellemezte) elképedve nézte az eddigi Eb-menetelést. A West Wien 60 éves sportigazgatója korábban dolgozott felnőtt válogatott mellett, évekig irányította a juniorokat, 2018-ban pedig az ISF középiskolai kézilabda-világbajnokságán aranyéremre vezette tanítványait, akik közül Constantin Möstl és Lukas Hutecek most ott van a legjobbak között.
„Amit ezek a srácok csinálnak, az olyan rendkívüli, hogy minden képzeletet felülmúl. Ez őrület. A legutóbbi Európa-bajnokságról pont nélkül mentünk haza, most viszont a játékosok életkora, a karrierjük előrehaladása, és minden konstelláció passzol. De ekkora áttörésre nem lehetett számítani” – nyilatkozta.
A Der Standard azon kérdésére, hogy beszélhetünk-e aranygenerációról, azt felelte, sajnos a kézilabdára otthon elég kevés figyelem marad.
„Mindenesetre ez egy rendkívüli generáció. Nézzék meg Huteceket! A Spanyolország elleni meccs után súlyos térdsérülés gyanújával kórházba került, másnap pedig majdnem végig játszott a magyarok ellen. Kérdem, milyen karakterek ezek?”
Szerinte egy csapatsportban egy ilyen sikerhez sok fogaskeréknek kell összehangoltan működnie, de azt is hozzátette, a legjobbaktól mérföldekkel el vannak maradva.
„A legszerényebb eszközökkel dolgozunk. A magyaroknak egészen más anyagi lehetőségei vannak. Horvátország óriási múltra tekint vissza ebben a sportágban. Spanyolország mindig elérhetetlen volt. Aztán hazaküldtük őket. Mintha az SV Ried legyőzné a Real Madridot.”
„Emlékezni kell arra, hogy a munka tíz évvel ezelőtt kezdődött meg, és a kevésből csinálunk sokat. De a semmiből semmit sem tudunk csinálni” – üzente.
Mi lesz az Eb után?
Azzal, hogy ilyen szenvedéllyel nyilatkozott, Marouschek csak még szomorúbb lehet: klubja, a West Wien ugyanis tavaly, története során hatodszor, megnyerte a hazai bajnokságot. Tette úgy, hogy az utolsó hónapokban már mindenki tudta, hogy a West Wien visszalép az élvonaltól, beszünteti a profi sportot és csak utánpótláscsapatait tartja meg. Indoklásként többek között a Bécsen belüli sikertelen otthonkereséssel összefüggő gazdasági nehézségeket jelölte meg.
„Valamikor fel kell ismerni és el kell fogadni, hogy nincs alapja annak, hogy a legmagasabb szinten űzzük a sportot. 2011-ben, majd egy évvel később is jött a segélykiáltás, senki sem hallotta meg” – nyilatkozta egy éve Conny Wilczynski menedzser.
Egy ilyen Eb-szereplés és reflektorfény után azonban felmerül a kérdés, mi történik Ausztriában, amikor lemegy a függöny. A Kleine Zeitung azt írta, az osztrák kézisek néhány évente azért a figyelem középpontjába kerülnek.
„A kézilabda ismét téma, újra jelen van. Mindenekelőtt a nagyhatalmakkal, Horvátországgal és Spanyolországgal vívott hősies és önfeláldozó csaták örvendeztették meg az embereket. De ha vége lesz az Eb-nek, az emberek akkor is kézilabdáznak és hősiesen harcolnak, csak éppen kisebb, hazai színpadon. Hétről hétre a kis termekben sincs kisebb szenvedély, mint Mannheimben vagy Kölnben. Talán itt az ideje, hogy ne csak a nagy rendezvényeken, hanem a mindennapi klubmunkában is lobogtassuk a zászlókat. Ez vonatkozik a nézőkre és a döntéshozókra egyaránt.
Mert az is tény, hogy alig egy éve a regnáló bajnok West Wiennek vissza kellett lépnie a Bundesligából, mert nem volt elég támogatás. Ez is az osztrák kézilabda.
Márpedig ha azt akarjuk, hogy Ausztria válogatottjai a jövőben is szenzációt keltsenek a nagy eseményeken, akkor a tehetségeknek jó táptalajra lenne szüksége a fejlődéshez” – olvasható.