Sport

„Nem Suhajda Szilárd választotta a halált, a halál választotta őt”

Facebook / Suhajda Szilárd
Facebook / Suhajda Szilárd

Kandrács Ildikó, a Magyar Hegy és Sportmászó Szövetség elnöke a szervezet oldalán osztotta meg gondolatait Suhajda Szilárd tragédiája, és az arra érkezett reakciók kapcsán. Kandrács azt írta, 27 éve tagja a magyar hegymászó társadalomnak, maga is űzi a sportágat, igaz, édesanyaként már óvatosabban. De volt férje is hegymászó, és végig tisztában voltak azzal, hogy bekövetkezhet a tragédia (az ő családjukban nem történt), de a halál az élet része, a mindennapokban is.

Kandrács 20 éve ismerte már Suhajdát, akiről azt írta, minden adottsága megvolt ahhoz, hogy kivívja magának a hegyek bizalmát. Élni akart, csak a maga módján, és voltak álmai, ezek egyike volt a Mount Everest megmászása is.

Az alázat, a szerénység, a tisztelet, a szenvedélyes érzelmek, az erő, a képesség… minden adott volt. Igen, mert ezek kellenek ahhoz, hogy az ember eggyé válhasson a hegyekkel. A hegyek világa egy rendkívül magányos, rideg és zord világ. De mégis van egy olyan arca, amit csak az tudhat, aki köztük mozog, érzi a lélegzésüket, a létezésüket. Befogadó, meditatív, leírhatatlan, már-már euforikus. Szilárd szeretett élni, szerette a feleségét, a fiát, az életet. Nem ő választotta a halált, hanem a halál választotta őt

– írta Kandrács, aki szerint Suhajda Szilárd magának és a magyar embereknek szeretett volna bizonyítani azzal, hogy mindenféle külső segítség nélkül eléri a világ legmagasabb pontját.

„Nincs óra azóta, hogy ne gondoljak rá, ahogy ott van fenn talán a legmagasabban, ahol ember örök nyugodalmat találhat, az örök fagyban, ahová ember soha nem lép majd.”

Suhajda nem akart hőssé válni Kandrács szerint, egyszerűen csak rabul ejtették a hegyek. Viszont ilyen fokú médiafigyelem mellett elkerülhetetlen, hogy ne akarja őt mindenki minősíteni, olyanok is, akik nem feltétlen értenek a magashegyi mászáshoz.

„A hírek szépen lassan, napról napra elhalványulnak, pár hónap múlva már senki nem fog írni és találgatni a történtekről, évek múlva pedig már a legtöbb idegennek csak egy fájdalmas emlék marad Szilárd elvesztése.

Viszont a családtagoknak, barátainak, ismerősöknek egyáltalán nem mindegy, hogy Szilárd, egy igaz ember emléke, a közhangulatban mit hagy maga után

– zárta gondolatait a hegymászó-szövetség elnöke.

Suhajda Szilárd első magyar hegymászóként próbált tisztán, vagyis teherhordók és mesterséges oxigén használata nélkül feljutni a világ legmagasabb hegycsúcsára, a Mount Everestre. Május 24-én kezdte meg a csúcstámadást, majd a visszafordulási határidő lejárta után is folytatta a mászást. Ezután nagyjából 8700 méteres magasságból már nem jelzett a műholdas telefonja. Május 25-én egy másik expedíció serpája a reggeli órákban körülbelül 8780 méteren, a Hillary-lépcső aljában látta őt.

A legjobb nepáli hegyivezetőkből összeállított keresőcsapat indult a keresésére, egész éjjel másztak, a Hillary-lépcsőt már hajnalhasadáskor elérték. A megadott helyen azonban nem találták Suhajda Szilárdot, ezért elkezdték szisztematikusan átkutatni a területet: felmásztak egészen a csúcsig, majd vissza a Hillary-lépcsőhöz, átnéztek minden lehetséges esésvonalat az úttól jobbra és balra, a nepáli és a tibeti oldalon is, ameddig csak le tudtak ereszkedni a rögzített kötelektől. Ezután a lépcső alatti, Déli-csúcsig (8750 m) vezető szakaszt és annak belátható környékét vizsgálták át, eredménytelenül. Ekkor a háttércsapattal történt egyeztetést követően közösen úgy döntöttek, hogy a keresést berekesztik. A család úgy döntött, ha megtalálják, akkor is az Everesten marad a hegymászó holtteste.

A Blikk cikke szerint serpák találták meg hétfőre virradóra Suhajda Szilárd hátrahagyott holmijait. A dzseki és a sátor – ami több nappal a tragédia után is stabilan állt – 6500 méter magasan van, ezeket a magyar hegymászó a csúcstámadás előtt hagyta hátra.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik