SEVEN SUMMIT TREKS / AFP
Sport

Nem a sztároké, hanem az eddig őket segítő serpáké az utolsó nagy hegymászórekord

Az elképesztő teljesítmény mellett szerencse is kellett ahhoz, hogy az utolsó nagy hegymászórekord is megdőljön a nyolcezresek világában. Ezúttal nem híres nyugati hegymászók kapaszkodtak fel a dicsőség felé vezető úton, hanem az eddig őket segítő serpák.

Szombat délután az utolsó 8 ezer méter feletti hegycsúcsot érintő rekord is megdőlt: helyi idő szerint délután 5 órakor egy tízfős nepáli csapat állt a világ második legmagasabb hegycsúcsán, a pakisztáni K2-n. A 8611 méteres hegyszörnyet eddig a decemberben kezdődő és nagyjából márciusig tartó téli mászószezonban nemhogy tíz, de egyetlen hegymászónak sem sikerült elérnie. A legmagasabb pont a 7800 méteres magasság volt, ameddig télen eljutottak a K2-n.

A tíz nepáli mászó teljesítménye több szempontból is emberfeletti, és rávilágít arra, hogy a kereskedelmi hegymászó-expedíciókon túl is van élet, valamint hogy a dicsőséghajszolásban elfeledett serpáknak is helyük van a rekordok könyvében – mutatott rá a 24.hu-nak a történelmi csúcstámadás jelentőségére Pintér László, aki amellett, hogy a Mozgásvilág és a Hóhatár oldal szerkesztője, a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség kommunikációs vezetője is.

Mínusz 50 fok és 200 kilométer per órás szél

Az Everestnél technikailag jóval nehezebbnek tartott K2 – vagy ahogyan hegymászókörökben nevezik: a Hegyek hegye – téli megmászása több szempontból is nagyobb teljesítménynek számít, mint a világ legmagasabb csúcsának elérése. A K2-t rendkívül technikássá teszi a hegy 8200-8300 méter közötti Palacnyak (Bottle Neck) nevű része. Ez egy hatalmas, 100-150 méteres jégfal, amiről rendszeresen szakadnak le jégtömbök. Ez alatt kell átmászni keresztben, ami nemcsak a kitettség miatt lehet életveszélyes, hanem a rendszeresen és váratlanul leszakadó hatalmas jégtömbök miatt is. Nincsenek túl a nehezén azok a hegymászók sem, akik abszolválják ezt a szakaszt, a K2-n uralkodó embertelen időjárási körülmények ugyanis megmagyarázzák, eddig miért nem álltak a csúcson a december 21-én kezdődő téli mászószezonban.

Magyar a K2-n

A világ második legmagasabb hegyét az 2019-es nyári mászószezonban eddig egyetlen magyarként Suhajda Szilárdnak sikerült elérnie. A békéscsabai mászó pótlólagos oxigén használata nélkül ért fel 8611 méteres magasságba.

A K2-n nyáron is mostoha időjárási körülmények uralkodnak: jó esetben (például amikor nincs vihar) az 5 ezer méter környékén található alaptáborban lehet ugyan pluszban a hőmérő, de feljebb haladva a hegyen folyamatos a lavina- és a kőomlásveszély. Télen mindezek mellé társul az embertelen hideg: akkor már az alaptáborban is mínusz 20 és 30 Celsius-fok köré zuhan a hőmérséklet, ami 8 ezer méter felett és a csúcsrégióban elképzelhetetlenül hideg, mínusz 40-50 fok is lehet.

SEVEN SUMMIT TREKS / AFP

Az embertelen hideg mellett a nagyon erős szél is nehezíti a mászók mozgását. A csúcs közelében akár 200 kilométer per órás szél is tombolhat a K2-n.

Ezt már nem lehet túlélni, mert képtelenség állva maradni, fekve pedig percek alatt meg lehet fagyni a szélben és a mínusz 40-50 fokban – mondja Pintér László, aki hozzáteszi, hogy a nagy hidegben és a tomboló szélben olyan speciális pehelyoverallokat és kesztyűket, fűthető betéttel rendelkező bakancsot viselnek a mászók, amikben még nehezebb a technikás részek mászása („úgy totyognak a vastag öltözékben, mint a pingvinek”), de elengedhetetlenek, mert ha akár csak a kesztyű lekerül a kézről, percek alatt kopogósra fagy a végtag. De úgy is lehet fagyási sérüléseket szerezni, ha be vannak öltözve a mászók – teszi hozzá a szakértő, aki szerint ilyen körülmények között nemhogy mászni, létezni is alig lehet.

Pintér László elsősorban a hihetetlenül kedvező szélviszonyokkal magyarázza a nepáli csapat szombati sikerét.

Ott, ahol akár 200 kilométer per órás szél is előfordulhat, most csak 10-15 kilométerrel fújt. A csúcsnapon óriási szerencséjük volt ezzel a gyenge széllel. Ilyen gyakorlatilag a K2-n nincs is. Normál esetben 40-60 kilométeres sebességű szél van, ez erősödhet fel gyakran 150-200-ra

– mondja a szakértő.

Az Everest veszített a renoméjából

A hegymászás műfajában külön kategóriába tartozó nyolcezer méter feletti mászásban sokáig a legmagasabb csúcs, az Everest meghódítása jelentette az etalont. Az utóbbi években azonban a kereskedelmi expedíciók révén az Everest-mászás jelentősen veszített a renoméjából, mert az expedíciós cégek által ajánlott konstrukciók és a teherhordó serpák révén ha nem is bárkinek, de nagyon sokaknak (olyanoknak is, akiknek nincs sok hegymászó tapasztalatuk) elérhetővé vált az Everest meghódítása. A cégek sok pénzért nyújtotta kényelmi szolgáltatások (wifi az alaptáborban, az étel és az ital előállítása, sátorállítás) mellett a teherhordó serpák segítsége és az oxigénpalack használata is csökkenti az Everest-mászás értékét.

PRAKASH MATHEMA / AFP

Mára annyira kedvelt és elérhető célponttá vált az Everest, hogy a nepáli kormánynak szigorítania kellett a mászóengedélyek kiadását, csökkentve az alaptáborba érkező hegymászók számát.

Serpa siker

A nepáli tízek

Nimsdai Purja, Mingma David Serpa, Mingma Tenzi Serpa, Geljen Serpa, Pem Chiri Serpa, Dawa Temba Serpa, Mingma Gyalje Serpa, Dawa Tenjin Serpa, Kilu Pemba Serpa, Sona Serpa

Az Everest presztízsének csökkenésével a hangsúly átkerült a nyolcezresek téli mászására, és a 14 nyolcezer méter feletti csúcs puzzle-jának utolsó darabja volt szombat délutánig a K2, ahova eddig a téli mászószezonban csak kevesen merészkedtek. Eddig összesen hét kísérlet volt a K2 téli megmászására, a legutóbbi tavaly, akkor a mostani sikeres csúcsmászó csapat tagja, Mingma Gyalje vezette kislétszámú nemzetközi expedíció járt sikertelenül a hegyen.

Ezért is volt szokatlan az idei téli szezonban az, hogy több expedíció mászója is mozgott a hegyen, bár Pintér László nem csodálkozik azon, hogy az idén sokan próbálkoztak télen a K2-n: az elsőség dicsősége sokakat hajtott.

A sikert végül nem egy mászó könyvelte el, hanem a nepáliakból álló csapat, ami szimpatikussá és különlegessé teszi teljesítményüket. A többségükben serpákból álló team (a serpa nemcsak teherhordót jelenten, hanem egy nepáli népcsoport is takar) több expedíciós társaságból a hegyen verbuválódott össze a csúcstámadásra. Pintér szerint félő volt, hogy a csúcs előtt versengés alakul ki köztük, de nem így történt, mert felismerték, hogy kooperálva és egymást segítve tudnak feljutni. Közös sikerük végre főszereplővé tette a reflektorfényből eddig kimaradó serpákat, akik nélkül az Everestet megmászók zöme nem jutott volna fel a világ tetejére.

A K2 téli mászócsapatának kétségkívül legismertebb és egyetlen nem serpa tagja a brit hadsereg gurkája, Nirmal „Nimsdai” Purja, aki 2019-ben azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy hat hónap és hat nap alatt jutott fel mind a 14 nyolcezer méter feletti csúcsra. Beszámolója szerint szombat délután oxigénpalack használata nélkül ért fel a K2-re, ami tovább növeli teljesítményének értékét. Pintér László azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy mivel a legfelső táborokat és a kötelek rögzítését oxigénpalackkal végezték, a mostani mászóteljesítményt is lehet még úgy fokozni, hogy a 8611 méteres magasságot a téli szezonban az alaptábortól egészen a csúcsig oxigénpalack nélkül érik el, úgy, hogy sem a mászáshoz, sem a kötélrögzítéshez, sem a tábor eléréséhez és felállításához nem használnak pótlólagos oxigént. A non plus ultra pedig ugyanez úgynevezett alpesi stílusban, amikor nincsenek rögzített kötelek és előre kiépített táborok, hanem a mászók mindig viszik magukkal a sátraikat egyre feljebb. Pintér László szerint a K2 alpin stílusú megmászása nem lehetetlen, de elképzelhető, hogy a hegy nehézsége és a mostoha téli időjárás miatt erre akár egy-két évtizedet is várni kell.

NIMSDAI / RED BULL CONTENT POOL / RED BULL CONTENT POOL / AFP

Abban, hogy a szombati siker főszereplői a nepáli serpák lehettek, közrejátszott az is, hogy a járvány miatt gyakorlatilag elmaradt a tavaszi mászószezon a Himalájában, így a munka nélkül maradt serpák fizető kliensek nélkül vághattak neki a világ egyik legnehezebb kalandjának.

Kevesen tudják, de a teherhordóként és kötélrögzítőként dolgozó serpák, akiket a nyugati mászók fogadnak fel, valójában maguk is rendkívül erős és tehetséges hegymászók. Mivel a Himalájában születtek, sokkal jobban viselik a magashegyi akklimatizációt, és a halálzónának számító 8 ezer méter feletti magaslatot is jobban bírja a szervezetük. Ezért sem meglepő, hogy sok serpa már többször járt az Everest és több másik 8 ezres hegy csúcsán. A mostani tízfős csapat egyik serpa tagja, Mingma G például ötször megmászta az Everestet, a K2-re is felért már két tavaszi mászószezonban, és 30 éves kora előtt minden 8 ezres csúcsot megjárt.

Az, hogy ők tízen Nepálért fognak mászni, nem sokkal a csúcstámadás előtt fogalmazódott meg bennük, amikor a New York Times beszámolója szerint Mingma kimerültségre hivatkozva több társával együtt vissza akart fordulni. Nirmal Purja volt az, aki végül meggyőzte a társaságot, hogy folytassák.

Mindannyiunkban megvolt a közös büszkeség, a közös cél. Ez Nepálnak szólt

– emlékezett vissza a mászó arra, hogy nem a személyes dicsőség motiválta őket. Mingma G hozzátette, hogy azért is akarták annyira Nepálért a K2 lehetetlennek tűnő téli megmászását, mert „minden hegyünk első meghódítója külföldi volt”.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.