Minden idők legsikeresebb magyar szereplése, az 1952-es helsinki olimpia után 16 évet kellett várni, hogy a hazai küldöttség ismét harmincnál több érmet szerezzen: a sportolók végül tíz arany-, tíz ezüst- és tizenkét bronzéremmel tértek haza Mexikóvárosból.
A női tőrözők ezúttal nem tudták a maximumot hozni, négy évvel korábban Rejtő Ildikó és a tőrcsapat is aranyérmes lett, ezúttal egyéniben a címvédőnek meg kellett elégednie a bronzéremmel, míg a csapat a második helyen végzett. Az öt sportolóból egy olyan akadt, akinek ez lett az egyetlen olimpiai szereplése, noha Gulácsy Mária előtte már kétszer nyert világbajnoki címet.
Azt mondták, nem ügyetlen
Gulácsy Mária 1941. április 27-én született Beregszászon. Gyerekkorában édesanyjával költöztek Budapestre, ahol a Batthyány utcai Általános Iskola tanulója lett.
Anyám leginkább vagonokat rakott ki, de így is kiderült, hogy nem jó a származásom, hiszen segédmunkás apámat dr. Gulácsy Ferencnek hívták
– mesélte egy interjúban a Jochapressnek.
Hetedikes korában, 12 évesen egy plakátfelhívás hatására a Vasasban kezdett el vívni.
„Úgy lettem vívó, hogy beiratkoztam a Batthyány utcai iskola vívótanfolyamára. Azt mondták, nem vagyok ügyetlen. Több sem kellett nekem: minden szabadidőmet a vívóteremben töltöm. Tavaly részt vettem az ifjúsági világbajnokságon, s hatodik lettem. De nemrég Lódzban már nemzetközi versenyt nyertem” – mesélte az Ország-Világ című lapnak 1961 márciusában.
Edzője Majorné Horváth Katalin, majd Somos Béla lett, akit 1957-ben követett a Budapesti Honvédba is, ahol 11 évig sportolt.
A Népsport 1957. november 26-i számában bukkant fel először a neve, a lap akkor azt írta: „Kitűnően sikerült Budapest női ifjúsági tőrbajnoksága. (…) A kétnapos versenyen számos tehetséges versenyzőt ismertek meg a szakemberek. Ilyen például a tizenhat éves Horváth Éva (BVSC), Gulácsy Mária (Bp. Honvéd) Szalontai Katalin, Gyökhegyi (OSC) és Vancsa Margit (Nyíregyházi Petőfi).”
Előbb lett vb-első, mint magyar bajnok
1959 áprilisában az óbudai Martos Flóra Gimnázium színeiben országos középiskolás, egy évvel később ifjúsági bajnoki címet szerzett. 1961-ben megnyerte a ma már viccesnek ható „baráti hadseregek női tőr egyéni bajnoka” címet, míg az országos bajnokságon kétszer is a második helyen zárt.
Ez azonban elég volt ahhoz, hogy bekerüljön a válogatottba, és ott legyen az 1962-es Buenos Aires-i világbajnokságon. A Juhász Katalin, Kovácsné Nyári Magda, Rejtő Ildikó, Gulácsy Mária, Marosi Paula összetételű női tőrcsapat nagyszerű teljesítménnyel végül aranyérmet nyert.
Néhány másodperc volt még hátra csupán, s szinte az utolsó pillanatban Gulácsy próbálkozott egy pengeütéses támadással, és ez ült. Ezzel a találattal tett pontot a csapat tagjainak közös művére – megnyertük a világbajnokságot. A döntőnek számító magyar–szovjet találkozó eredménye: 9:4
– írta 1962. július 23-án a Népsport.
Hogy útlevet kapjon, takarítónőnek állt
Közben az óbudai Martos Flóra Gimnáziumban ugyan jelesre érettségizett, de klerikálisnak minősítették, és nem is javasolták a továbbtanulását.
„Előbb asszisztens voltam a Sportkórházban, majd átálltam takarítónőnek, hogy útlevelet kaphassak. Egyébként világéletemben orvos szerettem volna lenni. Nagy szó volt, hogy később édesapám két diplomával a Margitszigeten, a szikvízüzemben segédmunkásként dolgozhatott” – nyilatkozta.
Végül az orvosi helyett a német–pedagógia szakra sikerült bejutnia az egyetemre, majd diplomát szereznie.
Nem csupán a kezével, a fejével is vívott
1963-ban ezüstérmet nyert csapatban az Universiadén, de hiába számított az egyik legjobb hazai versenyzőnek, nem jutott ki a tokiói olimpiára (ahogy később fogalmazott, nem feltétlen a vívótudás számított). 1965-ben egyéniben a 4., csapatban az első lett a budapesti Universiadén, egy évvel később ismét a csapatversenyben szerzett érmet: a moszkvai vébén egy ezüstöt.
1967-ben végre megtört a jég, és itthon is ő bizonyult a legjobbnak.
Gulácsy Mária már többször volt a bajnoki arany közelében. Kétszer volt második, egyszer harmadik. Most azonban jobban vívott, mint eddig bármikor. Eddig vagy temperamentumát, rendkívüli robbanékonyságát, vagy technikai tudását dicsérhettük leginkább. A bajnokságon mindez igen jó taktikával párosult – ez hozta meg számára is a veretlenül nyert bajnoki címet
– írta a Népsport 1967. május 19-én.
A Képes Sport május 23-i számában így fogalmazott: „Gulácsy Mária. Éveken át úgy tartották számon, mint keménykötésű, robosztus vívót. Ezen a bajnokságon legalább annyit vívott a fejével, mint a kezével. Taktikailag beérett, kész versenyző benyomását keltve magabiztosan és megérdemelten nyerte élete első bajnokságát. Különösen megérdemelten, ha hozzátesszük azt is: az egyéni és csapatversenyek között volt ideje államvizsgára is a bölcsészkaron.”
Az a fránya tüdőgyulladás
A csúcsformája megtartását azonban egy tüdőgyulladás megakadályozta, így egy héttel később nem tudott részt venni a szófiai nemzetközi versenyen. Sákovics József szövetségi kapitány még így is számolt vele a montreali vébén, noha ahogy a Népsport június 2-i száma írta: „Gulácsy Mária tőrbajnoknőnket csúcsformáiban döntötte ágyba a tüdőgyulladás. Hat kilót fogyott, ma még csak lábadozik. Gyakorlatilag újra kell majd kezdenie az egész vívóévet – kérdés, hogy mennyire sikerül regenerálódnia a világbajnokságig hátralevő néhány hét alatt.”
Egyéniben semennyire sem sikerült, mert már a második fordulóban kiesett, öt csoportellenfele közül mindössze egyet tudott legyőzni, és még az 51 éves amerikai Maxine Mitchelltől is kikapott. Klasszisára jellemző, hogy a csapatversenyre nagyon összekapta magát, és Bóbis Ildikó, Juhász Katalin, Rejtő Ildikó, valamint Sákovicsné Dömölky Lídia társaként megszerezte az aranyérmet.
„Hatalmas tehetséggel volt megáldva, emellett szorgalma, céltudatossága is kiemelte a mezőnyből. Ugyanakkor, nemcsak mint sportolóra, hanem mint emberre is felnéztünk” – nyilatkozta róla Sákovicsné Dömölky Lídia, aki Mexikóvárosban és Montrealban is a csapattársa volt.
1968-ban címvédőként meglepetésre már a legjobb nyolc között (és utána a vigaszágon is) elvérzett az országos bajnokságon, de az olimpiai keretből nem maradhatott ki. A női tőrcsapat címvédőként és regnáló világbajnokként utazott ki Mexikóvárosba, de ezúttal nem bírt a szovjetekkel, és 9:3-as vereséget szenvedve a fináléban ezüstérmes lett.
Rejtő Ildikó, Sákovicsné Dömölky Lídia és Bóbis Ildikó 1-1 győzelmet szerzett, Gulácsy Mária mindhárom mérkőzését elveszítette, Marosi Paula pedig a döntőben nem lépett pástra.
Két gyerekkel nem ment az újrakezdés
Férje, Jármy Miklós 1967-ben fejezte be az evezést, két évvel később Gulácsy Mária is visszavonult ideiglenesen kislánya, Fruzsina megszületése miatt. A pihenő azonban hosszabb lett, hiszen 1971-ben megszületett fia, Miklós is.
„Az újraindulás bizonyára nagyon nehéz lesz, de azután már minden sokkal könnyebb. Egyébként nekem a versenyzés nem olyan, mint a dohányosnak a cigaretta. Számomra a sport csupán nemes hobbi” – nyilatkozta a Népsportnak 1971. december 18-án.
Bár azt is hozzátette, sokszor gondolkodik azon: van-e értelme az újrakezdésnek.
„Miért csak egy bajnokságot nyertem egyéniben? Elsősorban csapatembernek tartom magam: úgy érzem, ott nagyobb a felelősség. Ha csak magamért vívok, tulajdonképpen még azt is élvezni tudom, ha kapok egy szép tust. De amikor a többiekért is harcolok, minden találatnak kétszer akkora a jelentősége. És ha már a csapatról beszélünk: a mostani együtt van, kitűnő gárda. Nem hiszem, hogy miattam változtatnának, ha újra kezdeném.”
Mégis megpróbálta: hetente kétszer edzett, esténként pedig futott, de kiderült, két kisgyerek mellett ez már nem járható út. 1972-ben felhagyott az aktív sportolással, néhány évvel később pedig megszületett a harmadik gyermekük is.
Buenos Aires, a család legkedvesebb városa
Egy ideig a Budapesti Honvéd SE elnökségében tevékenykedett, majd teljesen a család és a fordítás töltötte ki az életét, írta róla halálakor a MOB honlapja.
Az 1985–86-os tanévben kapott állandó tanári kinevezést a XIII. kerületi Huba utcai Vendéglátóipari Szakközépiskolában. Ott dolgozott egészen az 1996-os nyugdíjazásáig. Közben folyamatosan sportolt. Előbb túraevezős, majd túrakajakos lett, közben a kisebbik fiát kísérgette az Eöry István által újdonságként meghonosított lovastorna-edzésekre (dr. Jármy Miklós ma már állatorvos, a Magyar Lovas Szövetség elnökségi tagja), később pedig evezős férje révén a vizes sportággal is megismerkedett – túraevezős, majd túrakajakos lett.
73 évesen, 2015. április 10-én, Budapesten hunyt el, sírja a Fejér megyei Tabajdon, a református temetőben van.
Unokája, Jármy Vince a 2018-as, harmadik nyári ifjúsági olimpián Európa díjugrató válogatottjának tagjaként csapatban ezüstérmet szerzett.
Épp Buenos Airesben, ahol a nagymama is az első nagy nemzetközi sikerét aratta.
Kiemelt kép: A női olimpiai tőrcsapat: Bóbis Ildikó, Rejtő Ildikó, Sákovics Józsefné, Marosi Paula és Gulácsy Mária (b-j), 1968. augusztus 2. Fotó: Kovács Gyula /MTI
