Eldőlt, hogy a koronavírus-járvány miatt 2020 nyarán nem rendezik meg a tokiói olimpiát, amely az első lesz az újkori játékok történetében, amit elhalasztanak. Korábban csak törlésre volt példa a két világháború miatt. A 24.hu magyar olimpikonokat, esetleges kvótavárományosokat keresett meg azzal, hogy milyen érzések kavarognak bennük a döntés kapcsán.
Igazából megkeresett Alvics Gyuszi bácsi és a kazah edző, Bolat is, hogy számítanának rám a világkvalifikáción. Egyelőre még nem született meg az a megállapodás, ami pozitívan hatna a visszatérésemre, függetlenül attól, hogy jelen állás szerint egy évvel később lesz az olimpia
– mondta érdeklődésünkre Harcsa Zoltán, aki a londoni kvalifikációs torna előtt döntött úgy, hogy befejezi, miután az ökölvívó-szövetség felrúgva a saját válogatási elveit összeeresztette volna őt Bacskai Balázzsal. Bacskai az első meccsén kikapott Angliában.
Az öttusázó Marosi Ádám szerint nagyjából hasonlóan érezhettek azok a sportolók, akik a keleti országok bojkottja miatt nem utazhattak el a Los Angeles-i olimpiára 1984-ben.
Egyelőre döbbenet van bennem, és utána rögtön a várakozásé a főszerep.
Jelenleg még nem vagyok csapattag, azért dolgoztam Rió óta, hogy ott legyek Tokióban. Amint meglesz a kvalifikációs program, annak szellemében írom felül a felkészülésemet. Így érezhették magukat azok a sportolók is, akiket 1984-ben nem engedtek versenyezni. Akkor politikai döntés született, most a vírus van a háttérben. Itt szerencsére lehet próbálkozni jövőre” – nyilatkozta a 35 éves sportoló.
A kardvívó Szilágyi Áron Londonban és Rióban is aranyérmes volt, így a triplázás reményében készült az idei tokiói játékokra. „Arról lehetett hallani, hogy a következő négy hétben lesz döntés, ezért meglepett a NOB mai bejelentése a tekintetben, hogy még nem vártam. Ugyanakkor a sportolók, szurkolók egészségének megőrzése az elsődleges. A NOB ennek szellemében felelősségteljes határozatot hozott, függetlenül attól, hogy a sportolókat ez elég hátrányosan érinti. De ebből a nemzetközi szolidaritásból nekünk is ki kell vennünk a részünket.”
Siklósi Gergely nagy meglepetést okozva megnyerte a párbajtőrözők budapesti világbajnokságát, így az egyik esélyesként várhatta a 2020-as olimpiát. Meglátta a pozitívumot is a kialakult helyzetben.
Alapvetően nem bánom a döntést, jól is jött, mert egészségügyi problémám – bölcsességfogamat vették ki, fájt a térdem is – miatt marad időm a megfelelőbb felkészülésre. Ugyanakkor azt még nem tudhatjuk, hogy a nemzetközi szövetség módosít-e a kvalifikációs rendszeren. Nekem 90 százalékban már van egyéniben kvótám, de a csapatért még küzdenünk kell.
Az egy ideje már Shane Tusup irányításával készülő Szilágyi Liliána számára az országos bajnokság lett volna az egyetlen esély, hogy 200 pillangón ott lehessen Tokióban, azonban a járványhelyzet miatt törölték az eseményt. A halasztás megteremtheti számára a lehetőséget, hogy kedvenc számában is kvótát szerezzen.
Én úgy gondolom, hogy a legokosabb, a legemberibb és a legsportolóbarátabb döntés született a NOB és a japán rendezők részéről! Örülök neki, mert így talán mindenkinek megadatik az egyforma feltétel és esély a felkészülésre…
A kajakos Kammerer Zoltán esetében az is kérdés volt, hogy 42 évesen folytatja-e még, de számára az a plusz egy év nem jelent gondot. És szerinte most nagyobb gondok is vannak a világban, mint az, hogy lesz-e idén olimpia vagy sem.
Kettős érzés kavarog bennem. Egyrészt várható volt ez a döntés. Mégis olyan, mint amikor előre tudod, hogy rossz dolog fog történni, mégis megdöbbensz amikor megtörténik. A világon momentán nem az a legfontosabb, hogy lesz olimpia idén vagy sem, bár örültem volna, hogyha lett volna, mert az azt jelenteti, hogy helyreállt a rend a világban. 42 éves vagyok, simán rátolom a következőt. Egy év múlva nem fogok kevesebbet tudni, mint idén.
Az olimpia mellett a paralimpiát is elhalasztják egy évvel. Megkerestük ezzel kapcsolatban a világbajnok paraúszót, Illés Fannit:
Igazából mindegy mikor lesz a paralimpia, én becsülettel felkészülök, ahogy eddig is tettem és készen fogok állni. Harcos típus vagyok, és kizárólag a cél lebeg a szemem előtt. Lehetőségként tekintek a következő időszakra.
Kiemelt kép: MTI/Kovács Tamás
