A vasárnapi versenynap 18 órára kiírt rajtja előtt hatvan perccel már enyhe füstbe és halványlilába borult nézőtér, meg a rajtkövek mögött alig öt méterrel felállított dj-pulton vadul sikamikáló lemezlovas fogadta a nagyérdeműt a Duna Arénában.
A főszereplők, azaz az úszók akkor már javában melegítettek a medencében, a parton ISL-felirat és a négy résztvevő csapat neve – Iron, London Roar, Los Angeles Current, New York Breakers – váltakozott a kivetítőkön, csakhogy mindenki tisztában legyen azzal, milyen eseményre érkezett.
Látványos, pörgős cirkusz ez
– foglalta össze lényegre törően a tapasztalatait kérdésünkre egy, már szombaton is kilátogató lelkes szurkoló. És valóban az.
A világcsúcs itt is világcsúcs
Az az érdeklődő, aki hasonló élményre számított, mint amit a 2017-es úszó-világbajnokság vagy az október első hétvégéjén szintén a Duna Arénában megrendezett FINA-világkupa garantál, az International Swimming League budapesti állomásán nem azt kapta, amit remélt. Persze azért úszást látott, de versenyként kicsit mást, látványban, hangulatban sokkal többet a megszokottól.
Az úszás alaphangon egyéni sport – leszámítva a kevés váltóversenyt –, ahol férfiak és nők nemenként, négy úszásmódban és különböző távokon mérik össze a tudásukat. Ennek megfelelően az úszók tekintete általában már a bemutatáskor feszültséget tükröz, értelemszerűen a legjobb idővel célba csapó a nyerő, és persze világcsúcstartóként könyvelik el minden idők leggyorsabbjait. Így tudtuk eddig.
Egy ötödik helyért kapott csapatpont is épp olyan fontos, mint egy-egy futamgyőzelem. Nyilván mérik az időt, amely – mindenki megelégedésére – a kivetítőn is megjelenik. Szabó Szebasztián például országos csúcsot úszott 50 pillangón (22,20), Minna Atherton meg 100 háton a sorozat első világcsúcsát érte el (54,89). Mivel a budapesti hétvégét Wladár Sándor, a Magyar Úszó Szövetség elnöke időben lejelentette a nemzetközi szövetségnek, már szerepelt a FINA-versenynaptárban, így a nemzetközi és a magyar szövetség is elfogadja, hitelesíti mindkét rekordot.
Mindez, és a helyezésekért kapott pontok, az ezzel járó folyamatos matekozás tartja fogva a nézőt. Meg a már említett show.
Olyan a hangulata az egésznek, mint amit az ember az amerikai egyetemi sportok közvetítését nézve tapasztal. A sportolók egymást biztatják, mindenki vidám, mosolyog és ez a közönséget is magával ragadja
– válaszolta a „Hogy tetszik?” kérdésünkre egy kipirult fiatal nő a nézőtéren.
Az ISL-ben nincs nemzeti színű melegítő
Az is hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az új sorozat egy csapásra eltörölte a hagyományos nemzeti színű gondolkodást. Állomásonként négy, 24 fős nemzetközi csapat verseng egymással. Hosszú Katinka Iron névre keresztelt, elvileg magyar gyökerű társulásában is csak nyolc hazánkfia, -lánya kapott helyet, miközben a London Roarban úszott Kapás Boglárka és Bernek Péter.
Ennek megfelelően például az ironos Vlagyimir Morozovnak hallhatóan jobban szurkolt a hazai publikum, mint Kapás Boglárkának, ami hagyományos úszóversenyen nyilvánvalóan elképzelhetetlen lenne.
A FINA-versenyekkel összehasonlítva masszív különbséget mutat az is, hogy az ISL-sorozatban nem csak egy-két világsztár ugrik a medencébe, hanem a regnáló olimpiai és világbajnokok 75 százaléka tagja valamelyik csapatnak. Úgyhogy az egymást sűrűn, pörgősen, különösebb átmenet nélkül követő versenyszámokban piszok éles küzdelem zajlik, az ember nem győzi kapkodni a fejét.
Hogy hosszú távon is sikeres lesz-e az ISL-versenysorozat, azt az idő, a televíziótársaságok és a potenciális szponzorok majd eldöntik. Ami biztos: az ISL két, budapesti versenynapjára kicsivel többen váltottak jegyet, mint szűk hónapja a FINA-világkupára. A közönség láthatóan vevő az újfajta úszóshow-ra, ahogy a sorozat egyedülálló újítására, a kieséses „csillagszóró” futamra is (50 gyorson nyolcan indulnak, az 5-8. helyezett kiesik, 1,5 perc pihenő után négyen újraúsznak, ahonnan ez első kettő jut a fináléba – így a végső győztesnek három percen belül háromszor kell az ötvenet izomból lenyomnia extra csapatpontokért).
Hosszú Katinka, a Hídember
Ne hallgassuk el azt sem, hogy nagyrészt Hosszú Katinkának – 47 ponttal ő lett a budapesti versenyhétvége MVP-je, azaz „legértékesebb játékosa” – köszönhető mindez, hiszen a sportág változása érdekében kezdetben egyedül, tavaly december óta már Michael Andrew-val és Tom Shieldsszel szállt szembe a FINA eléggé elöregedő, öncélú, szűk látókörű vezetésével.
Az ISL tető alá hozásával hidat épített az úszás csúcsbiznisszé válása felé, az egyéniből a csapatszemlélet, illetve az egymástól eddig viszonylagosan elszigetelt úszónemzetek közé.
Az úszás Hídemberévé vált. Márpedig ez több mint elismerésre méltó.
Kiemelt kép: Illyés Tibor / MTI