Nem túlzás kijelenteni, hogy az egész NFL-t sokkolta a hír: az Indianapolis Colts irányítója, Andrew Luck visszavonul. 29 évesen jutott erre a döntésre, igaz, elég meglepő időpontban, nem sokkal az idény kezdete előtt. Mi sem érzékelteti ezt jobban, mint az, hogy a pletyka akkor kezdett el terjedni, amikor a Colts épp előszezonmeccset játszott, Luck pedig civil ruhában ácsorgott a pálya szélén. Üvöltő füttyszó kíséretében hagyta el a stadiont, a hír azonban igaznak bizonyult, másnap sajtótájékoztatón jelentette be, hogy bár még bőven lenne a szerződéséből, nem bírja folytatni.
Belefáradtam ebbe az egészbe. Képtelen vagyok úgy élni, ahogyan akarok. Ez pont az örömöt veszi ki a játékból. Az egyetlen út előre, ha kiszállok a fociból
– mondta sajtótájékoztatóján az irányító.
A bejelentésével kettős érzelmeket váltott ki:
- sokan, leginkább aktív és korábbi játékosok, edzők és más sportágak képviselői is támogatták a döntést;
- a szurkolók közül viszont többen nem tudják elfogadni, hogyan „adhatja fel” valaki, aki dollármilliókat kap azért, hogy játsszon. (Luck 2016-ban hosszabbított hat évre 140 millió dollárért, amiből 87 millió garantált, ez akkoriban a legnagyobb szerződés volt a ligában.)
Az átlagemberek mindig is irigykedve nézték a sportolókat. Azt csinálják, amit igazán szeretnek és ezért cserébe még elég szépen meg is fizetik őket. Olyan életük van, amiről sokan tényleg csak álmodoznak, ha mernek egyáltalán.
Csakhogy az érem másik oldala az, hogy egyáltalán nem élnek átlagos életet, és itt ne csak a nagy felhajtásra és a rivaldafényre gondoljunk, hanem arra is, hogy mindezért cserébe majdhogynem mindent feláldoznak gyerekkoruktól kezdve. A szerencsésebbeket leszámítva a testüket is elhasználják, és pár kivételtől eltekintve a harmincas éveik eleje-közepe jelenti egy pályafutás végét – amit sokan fel sem tudnak feldolgozni. Egy olyan full-contact sportban, mint az NFL, ráadásul különösen sok az idő előtt kettétörő karrier.
Irányítóknál, főleg a klasszikus stílust képviselőknél kevésbé, gondoljunk csak a 42 évesen még mindig aktív Tom Bradyre. Luck karrierjében hat-hét év még biztosan benne lett volna, de a problémái nem új keletűek.
2012-ben, az első helyen érkezett a draftról, és rögtön elég komoly feladatot kapott a nyakába, neki kellett pótolnia a Denverhez igazoló klublegendát, Peyton Manninget. Sikerült, az NFL egyik legjobbja volt végig a posztján, a rengeteg kihagyása ellenére is gyakorlatilag minden fontos mutatóban a liga történetének száz legjobb irányítója közé került. Ugyanakkor már a negyedik szezonjában elszenvedett egy vállsérülést, amely miatt még csak két meccset hagyott ki, de a visszatérése után veseproblémái, majd hasizomszakadása volt, a fél idényt kihagyta. És az akkor összeszedett vállsérülése a későbbiekben is hátráltatta, ugyan a 2016-os szezont szinte végignyomta – egy mérkőzést hagyott ki agyrázkódás miatt –, végig fájdalommal játszott, úgyhogy megműtötték.
Tavaly tért vissza, be is vitte a rájátszásba a Coltsot, az év visszatérőjének választotta a liga. Idén márciusban aztán vádlisérülést szenvedett, majd kihagyta az előszezont, ami persze nem ritka a sztárjátékosoknál, különösen mostanában nem, de az ő esetében jelzésértékű volt. Így érkeztünk el az augusztus végi visszavonulásáig, amikor számára már egyértelművé vált, hogy képtelen lesz folytatni.
És hogy milyen fájdalmakon mehetett keresztül, azt elképzelni sem tudjuk, de a hozzá hasonló vállsérülések már több NFL-irányító vagy baseballos dobójátékos karrierjének vetett véget. Napokkal azután, hogy Andrew Luck visszavonult, az NFL-nek szintén 29 évesen búcsút intő Rob Gronkowski tartott egy előadást, és elég tanulságos történetet mesélt el a profi sport árnyoldaláról, amiről hajlamosak vagyunk nem, vagy nem eléggé tudomást venni. A New England Patriotsszal három bajnoki címet nyert játékos az idei Super Bowlon kapott akkora ütést a combjára, ami után napokig sírt az ágyban fekve, esténként pedig 20 percnél többet nem tudott aludni.
Ő most azért kampányol éppen, hogy a liga legalizálja a füvezést, mert így a rehabilitációs időszak és a fájdalmak elviselhetőbbek lennének.
Gronkowski said he took a hit to the quad. It left him crying in his bed After winning a Super Bowl. Couldn’t sleep for more than 20 minutes a night. Drained 1000 mL of blood out of his leg.
What stands out to me: It was a totally unremarkable play. Standard football play. pic.twitter.com/Epl23CqNHN
— Michael Hurley (@michaelFhurley) August 27, 2019
Az, hogy Luck sok kritikát kap, azt Jimmy Sanderson, a Texasi Egyetem professzorhelyettese az emberekben az NFL-ről kialakult képpel magyarázza.
Az amerikai foci testesíti meg a férfiasságot, ahol teljesen normális az, ha a játékosok megsérülnek és aztán fájdalmak közt játszanak, ez is hozzátartozik a keménységhez. A média is másképp közelít ahhoz, aki elővigyázatosságból pihen, mint aki a fogát összeszorítva vállalja a játékot. Ez nagyban befolyásolhatja a többi játékos későbbi döntéseit is
– magyarázta a Guardiannek Sanderson, aki szerint könnyen rá lehet sütni valakire azt, hogy megfutamodott, de a rehabilitációval és a mindennapi fájdalmakkal töltött időszakot senki más, csak maguk a sportolók tapasztalják meg a saját bőrükön, így ezért nem szabadna felettük ítélkezni.
És pont a játékostársak azok, akik teljes mellszélességgel kiállnak Luck mellett, és nem kímélik a bírálóit. A Green Bay Packers irányítója, Aaron Rodgers sem fogta vissza magát az ESPN-nek nyilatzkozva:
Undorító volt [a szurkolók reakciója]. Sokkal inkább érdemelt volna álló tapsvihart, mintsem füttyöt. Minden elismerésem, amiért a minőségi életet választotta. Önzetlen döntést hozott, nem önzőt.
Andrew Luck 23 ezer 671 passzolt yarddal, 171 TD-átadással és 14 futott touchdownnal zárta le karrierjét. Négyszer választották be a liga álomcsapatába, volt az év visszatérője (2018) és négyszer vitte rájátszásba a Coltsot, 2014-ben AFC-döntőt játszott vele a csapat.
Visszavonulásával egyik elitjátékosát veszíti el az NFL, tényleg sokat veszít döntésével a liga, azt viszont senki nem várhatja el tőle, hogy tönkretegye az életét.
Nyitókép: Wesley Hitt/Getty Images
