Nagy László két évtizede megkerülhetetlen alakja a magyar kézilabdázásnak, pedig a karrierje úgy indult, hogy akár menő kosárlabdázó is lehet belőle.
Édesapja válogatott kosaras volt, így adta magát, hogy Nagy és öccse, Levente is ebben a sportágban próbálja ki magát. Hétévesen kezdte és felső tagozatos koráig kosarazott,
„Kezdetben nehéz volt, hiszen más a lépésszám és a testi kontaktus is. Kosárlabdában kevés a test test elleni harc, míg kézilabdában gyakoriak az ütközések. Eleinte mondták is a kézisek, hogy milyen puhány vagyok. A labdaérzékem viszont kifinomultabb lett a kosárlabdától. Előfordul, hogy pattintásnál fault nélkül ki tudom venni a támadó játékos kezéből a labdát. Vagy a sáncolásoknál fontos a helyezkedés, a támadó faultok provokálása, amit kosárlabdában a testi kontaktus hiánya miatt több lábmunkával oldasz meg – én ezeket elég jól elsajátítottam és át tudtam hozni a kézilabdába” – nyilatkozta egy korábbi, a Magyar Narancsnak adott interjúban arról, hogy mit köszönhetett kézisként a másik sportágnak.
Mert végül a kézilabdát választotta, annak ellenére, hogy kosárlabdában utánpótlás-válogatott volt és 14 évesen felajánlottak neki egy amerikai ösztöndíjat. Villámgyorsan szedte a lépcsőfokokat, bekerült a serdülő válogatottba, majd 16 évesen már a Szeged felnőttcsapatában játszott, első bajnokiján négy gólt szerzett.
Buday Ferenc tanítványaként került a csapathoz az edző fiával, Buday Danival együtt. A Szeged akkor átalakulóban volt, és olyan fiatalokat kerestünk, akikben megvan a potenciál. A jobbátlövő poszt mindig neuralgikus poszt a kézilabdában, de a kosaras múltja révén Laci nagyon erős volt a kombinációban, és könnyen ment számára a beilleszkedés
– jellemezte a 24.hu kérdésére korábbi játékosát Skaliczki László, aki a Szegednél és a válogatottnál is dolgozott vele.
Nagy az utánpótlás-válogatottakkal nagyon bekezdett: 1997-ben tagja volt az ifjúsági Európa-bajnokságon bronzérmes csapatnak, egy évvel később a juniorokkal lett Eb-harmadik, majd 1999-ben ifjúsági Eb-t nyert, 2001-ben pedig vb-negyedikként zárt a juniorokkal.
„Ott az újoncoknak meg kell hívniuk vacsorára az egész csapatot. Az éttermet az edző és a csapat magja választja ki, lehetőleg olyat, ahol sok pénzt lehet otthagyni. Én is beleszálltam egy komolyabb összegbe. De a következő évtől már nem a fizető oldalról vagy részese a ceremóniának” – mesélte a már említett interjúban a beavatási procedúráról.
A Barcelonánál már az első idény végén megduplázták a fizetését, jelezve, hogy elégedettek vele a klubnál, ahol a rangsorban a futballisták és a kosarasok mögött harmadik helyen álltak a kézisek.
Szegeden vezéregyéniség volt, a Barcelonánál viszont nagy sztárok közé került, de mindig is közösségi embernek számított, igazi csapatjátékosnak, úgyhogy hamar megtalálta a hangot mindenkivel. Ismerem a családi hátterét, úgyhogy tudom, biztosítva voltak a feltételek számára, hogy csak a kézilabdára koncentráljon, az edzők pedig tovább csiszolták a játékát és a személyiségét is. Hogy a Barcánál minden szempontból elfogadták, azt tökéletesen mutatja, hogy első külföldiként tudott csapatkapitány lenni, ami óriási elismerés
– magyarázta Skaliczki.
Nagy 2000 és 2012 között két Bajnokok Ligáját, egy EHF-kupát és Szuperkupát, négy spanyol bajnokságot, valamint négy spanyol kupát nyert a Barcelonával, de utolsó spanyolországi évei során a magyar kézidrukkereket már az foglalkoztatta, a magyar vagy a spanyol válogatottat választja-e.
„Mindenkit megnyugtatok, nincs a zsebemben másik útlevél. A kinti szövetség vezetői már az athéni olimpia előtt pedzegették, hogy szeretnék, ha náluk játszanék. Nem tagadom, a korábbiaknál most valóban sokkal komolyabbak a tárgyalások. Ha a családom jövőjét tartom szem előtt, Spanyolország nagyobb lehetőségeket rejt magában. Konkrétum még nincs, de nem zárom ki, hogy spanyol válogatott leszek” – nyilatkozta 2009 nyarán Nagy a Délmagyarországnak.
2010 januárjában azt mondta, sohasem tárgyalt a spanyolokkal, majd novemberben nyílt levében magyarázta el, miért nem játszik a magyar válogatottban, az okok közé sorolta a mindössze 10 eurós napidíjat és a nem megfelelő biztosítást, majd hozzátette, neki tiszta a lelkiismerete.
„Nyilván van olyan része az ezzel kapcsolatos millió kérdésnek, amiből az jön ki, hogy hibáztam. Voltak kérések a csapat részéről, amelyek az ígéretek ellenére sem lettek teljesítve. És innentől én már nem foglalkoztam az ügy többi részével, Egy biztos, én végig igazat mondtam. És a magyar válogatott csapatkapitányaként nekem a csapat volt a fontos. Persze az egészből én egyénileg is profitáltam volna, de nem rólam szólt ez az egész történet, hanem rólunk. Természetesen mindenkinek a véleményét tiszteletben tartom, és elfogadom a bírálatokat is. Azt sajnálom, hogy néhányan annyira beszűkültek, hogy nem is próbálják megérteni a másik oldalt. Innentől meg felesleges arról győzködni őket, hogy ennek az egész ügynek többek között a hazafisághoz sincs semmi köze. Elfogadom, amit gondolnak, mindannyiunk élete megy tovább” – ismertette az álláspontját Nagy, aki itthon kapott hideget-meleget a szurkolóktól.
A Veszprém az első félidő végére ledolgozta a hátrányát, a második játékrész elején aztán Nagy hátára vette a Barcelonát, gólokat lőtt, kiállításokat harcolt ki, így végül a Barca idegenben is nyert eggyel.
Pár évvel később elmesélte, hogy felejthetetlen negatív élményt okozott neki az a meccs, nem is annyira a fogadtatás miatt, sokkal inkább azért, mert a szurkolók kikezdték a családtagjait és spanyol barátait.
Utolsó Barca-meccse után ő vehette át a klub történetének 19. bajnoki címéért járó trófeát, győzelmi beszéde után könnybe lábadt edzője, Xavi Pascual szeme, a nézők pedig leginkább vele szerettek volna közös képet készíteni.
„A Barcának köszönhetem, hogy az vagyok, aki. Ez most is így gondolom és akkor is így gondoltam, amikor elhagytam a csapatot. Mindent megtanultam a Barcelonánál a kézilabdáról és emberként is ez a klub formált olyanná, amilyen most vagyok” – adott ízelítőt abból, mit is jelentett neki Barcelona.
A spanyol válogatott egyébként a negyeddöntőben kikapott a későbbi győztes franciáktól, és a hetedik helyen zárt.
Skaliczki szerint kézis berkekben nem okozott akkor felzúdulást a Nagy-ügy, és úgy tudja, barcelonai edzője, Valero Rivero szorgalmazhatta a honosítását. „Ő fedezte fel és csiszolgatta Lacit, aki világklasszis lett a keze alatt. Érthető, ha szeretett volna spanyol szövetségi kapitányként is együtt dolgozni vele”.
A Veszprémnél azon kevés magyarok egyikének számított, akinek folyamatosan helye volt a sok külföldi légiós között, igaz, idővel már jóval több feladat hárult rá védekezésben, mint támadásban. Sokat jelentett neki, hogy Carlos Ortega és Xavier Sabaté személyében spanyol edzői voltak a Veszprémnek, így a csapat is azt a spanyolos stílust vitte fel a pályára, ami neki annyira feküdt.
„A spanyol szisztéma, köszöni, jól van. Nézzük meg az utóbbi évek BL-győztes edzőit, Patrice Canayer előtt zsinórban három spanyol szakember nyerte meg a sorozatot. És Veszprémben is jól ment, hiszen két BL-döntőt is játszottunk ezzel a játékrendszerrel. Nem lesz meglepő, amit mondok: én is ebben a szisztémában érzem magam a legjobban, ezt tanultam, ebben nőttem fel, és ebben nyertem pályafutásom összes trófeáját. Tizenkét évet töltöttem Barcelonában, hozzám nőtt, ahogy én hozzá” – erősítette meg egy idei interjúban a spanyol kapcsolatot fontosságát.
Érkezése után a Veszprém zsinórban ötször nyert bajnokságot, hatszor Magyar Kupát és kétszer lett a regionális sorozat, a SEHA-liga győztese. A nagy álom a Bajnokok Ligája-győzelem volt, a Veszprém háromszor be is jutott a Final Fourba, sőt 2015-ben és 2016-ban is döntőt játszhatott, de mindkétszer elvérzett a nagy siker kapujában.
„Ha bárki csak egyetlen jó dolgot csinált volna támadásban vagy védekezésben, ami megtörte volna a Kielce lendületét, az már elég lett volna.Egyszerűen egy olyan blokk telepedett a csapatra, hogy semmi nem segített, és ez lett a következménye. (…) Hamarabb is elvérezhettük volna, de ami szerencsénk a szezon korábbi szakaszában volt, az a BL-döntőben a visszájára fordult. Inkább az teszi az embert nagyon csalódottá, hogy mennyire kevésen múlt. Mert ha úgy kapunk ki, mint 2015-ben, amikor esélyünk sem volt a fergetegesen kézilabdázó Barcelona ellen,akkor azt mondja az ember, hogy akkor sem nyerünk, ha jövő karácsonyig játszunk.Most viszont a hajráig uraltuk a meccset, aztán valami elromlott” – elemezte a mély sebeket okozó vereséget.
A pletykát sehol nem erősítették meg, de Skaliczki szerint így is van, amit érdemes eltanulni Nagytól.
„Jól tudta kezelni azt a helyzetet, hogy mindenhol sokat vártak tőle és folyamatosan pakolták rá a terheket. Vezéregyéniségnek építette fel magát, ehhez önmagában nem elég a tudás, kell hozzá az alázat, a megfelelő személyiség és nem árt, ha vezetői képességekkel is rendelkezik az illető, valamint pozitív tud maradni a húzós helyzetekben is. A klasszisokkal másképp kell bánni, ő mindig partner volt, jó meglátásai voltak, képes volt a társakat mozgósítani és érdemes volt odafigyelni arra, hogyan lát bizonyos helyzeteket”.
Most, hogy már tudjuk, hogy a nyártól átáll a túloldalra, és a szövetségi alelnöki posztját megtartva a klub sportigazgatójaként folytatja, igazán emlékezetessé tehetné a búcsút, ha a Veszprémmel sikeresen abszolválná június első hétvégéjén a kölni Final Fourt, ahol első lépésként az elődöntőben a Kielcének kellene visszavágni.
Kiemelt kép: Ina FASSBENDER / AFP
