Egy havas meccs, amely örökre megváltoztatta a történelmet

Már csak egy forduló van hátra az NFL alapszakaszából, és 20 csapatnak véget ér a 2018-as szezon. A másik 12 csapat a rájátszásban folytatja januárban, a végállomás pedig természetesen a szokásos február eleji Super Bowl. Ahogy lenni szokott, a liga döntőjét általában olyan városban játsszák le, ahol esélytelen, hogy az időjárás döntse el a végeredményt – ha olyan állam kapja, mint mondjuk Minnesota, akkor fedett stadionban rendezik a meccset, és nem a fogcsikorgató mínuszokban.

Ez valahol érthető, valahol viszont megfoszt minket a torta egyik szeletétől, az esetleges havazástól. Egyetemes megegyezés, hogy focizni a szabadban a legjobb, a természeti elemek csak hozzáadnak a történethez. 

A játékosok csúsznak-másznak, küzdenek, a legnagyobb hősök általában hóban, vagy sárban születnek. Aki még nem látott olyan mérkőzést, ahol térdig gázolnak a 100 kilós sportolók a hóban, azonnal pótolja, páratlan élmény. Az amerikai földrajznak hála előfordul, hogy december végén Kaliforniában 25 fok van, napsütés, néhány állammal arrébb, Coloradóban pedig csak a szurkolók segítségével tudják ellapátolni a havat a pályáról és a lelátóról.

Ebben a legnagyobb király az a Buffalo Bills (és a Green Bay Packers), ahol már kultúrája van annak, hogy ingyen jegyekkel csábítják a közösség tagjait egy kis össznépi takarításra. Olyankor százak, sőt ezrek állnak össze vasárnap, a kezdés előtt néhány órával, hogy alkalmassá tegyék a stadiont a bajnokira.

Meg sem kottyan ez már a helyieknek, örömmel állnak bele a munkába, hogy a kedvencek pályára tudjanak lépni. Hogy aztán a játékosok meg tudják-e hálálni a kemény munkát, már kérdéses, a Billsnek például az 1990-es évek elején zsinórban négy elvesztett Super Bowl-döntő óta annyira nem megy – Green Bay-ben más a helyzet: ott az emberek azért mennek ki a csípős hidegben és az óriási szélben, hogy nyerni lássák a csapatot.

A meccs, ahol a ma ismert Tom Brady megszületett

Az NFL történetében mindig is voltak nagyon komoly, emlékezetes havas meccsek. A körülmények, mondanunk sem kell, teljesen felboríthatják a papírformát, elképzelhetetlen, hogy aznap, abban a 60 percben, kinek jön jól a csúszós talaj.

A modern liga legfontosabb mérkőzését is szakadó hóban, mínuszokban játszották.

2002 januárja, AFC konferencia-elődöntő Bostonban, ahol az akkor még csak felemelkedőben lévő hazai csapat, a New England Patriots és a kiváló Oakland Raiders találkozott. A New Englandnél ott volt a szezont csereként kezdő, de idővel egy sérülés miatt lehetőséget kapó Tom Brady is, aki a meccs előtt még nem volt az a Tom Brady, akit ma ismerünk.

A negyedik negyedben jártak, 1:50 volt hátra, az Oakland esélyeshez méltóan 13-10-re vezetett. A Patriots időt kért, ám a taktikát meghallotta a Raiders egyik védője, Eric Allen, aki azonnal tovább is adta az információt. A többi már történelem.

Brady megkapta a labdát, ám nem vette észre, hogy az oaklandi Charles Woodson a másik oldalról érkezik. Woodson felborította, az irányító kiejtette a labdát, amit a Raiders szerzett meg. Ennyi volt, az Oakland Raiders jutott tovább. Vagyis mégsem.

Még a hazaiak is elfogadták, hogy ennyi volt, kiestek. A játékosok és a stáb összeroskadva várta az ítéletet, nem számítottak semmi jóra. Egy ideig. Vad ismétlésekbe kezdtek a bírók, és 12 perc után végül úgy döntöttek, hogy Tom Brady karja elindult előre, ami a szabályok szerint dobómozdulat, ergo Brady a szabálykönyvek alapján nem kiejtette a labdát, hanem rossz passzt adott. A labda visszakerült a Patriots-hoz.

Itt az eset, döntsék el önök:

Közel az évforduló, szám szerint a tizenhetedik, de vannak, akik a mai napig nem tudják megemészteni a bírók döntését. Vagyis nem is biztos, hogy a bírókat kell elővenni ebben a helyzetben, hanem a szabályalkotókat. (Itt érdemes megjegyezni, hogy a meccs főbírója soha többet nem vezetett a Raidersnek.)

A Tuck Rule-ként elhíresült szabályt az eset után 11 évvel később, 2013-ban törölték el. Az oaklandieket ez nem vígasztalja, hiszen ha akkor amúgy valószínűleg teljesen jogosan fumble-t ítélnek a játékvezetők, a Raiders lehet a bajnoki címig menetel.

Nem így történt, a Patriots kiegyenlített, majd a hosszabbításban Adam Vinatieri a bokájáig érő hóban bevágta a győztes mezőnygólt is. Ha ott hibázik, másnap csomagolhatott volna. Ehelyett ma minden idők legjobb rúgójáról beszélünk, aki még mindig aktív az NFL-ben játszik, és az Indianapolis Colts-ban hetente dönt rekordokat. 45 évesen.

És Tom Brady? Azt nyilván nem lehet kijelenteni, hogy ha akkor kikapnak, soha nem nyer bajnoki címet, de sokan így gondolják. Az volt az első lépés a ma ismert Tom Brady és a dinasztiává változó New England Patriots dicsőséges történelmében. A 2001-es szezon után a 2003-as és 2004-es szezon végén is megnyerték a Super Bowlt, azóta pedig még kétszer értek fel a csúcsra.

A csapat mögött álló koponyát, a vezetőedző Bill Belichecket szakmája legjobbjának, irányítóját pedig minden idők legnagyobbjának tartják. 

Az elmúlt 17 évben őrült sok összeesküvés-elmélet született a meccsről: vannak, akik szerint egyértelmű csalás történt, mivel a liga és az oaklandi tulajdonos, a legendás Al Davis között nagyon mérges volt a viszony. A főszereplők, például a Bradyt felborító védő, Charles Woodson biztos benne, hogy az NFL így üzent Davisnek, és szándékosan segítettek a New Englandnek.

Soha nem fogjuk megtudni, hogy mi történt pontosan, de az biztos, hogy erről a meccsről még évtizedek múlva is beszélni fognak.