Történelmi magyar győzelem született a phjongcshangi téli olimpián, ugyanis a Burján Csaba, Knoch Viktor, Liu Shaoang, Liu Shaolin Sándor összetételű rövidpályás gyorskorcsolyaváltó megnyerte Magyarország első aranyérmét a téli játékok során.
Bár előzetesen a közvélemény és a szakma is éremben bízott a 2018-as olimpia előtt, a rövidpályás gyorskorcsolya pont az a sportág, amelyben tényleg nem lehet biztosra menni. Már csak emiatt is nagy szó ez az aranyérem, úgy meg pláne, ha megnézzük, honnan hova jutott a sportág Magyarországon az elmúlt alig több, mint 30 évben.
Két sportoló, egy pár korcsolya
Bár gyorskorcsolyázni már a XIX. században elkezdtek a magyarok, a rövidpályás verziót 1985 óta űzzük. Ami rá két évre történt, az hűen tükrözi a kezdeteket:
Nem sokkal később a szövetség már rendes korcsolyákat osztott szét a vidéki műhelyek között, fejlődött is a sportág, de az igazi áttörést a kétezres évek hozta meg. A 2006-os torinói olimpián már ott volt a most aranyérmes – és még mindig csak 28 éves – Knoch Viktor, aki 1500-on lett ötödik és ezzel a sportág történetének első magyar olimpiai pontszerzője lett. Ugyanezen a távon a nőknél Huszár Erika egy negyedik helyet szállított. 1948 után volt ismét két magyar pontszerző egy téli olimpián.
A pécsi Knoch bátyja, Balázs is rótta a köröket a jégpályán, Viktor pedig már hétéves korától gyorskorcsolyázik úgyhogy elég nagy rálátása van arra, mik a mostani siker alapjai. Még a Dél-Koreába való elutazás előtt adott interjút a Magyar Nemzetnek, ebben beszélt az igazi áttörésről, amit szerinte az jelentett, hogy
Ő például a torinói pontszerzésért kapott négymillió forintot, de elég nagynak érezte a kontrasztot ahhoz képest, hogy közben nem volt ösztöndíjas. Jó darabig a szülei finanszírozták a versenyzői pályafutását.
Gyakorlatilag állandóan csak utánpótlást építettünk, mert szinte mindenki abbahagyta 24 évesen. Szerencsére ez megváltozott, mi vagyunk az első generáció, amelynek tagjai harminchoz közelítve is aktívak
– mondta Knoch, aki a váltóval volt már világ- és Európa-bajnoki ezüst- és bronzérmes, Universiade- és Világkupa-győztes is.
Igazi vegyes csapat a magyar
Míg Knoch Viktor számára mondhatni egyértelmű volt, hogy gyorskorcsolyázni fog, addig a 2018-as aranycsapat többi tagja innen-onnan érkezett.
- A Liu testvérek – akiknek édesapja kínai, édesanyja pedig magyar, mindketten Budapesten születtek – például úsztak, de a klóros vízzel gondjaik akadtak. Kínai édesapjuk azt szerette volna, ha zongoráznak, de Liu Shaolin erre azt mondta egy korábbi interjúban a vs.hu-nak, hogy nem bír túl sokáig egy helyben ülni. Aztán 2005-ben kipróbálták a gyorskorit és ottragadtak a pályán.
- A 23 éves Burján Csaba jégkorongozott Pécsen, amikor egy edző felfigyelt a tehetségére és átcsábította a gyorskorisok közé.
Sokszínűek vagyunk, valaki ebben, valaki abban jó, ráadásul a csapat hangulata, lelke teljesen más, mint mondjuk egy ázsiai válogatottnál. Ők inkább egymás ellenfelei, mi tényleg csapattársak vagyunk
– mondta a 2016-os sportévkönyvben megjelent interjúban Liu Shaolin, aki összesen egy évet élt Kínában, ott sajátított el taktikai és technikai elemeket.
Kell egy jó edző
2012-ben érkezett Magyarországra Zhang Jing, akit sokan csak Linának hívnak. Ő volt az, aki a tehetséges magyar fiatalokból érett sportolókat faragott, így a 2010-es években a középmezőnyből folyamatosan kapaszkodott fel az élbolyhoz a magyar gyorskorcsolya, mind a lányoknál, mind a fiúknál.
Először is a technikájukon javítottam, korábban nem fordítottak nagy figyelmet erre. Ezt követően megmutattam nekik, hogyan versenyezzenek. Az utóbbi évek nagy viadalain nem igazán tudták, hogyan korcsolyázzanak a nagy téttel bíró futamokon
– mondta még egy 2014-es interjúban a kínai szakember, aki az utánpótlásért is felel a Magyar Korcsolyázók Országos Szövetségénél (MOKSZ).
Az utolsó pillanatban lett meg a kvóta
Megvoltak a tehetségek, egy jó edző és a támogatás, szép sorban érkeztek az eredmények is. Az elmúlt években már gyakorlatilag az meglepetés, ha a férfi gyorskorisok mezőnyében nincs magyar a dobogón. A csúcs eddig a 2016-os világbajnokság volt, amelyen Liu Shaolin 500 méteren aranyérmes volt (összetettben pedig harmadik), testvére pedig ugyanebben a számban elvitte a bronzot.
Az olimpia közeledtével mindenki arról beszélt, hogy Phjongcshangban a magyar korcsolyázók érmet/érmeket fognak nyerni, de a 2017-ben vb-harmadik férfiváltónak a kijutás miatt is izgulni kellett.
Így azért kellett szurkolni Szöulban, hogy a kazahok ne legyenek dobogósok az A döntőben. Jól kezdett Kazahsztán, de a célba már ötödikként értek be, a magyar váltó megmenekült.
Sokáig nem is néztem a döntőt, mert nem bíztam a fair versenyzésben, mivel mi sokkal veszélyesebbek vagyunk a riválisokra, mint a kazahok. Csak a futam végére mentem vissza a csarnokba. A vége után gratuláltam az ellenfeleknek, hogy mindenki sportszerűen versenyzett
– mondta akkor Bánhidi Ákos csapatmenedzser.
A többi pedig már történelem: a magyar férfiváltó kijutott az olimpiára, ott magabiztosan bejutott a döntőbe, a fináléban pedig végig okosan versenyezve, a végén két nagyszerű váltást bemutatva, olimpiai csúcsot jelentő 6:31.971-es idővel megnyerte az aranyérmet a kínaiak, a kanadaiak és a dél-koreaiak előtt.
https://www.facebook.com/EurosportHU/videos/1192354207565517/
Nem kell, hogy egy egész ország ismerjen, elég, ha méltó helyére kerül a gyorskorcsolyázás
– mondta Liu Shaolin a sportévkönyvben azzal kapcsolatban, hogy a világbajnoki címe ellenére sem tudták sokan, kicsoda is ő.
Kiemelt kép: MTI/Czeglédi Zsolt
