Volt idő, amikor a bejgli és a Reszkessetek, betörők! mellett a legjobb magyar sportolók vetélkedése is szerves része volt a karácsonyi időszaknak.
Már eleve az formabontó volt, hogy a véleményét mindig őszintén felvállaló és sokszor kritikus Knézy lazára vette a figurát, a sportolókhoz alkalmazkodva ő is melegítőt öltött, és úgy koordinálta az eseményeket, lubickolva a játékvezetői szerepben.
Ráadásul mindenkihez volt egy-egy jó szava, oldva ezzel a sportolók feszültségét, hiszen mégiscsak versenyről volt szó, és nem feltétlenül testhez álló feladatokkal, nem biztos például, hogy a kickboxos Pesuth Rita korábban rutint szerzett abban, hogy kell a jégkorongot a kapuba csúsztatni, mint ahogy a súlyemelő Márkus Erzsébet sem számíthatott rutinos falmászónak.
A versenyben éppen ez volt az izgalmas, nézni a sportágak eminenseit, ahogy kissé távol kerülnek a komfortzónájuktól, és drukkolni nekik, hogy minél jobban teljesítsenek a többnyire szokatlan, vagy utoljára az iskolai testnevelés órán végzett feladatokban.
A nők versenye 1994-ben debütált, a későbbi olimpiai bajnok sportlövő, Igaly Diána, valamint a súlyemelő Takács Mária holtversenyben osztoztak meg az első helyen, a dobogóra még a kosárlabdázó Balogh Judit állhatott fel.
1997-ig minden évben megrendezték a versenyt, majd 1998-ban és 1999-ben a Magyar Televízió anyagi gondjai, illetve a korábbi támogató visszalépése miatt elmaradt a Szuperbajnok. Amely 2000-ben a pápai sportcsarnokban éledt újra, és 2002-ben Szegeden még megmutatta magát, hogy aztán mély álomba szenderedjen.
„Apu ötlete volt a Szuperbajnok, a halála után próbálták is lemásolni, ezt végül mi állítottuk le. A név és a formátum egyébként ugyanúgy le van védetve, mint a legendás Jó estét, jó szurkolást! beköszönés” – árulta el ifjabb Knézy Jenő.
Az M4 Sport riportere maga is imádta a Szuperbajnokot, és mint mondta, azért is töltötte el jó érzéssel a műsor sikere, mert eleinte sokan tamáskodtak, hogy vajon lesz-e igény egy ilyen típusú vetélkedőre. Aztán az lett a vége, hogy a csilláron is lógtak az emberek.
„A siker egyik titka az volt, hogy kellett hívni egy fradistát, mert arra mindig jöttek az emberek. Egy Vincze Ottó vagy egy Lisztes Krisztián, akik akkor a pályájuk csúcsán jártak, több száz szurkolót vonzottak a helyszínre.
A sportolókat pedig szerencsére nem kellett kapacitálni, hogy jöjjenek, aki egyszer szerepelt a műsorban, az általában a következő évben már telefonált apunak, hogy jönne megint. Persze kellett azért a vérfrissítés, nem lehetett mindig ugyanazokat szerepeltetni.”
Szerencsére nem csak mi érezzük úgy, hogy jó lenne, ha újraéledne a Szuperbajnok, Knézy ugyanis azt mondta, gondolkodnak azon, hogy visszahozzák a műsort.
„Beadtam egy szinopszist az MTVA-nak, mert régóta kacérkodom a gondolattal, hogy újra megrendezzünk a vetélkedőt. Idén már nem tudjuk megcsinálni, de jó eséllyel jövőre visszatérhet a Szuperbajnok, mert kedvező volt az ötlet fogadtatása.”
A férfiaknál az első négy kiírásból hármat megnyerő Éles József érthetően tele van jó emlékekkel a műsorral kapcsolatban.
„Nagyon örültem a meghívásnak, mert tök jó dolognak tartottam, de előzetesen azt hittem, lesz kint száz néző, mi meg versenyzünk egy jót. Ehhez képest telt ház volt a csarnokban, és a közönség úgy szurkolt, mintha egy BL-meccset látna. Mindegyik győzelmem nagy élmény, de az első volt a legkülönlegesebb, hiszen az egyben a debütáló verseny is volt. Hogy melyik volt a legnehezebb feladat? A mocsárjárás, amikor úgy kellett közlekedni a pályán, hogy a deszkákat pakolgattuk a lábunk elé, az mindig húzós volt” – nosztalgiázott a Veszprém korábbi kézis klasszisa.
Éles azt is elárulta, hogy a feladatokkal nem a helyszínen szembesültek a sportolók, mert a verseny előtt pár nappal megvolt a lehetőségük, hogy kipróbálják, mi vár rájuk, de ő ezt általában kihagyta.
„Voltak olyan feladatok, ahol a szerencsének is komoly szerepe volt, mint a biliárd vagy a bringázás, amikor a padok között kellett lavírozni.
És néha a közönség is felerősítette a drukkot az emberben, hiszen attól, mert valaki jól focizott, még nem volt garancia arra, hogy ezer néző előtt hibátlanul fog dekázni. Éppen ezért nem is gyakoroltam a verseny előtt, hiszen teljesen más egy adott szituációban teljesíteni, no meg a lökd meg a kecskét! játékra maximum a vidámparkban tudtam volna felkészülni.”
A kézisulit működtető korábbi világválogatott úgy érzi, a közönség még mindig vevő lenne egy hasonló versenyre, sőt konkrét ötlete is lenne a formátumra, kipróbálná például azt a verziót, hogy a Szuperbajnok korábbi résztvevői párban nyomják le a feladatokat a jelen sztárjaival, akiket a közönség szavaz be.
A korábbi sikerből kiindulva sokak nevében mondhatjuk, örülnénk, ha ismét karácsonyi hagyomány legyen a Szuperbajnokból, és alig várjuk, hogy megnézzük, hogy kezeli Hosszú Katinka a hokibotot, vagy miképp birkózik meg a kerékpáros akadálypályával Böde Dániel.
