Eddig, néha már-már sablonszerűen, minden világverseny előtt azt hangoztatta, hogy az egyéni csúcsainak a megdöntésére készül, és majd a döntőkben fog kiderülni, hogy azok mit is érnek. Most viszont, csaknem húsz hónappal a Rió játékok kezdete előtt máris ki meri mondani, hogy olimpiai bajnok akar lenni. A mércét magasabbra már nem is állíthatta volna…
Miből merítette a szokatlan bátorságot, minek köszönhetően nyílt meg hirtelen ennyire? – kérdezte a Telekom Sporthír Szolgálat munkatársa a hétvégén Luxembourgban versenyző úszótól.
„Hosszú töprengés után tudatosult bennem, hogy lehetnék sokkal magabiztosabb és nyitottabb is, ha tisztán látom a képességeim felső határát. A felismerésből azt szűrtem le, hogy ha jövőre olimpiai bajnok akarok lenni, akkor ezt az elhatározást nem szabad magamban tartani. Most, hogy nyíltan meghatároztam a nagy célt, máris több erőt és elszántságot érzek magamban” – hangzott az eddig a legjobban a pekingi olimpián teljesítő rangidős úszó okfejtése.
Gondolatmenete összecseng új edzőjének, Plagányi Zsoltnak a szavaival, és arra enged következtetni, hogy mostantól több időt szentel majd a mentális felkészülésre. Új pszichológust keres magának, akiben bízik, és akivel jól tud együttműködni.
„Ettől viszont az eredményeim még nem fognak ugrásszerűen javulni, az edzéseknek és a versenyeknek viszont egészen máshogy fogok hozzáállni. Ha nem lennék tisztában azzal, hogy hol tartok és még mit tudok kihozni magamból, akkor inkább hallgatnék, és nem beszélnék a gyűjteményemből hiányzó olimpiai aranyérem megszerzéséről.”
Fotó: MTI
Legjobb számaiban a legfiatalabb egyéni csúcsa két éves (100 pillangó), ezzel szemben a másik három hat (200 vegyes), illetve hét esztendős (200 pillangó és 400 vegyes) múltra tekint vissza. Ennek ellenére is úgy gondolja, hogy nem ezekkel a szakállas rekordokkal fog egyszer majd visszavonulni.
„Még csak néhány hete, hogy új környezetbe kerültem, de máris érzek egy kis javulást magamban. Ennek a folyamatnak kell folytatódnia, mert a tavalyi és a tavalyelőtti eredményeimmel nem sokra mennék az olimpián. Valójában már az idei kazanyi világbajnokságon jelét kell adnom annak, hogy jó döntéseket hoztam és bőven van még energiatartalék bennem. Nagyon számítok a felkészítésemről gondoskodó szakmai „csapatomra”, Plagányi Zsoltra, a szárazföldi edzéseimet vezető dr. Rácz Leventére, nem utolsó sorban pedig az OSEI (Sportkórház) teljesítménydiagnosztikai osztályának munkatársaira, élükön dr. Kovács Péterrel.”
Nem sokkal a hétvégi luxemburgi verseny után első közös edzőtáborozására indul Cseh László és „régi-új” edzője, amely mind a kettőjük számára új kihívást jelent. Mondhatni úgy is: ez lesz a puding első próbája.
„Mind a ketten tisztában vagyunk a képességeinkkel, erre alapul a közös munkánk. Ha az együttműködés életképességében csak egy kicsit is kételkedtem volna, bizonyára más döntést hozok. Sok szakembert hallgattam meg, és persze kikértem az édesapám véleményét is, aki habozás nélkül azt mondta, hogy jól kijössz majd Plagányival” –mondta befejezésül Cseh László, aki egyelőre maga sem tudja, hogy a vegyesen és a pillangón vajon melyik távon nyerhet Rióban aranyérmet.
