Az impozáns záróünnepséggel befejeződött a sport négyévente ismétlődő ünnepe. Természetesen ez volt „minden idők legjobb olimpiája”, amiben semmi túlzás nincs is. Az angol állam és kormány, valamint a szervezők, mindent megtettek, hogy egy valóban felejthetetlen olimpia legyen, immár harmadszor a brit fővárosban. Rengeteg pénzt, még egy kicsit többet is, mint eredetileg terveztek, energiát tettek az eseménybe! Megérte! Olyan produkcióval kápráztatták el a világot, amit nehéz lesz felülmúlni! Nehéz lesz, de nem lehetetlen! Ebben bízom, amikor már a brazil nagyvárosban, Rio de Janeiróban rendezendő, 2016-os játékokra gondolok.
De történt még sok dolog a versenyek 17. napján, ahol magyar sportolók voltak érintettek! Férfi-kézilabdacsapatunk, megkísérelte tovább fokozni a bravúrt. Már azzal is kisebb csodát tett, hogy bejutott a legjobb négy csapat közé, de érmet is szeretett volna szerezni. A biztos éremhez, két nappal ezelőtt, jó lett volna legyőzni a svédeket! Ehhez nagyon közel álltunk. Ma a bronzcsatában a horvát válogatottnál kellett volna jobban játszanunk. A mérkőzés elején erre meg is volt az esély. Jól tartottuk magunk, sőt vezettünk is. Mocsai Lajos taktikáját eleinte jól betartottuk. Nagy Laci jól mozgatta a védelmet, sőt ma a góllövésben is jeleskedett. Kár, hogy a szünetre horvát előnnyel mentünk és ezt nem tudtuk csökkenteni a második félidő közepéig. Ekkor még megcsillant a remény, de itt fogytunk el. Erőben és fejben is talán. A déli szomszédunk nem kegyelmezett és meg kell állapítsuk, magabiztosan nyert! Gyönyörű a negyedik hely, de a fiúk azért csalódottak. Nem hiszem, hogy igazuk van, mert ragyogó az eredmény, de egy sportoló mindig szeretné a maximumot elérni, és ez így van rendjén.
A háromszoros olimpiai bajnok férfi-vízilabdacsapatunk az ötödik helyért magabiztosan győzött! Mondhatnánk, naná, azért ők a címvédők, de higgyék el, hogy ezen a tornán sok csapat nyerhetett volna, akár a mienk is, de most nem nekünk szólt a himnusz. Ennek ellenére nagyon köszönjük a 12-15 évet, amit eddig szereztek nekünk a pólósok, és bízunk a sikeres folytatásban a jövőben is.
Tamara Vega, a mexikói lány kaszkadőrprodukciója a kivetítőn
És végül, ma bonyolították a nők számára az öttusaversenyt. Bízva egy brit sikerben, ami jó csattanó lett volna az olimpia utolsó versenyszámában. Nos, nem kell feltételes módban beszélni, mert Samantha Murray ezüstérmes lett. Ami a mieinket illeti, úgy gondolom, Marosi Ádám szombati csodálatos bronzérme után vasárnap tisztességesen helyt állt a két nagyon fiatal versenyzőnk. Az, hogy most nem kerültek a legjobbak közé, érzésem szerint nem tragédia, mert korukból adódóan, illetve eddigi eredményeik alapján kijelenthetem, hogy szép sikerek előtt állnak. Nagyon figyelemre méltó Tóth Adrienn vívása, ami megítélésem szerint az öttusa alapja ma is. Erre alapozva, illetve a kombinált számban, azon belül a futásban remélhető fejlődésre koncentrálva, a világ legjobbjai közé kerülhet Adrienn. Saci fizikailag nagyon jó alapokkal rendelkezik. Erre példa az uszodában elért öttusa olimpiai rekordja. Jó futók közé tartozik, így számára csak a technikai számok stabilizálása kell, hogy legyen a cél.
Szenteljünk néhány szót a mezőny többi tagjára. Érzékelhető, hogy egy-két hölgy kiemelkedik a mezőnyből, de sokan vannak közvetlenül a nyomukban. Természetesen vannak olyanok is, akiknek van mit fejlődniük, főleg a lovaglásban. Volt egy-két produkció, ami láttán a pályaszélén békésen üldögélő mentősök, a felszerelésük után nyúlták, mert úgy érezték, szükségük lesz rá. Ilyen volt Tamara Vega mexikói öttusázó produkciója. Sok versenyt láttam már, de amit a közép-amerikai hölgy bemutatott, még engem is elképesztett. Történt, hogy a három ugrásból álló akadály második eleme után a ló oldalára csúszott. A derék hátas ennek ellenére tovább ment, sőt hibátlanul átugrotta a harmadik elemet is. Annak rendje és módja szerint viszont megállt, hogy alkalmi társa valahogy biztosabb pozícióba kerüljön. Ez csak úgy sikerült, hogy Tamara a földre huppant, de dicséretére mondva gyorsan hagyta magát felsegíteni, és folytatta a pályát. Ez a jelenet, bármilyen kaszkadőr dicséretére válna, de sajnos az öttusában súlyos pontlevonással büntetik.
Az öttusaversenyek két napja alatt örömmel tapasztaltam, hogy népszerű a sportág. Bizonyítja, hogy mind a két nap közel húszezer ember nézte a küzdelmeket. Kilátogatott Áder János úr, Magyarország köztársasági elnöke, aki elmondta, személyesen is úgy érzi, mindent meg kell tennie, hogy az olimpia játékokon biztos helye maradjon ennek a nagyon szép, összetett sportnak.
Az öttusasportág jövője szempontjából nem hátrány, ha Szergej Bubka kiáll a sportág mellett
Ebben nagy segítségére lehet Albert monacói herceg is, aki köztudottan már több mint egy évtizede rendszeresen látogat a sportág világversenyeire, és minden fórumon elmondja, hogy nem maradhat le az olimpiai műsorról a modern pentatlon.
Megtisztelte jelenlétével a hölgyek versenyét Szergej Bubka, olimpiai bajnok rúdugró is, aki az atlétika tízpróbájához hasonlította az öttusát. „Nemcsak erőre és kitartásra van szükség, hanem mentálisan is rendben kell lenni ahhoz, hogy egy ilyen összetett sportágban valaki sikeres legyen. Minden elismerésem az öttusázók számára!”- mondta el a többszörös világcsúcstartó atléta.
Albert, monacói herceg több mint egy évtízede ott van minden nagy öttusaeseményen
Kialudt a láng, vége a tűzijátéknak is, de már sokan a következő olimpiára gondolnak Addig még sok idő van, de szükséges is, hogy mindenki felkészült legyen a játékokra. Mi magyarok legyünk büszkék sportolóinkra, akik a XXX. nyári játékokon részt vettek! Merítsünk erőt küzdelmükből és sikereikből!
