1938 – a világ a második világháború felé lépdel, és bár ennek az előjelei leginkább Európában érezhetők, az Egyesült Államok is egyre inkább aggódva tekint a külpolitikai fejleményekre. Martin Dies, az amerikai képviselőház demokrata tagja egy júniusi bizottsági ülésen egy új törvényjavaslat mellett érvel:
A törvényjavaslat célja, hogy fényt derítsen az olyan külföldi ügynökök tevékenységére, akik a titoktartás leple alatt igyekeznek befolyásolni az amerikai közvéleményt, politikát és kormányzati politikát. Az amerikai népnek joga van tudni, hogy ki beszél külföldi kormányok és érdekek nevében a mi földünkön.
Dies egy hónappal később egy képviselőházi vitában már azzal védi az akkor már megszavazott külföldi ügynökök nyilvántartásáról szóló törvényt (Foreign Agents Registration Act, FARA), hogy az szükséges az Egyesült Államok szuverenitásának megvédéséhez az ellenséges külföldi hatalmak titkos propaganda- és befolyásolási műveleteivel szemben. Hozzáteszi azt is, hogy az úgynevezett külföldi ügynökök regisztrációjával meg lehet akadályozni azt, hogy a külföldi kormányok láthatatlanul és ellenőrizetlenül befolyásolják a demokratikus folyamatokat.
Ugyan a FARA-t Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor kormányai is példának tekintették a saját jogszabályaik vagy törvénytervezetük megalkotása során, az Egyesült Államok az elmúlt 90 év során nem használta arra, amire Oroszországban vagy Magyarországon szánják, vagyis a hazai sajtó és a civil szervezetek (burkolt) fenyegetésére.
