1938 – a világ a második világháború felé lépdel, és bár ennek az előjelei leginkább Európában érezhetők, az Egyesült Államok is egyre inkább aggódva tekint a külpolitikai fejleményekre. Martin Dies, az amerikai képviselőház demokrata tagja egy júniusi bizottsági ülésen egy új törvényjavaslat mellett érvel:
A törvényjavaslat célja, hogy fényt derítsen az olyan külföldi ügynökök tevékenységére, akik a titoktartás leple alatt igyekeznek befolyásolni az amerikai közvéleményt, politikát és kormányzati politikát. Az amerikai népnek joga van tudni, hogy ki beszél külföldi kormányok és érdekek nevében a mi földünkön.
Dies egy hónappal később egy képviselőházi vitában már azzal védi az akkor már megszavazott külföldi ügynökök nyilvántartásáról szóló törvényt (Foreign Agents Registration Act, FARA), hogy az szükséges az Egyesült Államok szuverenitásának megvédéséhez az ellenséges külföldi hatalmak titkos propaganda- és befolyásolási műveleteivel szemben. Hozzáteszi azt is, hogy az úgynevezett külföldi ügynökök regisztrációjával meg lehet akadályozni azt, hogy a külföldi kormányok láthatatlanul és ellenőrizetlenül befolyásolják a demokratikus folyamatokat.
Ugyan a FARA-t Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor kormányai is példának tekintették a saját jogszabályaik vagy törvénytervezetük megalkotása során, az Egyesült Államok az elmúlt 90 év során nem használta arra, amire Oroszországban vagy Magyarországon szánják, vagyis a hazai sajtó és a civil szervezetek (burkolt) fenyegetésére.
Hitler PR-osa
A FARA létrejöttében nagy szerepet játszhatott egy bizonyos Ivy Lee tevékenysége. A Time magazin 2017-es cikke szerint Lee-t a PR atyjának tekintik, ám az 1930-as években működése, pontosabban egyik ügyfele és az ő érdekében kifejtett tevékenysége keltette fel az amerikai kormány figyelmét. Lee képviselte ugyanis az USA-ban a német festékipari trösztöt (Interessen Gemeinschaft Farbenindustrie vagy Farben), amelyet államosítottak, és amelynek nyomán elmosódott a magán- és az állami szektor közötti határvonal. Lee emiatt 1934-ben Adolf Hitlerrel és Joseph Goebbels náci propagandaminiszterrel is találkozott.
Lee-t az év júliusában meghallgatta a képviselőház Amerika-ellenes tevékenységeket vizsgáló bizottsága, amelynek fő feladata a náci befolyásolási kísérletek vizsgálata volt. A férfi a Time-nak a vallomását ismertetve arról beszélt, hogy következetesen azt tanácsolta a német ügyfeleinek, hogy meg se próbáljanak náci propagandát terjeszteni az Egyesült Államokban, ő nem fog szócsőként részt venni ebben, és egyébként is az ilyen törekvések hibásak, etikátlanok és az üzlet szempontjából károsak.
A kommunikációs szakember a meghallgatásán bevallotta, hogy nem csak a német, hanem a lengyel és a román kormánynak is adott tanácsokat. Bár az első világháború után nem volt szokatlan gyakorlat, hogy külföldi kormányok amerikai állampolgárokat alkalmaztak, a fokozódó nemzetközi helyzet miatt egyre több probléma merült fel ezzel kapcsolatban.
Lee, aki úgy látta, hogy ha valaki átlátható módon végzi a munkáját, akkor annak elégnek kell lennie, nem érhette meg a FARA hatályba lépését, mert 57 évesen, 1934 novemberében, agydaganat következtében meghalt.
A törvény evolúciója
és hogy megpróbálják távol tartani az Egyesült Államokat a háborútól.
Eredeti formájában a jogszabály meglehetősen széles körben alkalmazható volt, és előírta, hogy mindenkinek, aki politikai vagy valamelyest politikai szereppel bír, propaganda-tevékenységet folytat, nyilvánosságra kell hoznia külföldi kapcsolatát, és rendszeresen jelentést kell tennie a tevékenységéről, annak finanszírozási forrásairól, illetve a pénz felhasználásáról.
Dies ugyanakkor maga is egy kicsit túlzásba vitte az ügynökök felkutatását, amikor az általa vezetett kongresszusi bizottság 1938-ban azért listázta az akkor mindössze 10 éves gyerekszínészt, Shirley Temple-t, mert üdvözletét küldte a francia kommunista párt által tulajdonolt Ce Soir nevű lapnak.
A FARA-t a kémkedés miatt indított büntetőeljárások során is lehetett használni, de erre meglehetősen ritkán került sor. A Sunlight Foundation összegzése szerint a második világháború alatt 23 perben alkalmazták, később pedig dél-koreai lobbisták, az amerikai katonai támaszpontoknál kémkedő kubai titkosszolgák, és a 2010-ben lebukott orosz kém, Anna Chapman esetében.
A sajtó mint kivétel
A törvény rendelkezései szerint „külföldi megbízó” (foreign principal) lehet
- egy külföldi ország, kormány vagy egy külföldi politikai párt;
- amerikai állampolgársággal, lakóhellyel nem rendelkező, vagy az USA joghatósága alá nem tartozó külföldi személy;
- illetve egy olyan szervezet, társulás vagy csoport, amely egy külföldi ország törvényei szerint működik, vagy a fő üzleti tevékenysége külföldön van.
„Külföldi ügynöknek” (agent of a foreign principal) számít az a személy, aki a külföldi megbízó utasítására, kérésére, irányítása vagy ellenőrzése alatt jár el, és aki a tevékenységét közvetve vagy közvetlenül egy külföldi megbízó érdekében végzi meghatalmazottként, vagy az Egyesült Államokon belüli politikai tevékenység keretében, PR-tanácsadóként, sajtósként, politikai tanácsadóként, illetve ha a külföldi megbízó számára az USA területén pénzt vagy adományokat gyűjt.
Ugyancsak kivételt képeznek a vallásos, tudományos és kutatói munkát végző személyek és szervezetek, és azok, amelyek nem egy külföldi kormány vagy egy külföldi politikai párt érdekeit képviselik.
Az újságokra vonatkozó mentesség mindaddig érvényes, amíg a kiadványt nem ellenőrzi, finanszírozza vagy befolyásolja külföldi megbízó, például egy másik ország kormánya. A FARA-t nem is nagyon szokták bevetni sajtótermékek ellen, és az a két eset, amelyek az utóbbi években történtek, rámutatnak arra, hogy ha alkalmazzák is, akkor nagyon egyértelmű befolyásolási kísérletekről van szó.
2020-ban az első Trump-kormány arra utasított öt kínai állami médiavállalatot, köztük a Hszinhua hírügynökséget, hogy külföldi ügynökként regisztrálják magukat az Egyesült Államokban. Az amerikai külügyminisztérium azzal indokolta a döntést, hogy ezek a sajtóorgánumok a kínai kormány irányítása alatt állnak, „a kínai kommunista párt szócsöveiként” szabadon működhetnek az USA-ban, ezért teljesítik azokat a kritériumokat, amelyek előírják a regisztrációt.
Az igazságügyi minisztérium 2027-ben arra szólította fel az orosz Russia Today (RT) médiacég amerikai részlegét, hogy regisztrálja magát külföldi ügynökként. Nem csak azért, mert az orosz RT működését a Putyin-kormány finanszírozza, hanem azért is, mert az orosz kormánypropaganda legjelentősebb külföldi terjesztője. Az RT America öt évvel később aztán teljesen befejezte az amerikai tevékenységét, azt követően, hogy Oroszország háborút indított Ukrajna ellen. Számos tévészolgáltató rövid időn belül levette a kínálatból az RT Americát, és a cég legtöbb amerikai alkalmazottját ki is rúgta.
