Igaza lett. Ma hajnalra virradóra végképp eldőlt, hogy Ian Thorpe nagy visszatérő show-ja happy end nélkül zárul: a 200 után 100 gyorson sem jutott a legjobb hat közé, ami egyébként is csupán arra jogosította volna fel, hogy esetleg ússzon a váltóban. Leginkább a délelőtti előfutamok során.
Thorpe persze legenda, úgyhogy mindenki óvatosan bánik a szavakkal, mondják, túl későn döntött a visszatérés mellett, így nem tudott annyit edzeni, hogy kialakuljon az az izomzat, ami manapság egy ütős 200 gyorshoz kell (elsősorban erre koncentrált, mert arra hamar rájött, hogy az eredetileg célként kitűzött 100-on nincs túl sok sansza).
Kritikusabbja érezteti, ebben a nagy come-backben azért nem kis szerepet játszott a pénz, vagy hogy egészen pontosak legyünk: főszerepet játszott, elvégre Thorpie az egész téli felkészülési időszakot Dubajban és Svájcban töltötte – holott ha valamikor igazán megéri Ausztráliában edzeni, az épp ez a periódus, amikor ott nyár van. Továbbá egy rakás jó úszóval lehetett volna együtt edzeni. Más kérdés, hogy szponzorként épp egy közel-keleti légitársaság tűnt fel az egykori olimpiai bajnok és világrekorder mellett, aki hogy, hogy nem, épp egy új desztináció bereklámozására használta a bajnokot, nyilván nem kis pénzért.
Az egésznek amúgy is volt egy kis stichje, hiszen amikor Thorpe időnként feltűnt egy-egy viadalon, a média szinte alig tudta megszólaltatni – a menedzsment teljesen lekorlátozta szerepléseit. A legdurvább az volt, amikor az első, ötvenes medencében megejtett versenyen Svájcban a direkt emiatt odasereglett ausztrál újságíróknak egy percet sem engedélyeztek kérdezz-felelekre…
Érdekes, egyvalami nem kerül elő, persze a legenda nagy tetteinek védelmében – ugyanakkor egy kiváló magyar szakember nemrég azért csak megjegyezte: „annak idején szépen átverte a világot az egésztestes úszódresszével.” Nos, egyvalami tény: ha megnézzük a 2000-2004 közötti fotókat, Thorpe az egyetlen a mezőnyben, aki tetőtől talpig be van borítva. Jobban, mint bárki a szuperdresszes időszakban, 2008-2009-ben. A cáparuhák a bokától a mellig fedték az úszók testét, a karok szabadon voltak – Thorpe-nak viszont kizárólag a kézfeje és a lábfeje lógott ki a dresszből.
Igaz, még nem a „fényes” változat feszült rajta, ám így utólag azért egyértelműnek mondható: óriási előnybe került a mezőnnyel szemben – ezt épp a 2008-2009-es dresszőrület igazolja, utólag. Ráadásul az adidas akkor kizárólag Thorpe-nak gyártotta ezt a cuccot, senki másnak – és az úszóvilág valamiért nem tartott ott, hogy tiltakozzon, netán feltegye a kérdést: mennyivel gyorsít rajta a kezes-lábas? Fél évtized kellett hozzá, hogy kiderüljön, azért játszhatott némi szerepet a sikereiben az egyedi szerelés.
És ha már a dresszeknél tartunk: négy éve Peking előtt kezdődött a dresszmizéria, avagy az olimpia közeledése mindenkiből kihozza a legjobb ötleteket. A legfrissebb őrület a női versenyzők körében terjed: egy speciális spay-vel befújják a dresszeket, amitől azok elkezdenek hasonlítani a régi szuperdresszekre.
Pontos leírás még nem ismert, ám egyre több cikk jelenik meg a témában, mondván, egyesek már megint extra-előnyökre akarnak szert tenni a szerelésük megmachinálása által. Ráadásul egy verseny előtt az illetékesek csak azt tudják ellenőrizni, hogy a hölgyek által visel „kosztüm” rajta van-e az engedélyezett cuccok listáján – arra semmilyen módszer nincs, hogy megnézzék, befújták-e valami kencével a fürdőruhát.
Avagy kezd megint kiszabadulni a szellem a palackból. Aminek a kupakját, teszem hozzá, annak idején épp Thorpe tekerte le.
