Vannak olyan sportágak, amelyek annak ellenére, hogy szerepelnek, az olimpia programjában kissé háttérbe szorulnak, pedig egyáltalán nem érdemlik meg ezt. A szinkronúszás ráadásul azon szakágak közé tartozik az ötkarikás játékokon, ahol kizárólag hölgyek versenyezhetnek – a másik kettő: ritmikus gimnasztika, softball. A Székesfehérvári ORKA SE színeiben, pedig van egy hölgy, akinek nagy álma, hogy részt vehessen az olimpián, bár tisztában van azzal, hogy erre az esélye minimális. László Rékát azonban nem olyan fából faragták, hogy bármit – így az álmait is – feladna. Mindenesetre a 22 esztendős válogatott kerettag versenyző egy lépcsőfokot már megtett, és a május 16.-20. között megrendezésre kerülő eindhoveni Eb-re készül. „Örültem volna, ha saját közönség előtt mutathattuk volna meg, hogy mit tudunk.” – mondta kissé szomorúan, miután kiderült, hogy mégsem Debrecenben rendezik a megmérettetést.
Saját bevallása szerint későn kezdett el a sportággal foglalkozni, ezt is elsősorban családi nyomásra tette, hiszen húgai akkor már az ORKA SE-ben versenyeztek. „Kétségtelen, hogy a testvéreim hatására 2000-ben mentem le először az uszodába, és első időben csak úsztunk, ami persze nem véletlen, hiszen vízbiztonságot kellett szerezni, majd szépen fokozatosan tanultuk meg a művészi elemeket.” – tudtuk meg.
A külső szemlélő már csak a „végeredményt” látja a medencében, de egy kűrre rengeteget kell készülniük a versenyzőknek, s nincs ez másképp Réka esetében sem. „Egy kűr általában egy-két évig fut, és igazából a végére érik be. Egy-egy koreográfiát hónapokig gyakorolunk. Egy héten hatszor három órát edzünk, ebből egy óra a szárazedzés, lazítás, erősítés, majd folytatjuk mindezt már a vízben. A koreográfiákat részletekben építjük fel, valamint technikai gyakorlatokat végzünk.” – tette hozzá. Nem is gondolnánk, hogy mennyire fontos a fizikai erőnlét, és az állóképesség, mivel ki kell bírni azt a cirka négy percet – nagy részét a víz alatt – mosolyogva, és arra sem árt figyelni közben, hogy a gyakorlat művész értéke is magas legyen.
Szóval rendkívül összetett a sportág, a szép kűrruha – fürdőruha – mellett csak az igazán bennfentesek tudják azt, hogy a versenyzők haján zselatin van, ugyanis ez az anyag, ami vízálló, ha ráteszik a hajra, kiválóan rögzíti azt, valamilyen szinten csillog is. Verseny után meleg vízzel lemosható – állítólag, de a versenyző szerint erről szó sincs. Egyszer valahogy rájöttek arra, hogy az étkezési zselatin tökéletesen alkalmas erre a funkcióra. Ekkor kapcsolódik be a beszélgetésbe Réka édesanyja, Vali, aki őszintén bevallotta: „Mióta ezt rakják a hajukra a lányok, én azóta otthon nem tehetek a gyümölcstortára zselatint, egész egyszerűen nem tudják elviselni!”
Húgával, Zsófival nagyszerű duót alkotnak, s nem utolsósorban a szülői ház falai között tudnak közösen gyakorolni, egy méretes tükör előtt. Ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogyan jönnek a mozdulatok – amelyekből három-négyszáz van egy kűrben – mennyire van „szinkronban” a páros.
Réka természetesen gondol a jövőjére, negyedéves az ELTE pszichológia szakán, ráadásul leendő hivatását a csapatnál is tudja „gyakorolni”, azaz hatni tud azokra, akik kissé lazábban veszik az edzéseket, foglalkozásokat. „Nem mindig ugyanolyan a motivációja mindenkinek, és csapatsport lévén így valamilyen szinten a társak energiájával is játszanak, ez, pedig nem megengedhető!” – fogalmazott határozottan.
Úgy véli, hogy kitartás, és szorgalom nélkül nem lehet űzni a sportágat, azért is sikerült mind a mai napig „szinten” maradnia, annak ellenére, hogy azok közül, akikkel együtt kezdte, illetve együtt szerepelt már döntő többségükben felhagytak az aktív sportolással. Nem véletlenül mondta zárszóként: „Ameddig lehet, és belefér az időmbe, én mindenképpen csinálom. Egy biztos, hogy nagyon szeretnék a válogatottban szerepelni, akár olimpián is, ezért készülök keményen, teszem a dolgom, úgy a vízben, mint az iskolapadban!”
