Vujity Tvrtko fensőbbségesen vágott vissza a mocsárlakozó Linczényi Márkónak. A Kolin a második pofont a Fishing on Orfű szervezőitől kapta.

Egy hatalmas piros gombbal reklámozta magát egy új belga tévécsatorna. Aki megnyomta meglepődött, de nagyon-nagyon. Tanítanivaló.

Hálás vagyok ezért az élményért, mert tényleg jól illusztrálta, hogy milyen lehet bármilyen kisebbséghez tartozni egy végletesen intoleráns többségi közegben.

Nem tudhatjuk még, hogy ki jön ki győztesen ebből az izmozásból. A KDNP ma reggeli nyilatkozatai azt sugallják, hogy nem nagyon szeretnének engedni. Az eltökéltség érthető, itt karrierekről, életutakról van szó.

A Morgan Stanley alapvetően jól lőtte be a forgatókönyveket. Nyilvánvaló, hogy a Bizottság soron következő válaszaitól sok függ, hiszen tudjuk, az IMF valóban onnan vár zöld lámpát.

Összeakadt nyelvvel hebegett-habogott a húsvéti híreket felolvasó bemondó a Kossuthon. Hallgatók szerint részeg, a rádió szerint rosszul volt, kórházban kezelik.

Baráth Zsolt kalendáriumából előugrott a kerek évforduló, és mivel ő bizonyára úgy hiszi, hogy a kis libapásztorlányt a zsidók áldozták fel, elérkezettnek látta a pillanatot, hogy erről a témáról a Parlamentben is beszéljen.

Mit üzen az LMP számára ez a bukó? Szerintem még jó időben kapott a párt egy jelzést, hogy az első ránézésre logikusnak tűnő, ambiciózus új stratégia nem vezet sehová.

Mit lehet, és mit kell ebben az időszakban mérlegelni? Leginkább azt, hogy milyen államfői szerep lenne ideális a most kialakult helyzetben.

Bár szinte rekordnézettséget hozott az államfő péntek esti nem-lemondása az m1-nek, Sebestyén Balázs kvízműsora, A széf mégis lenyomta Schmitt Pált. Meg a Fókusz is.

Valahogy el kell távolítani a pártnak azt az időszakát, amely a két évvel ezelőtti bukáshoz vezetett. Mesterházy értelmezésében ez az időszak Medgyessy Péterrel kezdődött, és a kínos időközi miniszterelnök-kereséssel ért véget.

Ez a helyszín nem jól tűri a megosztó szimbólumokat.

Az államfői intézmény Sólyom alatt mutatta meg, hogy milyen erő rejlik benne. Amikor a jobbközép kormány hatalomba került a győztesek látták, hogy mekkorára nőtt.

Lehet-e önálló véleménye a Magyar Nemzetnek?

A teljes stáb – beleértve többek közt a műsorvezetőket, riportereket, vágókat is – megkapta a doktori címet a szerdai híradóban.

Vágó István új műsora a látszólagos bonyolultság, furcsa, űrhajóbelsőszerű dizájn és lassú hömpölygés ellenére működik.

Paul Potts emlékezetes produkciója után egy versenyzőpáros ismét operával hódította meg a „brit Csillag születik” közönségét.

A több kormány alatt is szolgált külügyminisztert, EU biztost, és a 2002-es győzőt meglehetősen megalázó módon eltanácsolták minden indulástól.

A brüsszeli bürokraták egyre inkább mi, közép- és kelet-európaiak vagyunk, bár a szitokszó jellemzően nem is a kemény versenyvizsgával felvett kis hivatalnokokra, hanem sokkal inkább a vezetésre szokott vonatkozni.

A katarzis elmaradt, és ami helyette jött, az a szimbolikus, megtisztulást hozó magasságokból a legsilányabb politikai taktikázások mélységébe rántotta le ezt a témát.

Naggggyon duuurvaa. Nézhető és élvezhető, rólunk (is) szóló sorozattal jelentkezett a Magyar Televízió. Legalábbis a Munkaügyek ilyen.

Jobbosok, balosok egyesültek a csodálatosan filézett rántott csirkecomb felett – természetesen befőttel, vagy a messze földön híres töltött káposzta, húsleves mellett.

Az ilyen elhúzódó viták úgy oldódhatnak meg, hogy az egyik fél egyszer csak visszavesz, nem élezi, hanem tompítja az ellentéteket.