Poszt ITT

A terhes múlt kiszervezése

Valahogy el kell távolítani a pártnak azt az időszakát, amely a két évvel ezelőtti bukáshoz vezetett. Mesterházy értelmezésében ez az időszak Medgyessy Péterrel kezdődött, és a kínos időközi miniszterelnök-kereséssel ért véget.

Felemás érzéssel tekinthetnek vissza a szocialisták, és tekinthet vissza maga a győztes a hétvégi kongresszusukra. Schmitt Pál ügye extra témát, extra muníciót biztosított a kormányoldal támadásához, ami mindig jól jön ellenzékben, ugyanakkor a nyilvánosság érdeklődése is lagymatagabb volt az ilyenkor elvárhatónál, túlzottan elvonta a figyelmet a nagy ügy. Pedig a régi-új elnök és köre bizonyára jelentős szerepet szánt ennek az összejövetelnek. Amit a tisztújítás főszereplői személyükben megjelenítettek, azt Mesterházy a beszédében próbálta még egyértelműen mindenki tudomására hozni: ez a párt, már nem akar az a párt lenni, amelyik 2010-ben olyan csúnyán kikapott. Megvallja bűneit, folyamatosan megszabadul a bűnöseitől, és tiszta lapot kér a választóktól. Menni fog a dolog?

A körvonalazódó stratégiában van sok ráció. Valahogy el kell távolítani a pártnak azt az időszakát, amely a két évvel ezelőtti bukáshoz vezetett. Mesterházy értelmezésében ez az időszak Medgyessy Péterrel kezdődött, és a kínos időközi miniszterelnök-kereséssel ért véget. Ez bizony ugyanaz a bizonyos nyolc év, amelyet a jobbközép is folyamatosan mantráz. Nem rossz az elképzelés, hogy ennek az időszaknak a mélyen beégett hibáitól valahogy el kell távolítani a pártot, és nem rossz az ötlet, hogy ezt épp most tegyék. Gyurcsány már elég ideje ment ki ahhoz, hogy nagy biztonsággal látsszon: nem tud megkapaszkodni, nem tud komoly mennyiségű támogatót magával vinni a szocialista táborból. Ő maga, és emberei viszont nyilvános megszólalásaikban ragaszkodnak a sikeres egykori kormányzásukról szóló értelmezésekhez, így kapóra jönnek az elszakadni kívánó szocialistáknak, akik okkal mondhatják: rendben srácok, vigyétek ti el a balhét, ha már annyira ragaszkodtok a sikeres kormányzás téziséhez.

Hol van a kockázata ennek a látszólag jól elgondolt akciónak? Gyurcsány új pártja, és maga az egykori miniszterelnök is nyilván érzékeli, hogy milyen irányba alakulnak a dolgok. Nyilván nem szívesen vállalkozik önként a teljes baloldal bűnbakjának a szerepére, még akkor sem, ha ezt a szerepet akarata ellenére már jó ideje viszi. Nem kell túl nagy szpin hozzá, hogy ő és társai emlékeztessék a most rugalmasan elszakadni készülő szocialistákat: ők is kormány-közelben voltak, ők is közösséget vállaltak a kormányzati felelősségből.

A visszaszúrás meg is indult. Gréczy bloggertől Mesterházy most ugyanazt megkapja, amit anno 2010-ben a jobboldal is hallgathatott. A minden relevanciát nélkülöző számtani játékra gondolok, amikor a vesztes megpróbálja kimutatni, hogy a teljes választásra jogosult sokaságon belül milyen arányt képvisel a választási eredmény. Mivel jó okunk van arra, hogy választási eredményt – legyen szó parlamentről vagy egy tisztújító kongresszusról – csak a szavazatukat leadottak arányában mérjük, az egész dolognak semmi értelme, de annyit jól mutat ez az epizód is, hogy a jó startot vett, székében most megerősített pártelnök a DK irányából is erősödő ellenszélre számíthat – különösen, ha húzogatja a bajszukat.

Mesterházy a párt aranykorát Horn Gyulához köti, 1994-hez, amikor a padlóról indulva az abszolút többség megszerzéséig jutottak a szocialisták. Nyilván magát is inkább hozzá, mintsem a közelmúlt bukott vagy épp most eltanácsolt vezetőihez kívánja hasonlítani. Ügyes húzás ilyen mélyen a múltban beállítani a referenciapontot, mert ez a távolság az időben sok mindent megszépít. Kétségtelen tény, hogy Horn Gyulához hasonló tehetségű és született politikai érzékű szereplőt azóta sem látunk a baloldalon. Talán nem véletlen, hogy Gréczy Zsolt a már idézett posztjában azt is finoman jelzi, hogy Mesterházy megint súgógépről mondta kongresszusi nagybeszédét. Van alapja Gréczy kritikájának, mert az ő pártja első embere, Gyurcsány arról is híres, hogy fejből beszél, bár ez az attrakció esetében nem akar a támogatottság erősödésében megjelenni. Ennél sokkal fontosabb azonban, hogy a példaképnek beállított Horn Gyuláról is nehéz lenne elképzelni, hogy az övéihez szólva ne tudjon fejből beszélni, és ütemesen jobbra-balra forgatva a fejét olvassa fel a szöveget a két átlátszó üvegfelületről.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik