A Magyar Kétfarkú Kutya Párt ari volt és népszerű a balliberális oldalon, egészen addig, míg kiderült, hogy indul a választáson. A csirkeember szereplése a köztévében sokak szerint kifejezetten kínos volt. Botrány, amit ezek a politikából csinálnak. Komolytalanok.
A csirkés csávót rengetegen megosztották, főként, mint sajtótörténeti érdekességet: végre egy nézhető műsor az M1-en, még ha csupán öt percig tartott is. Ráadásul a kétfarkúak békemenete volt az egyetlen olyan ellenzéki demonstráció, ahol voltak is valamennyien. Megjelent egy új párt, ami talán viszi a szavazatokat. Így hát pártmunkások, újságírók, mindenféle megmondók és önjelölt fb-aktivisták szólják le a Kétfarkút, hogy az felelőtlenül belerondít a kormányváltásba. Hogy a viccpártra leadott szavazat elvesztegetett szavazat. Aki a Magyar Kétfarkú Kutyapártra szavaz, az a Fideszre szavaz. Léptessék vissza azonnal a jelöltjeiket ezek az idióták.
Mert arra a szisztémára szavaz, ami a rendszerváltás óta töretlenül működik, hogy a két nagy oldal a másikkal, mint örök mumussal való ijesztgetéssel mozgósít szavazásra, és tartja fenn egymást kölcsönösen. Harminc éve megy a szöveg, hogy most kell nagyon összefogni. Ne a programokat meg az elvi vitákat nézzük, hanem az egyetlen cél lebegjen a szemünk előtt: leváltani. Hogy utána mi lesz? Csalódottság, minek révén megerősödik a másik fél, ami megint jön ugyanezzel a dumával: leváltani.
A felmérések szerint a legtöbb helyen a legesélyesebb ellenzéki jelölt az MSZP-Párbeszéd-DK jelöltje. Vagyis az MSZP-DK-é, vagyis a régi balliberális erőké. Rájuk kell tehát szavazni a felelős taktikai szavazónak, aki le szeretné váltani az Orbán kormányt, aki nem teheti meg, hogy szavazatát esélytelen pártokra pocsékolja, és nem csinál viccet a választásból. A Jobbik és az LMP is megy a levesbe, ha nem sorol be. Ahogy Tóta W írja: „Két tömeg tart egymás felé, és az fog győzni, amelyik nagyobb. Tény, hogy ez nem fair meccs. Ha ez a tömeg bizonyul nagyobbnak, akkor majd lehet állítani a gravitációs erőkön. Most viszont csattanás jön. A hiteletek és az értékeitek egyetlen funkciót tölthetnek be hasznosan: támogathatják azokat, akiknek van esélyük győzni. Ezt tette Karácsony Gergely, pedig sok kedve nem volt hozzá.”
Mit ajánlasz azoknak – kérdezi egy barátom –, akik a legkevésbé sem szeretnének az MSZP-DK-ra szavazni, de nincs más értékelhető ellenzéki kihívó a választókerületükben? Nyilván szar döntést kell hozzanak, de közvetve a Fideszt támogatnák, ha valamely esélytelenebb ellenzéki jelöltet választják. Ne a szavazó bűne legyen, hogy a szíve szerint választott párt helyi jelöltje adott esetben huszonéves bölcsész, nulla politikai-közéleti tapasztalattal rendelkező ismeretlen, akit mérni is alig lehet a közvélemény-kutatásokon. Igazad van – mondom neki –, szavazzanak az MSZP-DK-ra, legyen kormányváltás, azok folytassák azt a politikát, amit 2010 előtt, minek következtében erősödjön meg a jobboldal és jöjjön vissza a Fidesz, és legyen megint NER. A lakosság többi része meg asszisztáljon nekik, hiszen másra úgyse jó.
Ezek aztán tényleg az örök életet szeretnék, plusz húsz évet.
Tényleg azt akarjuk, hogy az alkotmányosság és a demokratikus rend helyreállítása címén visszatérjen a harmadik magyar köztársaság, ami megágyazott a NER-nek? Hogy korruptak és lopnak? Miért, korábban nem volt korrupció? Más volt a lopás mértéke, mondják sokan. Relativizáljuk a lopást? Ennyit még lehet, annyit meg már nem? Mellesleg volt jogszerű lopás is, úgy hívták, hogy spontán privatizáció, meg egész ágazatok eladása mindenféle tisztázatlan módon, és annak mértékét a mostani se nagyon múlja fölül.
Egyvalami tényleg más a korábbiakhoz képest. A Fidesz rátette a nyerget és a kantárt az országra, és ilyen mindennapi beszarás még nem volt a rendszerváltás óta. Viszont erre a legjobb válasz talán éppen a nevetés. A Kétfarkú.
De hát ők komolytalanok. Miért, a többiek komolyak?
Amikor Gyurcsány kijelentette, hogy ő Nagy Imrét választja és nem Kádárt, akkor a veterán kádáristák tapsoltak neki. Amikor a DK háza táján cigányoztak, lelkesen egyetértettek, Gulyás Mártont pedig, aki ezt felrótta, megverték a városligeti majálison. a kormány meg mennyire embertelen a menekültekkel szemben, de ha a szocialista politikus azzal kampányol, hogy Orbán megy és a kerítés marad, az is helyes, mert az országot meg kell védeni. Ha a neoliberális gazdaságpolitika, a privatizáció és a „szükséges, ám fájdalmas megszorítások” a vonal, azt éppúgy megmagyarázzák, mint a fizessenek a gazdagok és ingyenebédet mindenkinek populizmusát. Mintha az MSZP-DK törzsszavazók egyedüli elve az lenne, hogy a mi csapatunk győzzön. Ez mennyire komoly már.
a párt szóvivőjével meg Tóta W készített interjút, ahol Mirkóczki Ádám kijelentette, hogy az a retorika, ami 2010 előtt ment, az volt a nem igaz. Ilyen erővel bármikor vissza lehet térni Etelközbe, vagy bárhová máshova, de értem én, néppártosodás, meg minden, de akkor is vicces. Schilling Árpád pedig mindenki megdöbbenésére a Jobbik mellé tette le a voksát. Persze értem ezt is, hogy miért, mi több, respektálom, de azért ez is vicces.
Az MSZP programja a legbaloldalibb. Annyira, hogy egyes barátaim a megvalósulása esetén Venezuelát és chavezizmust vizionálnak, ami persze marhaság, és nemcsak azért, mert nem Latin-Amerikában vagyunk (akkor már inkább Görögország lenne a jó párhuzam), hanem mert mindenki pontosan tudja, hogy az ilyen ígéreteket senki nem veszi komolyan. Se aki ígér, se aki az ígérgetőkre szavaz, mert Bár kétségtelen, hogy Karácsony ígéretei nem sokban maradnak el a Kétfarkú programjától.
Az MSZP-vel közös jelölteket állító DK programja a legpiacbarátabb, vagyis gazdaságilag a legjobboldalibb. Hogyan egyeztetik össze Karácsonyék és Gyurcsányék a két ellentétes programot? Nyilván sehogy. De miért is tennék, amikor a program érdektelen a választók többsége számára? Nálunk a szavazás nem programok között, hanem részben világképek között, még inkább törzsi hovatartozások között zajlik. Tök mindegy, mi a program. Sőt, ha nagyon őszinték akarunk lenni, akkor a ballib oldal veteránjai számára az is tök mindegy, hogy a jobboldal mit csinál, vagy mit nem csinál, mert pedig van némi különbség, hogy finoman fogalmazzunk. És még a kétfarkúak a komolytalanok.
A Fidesz legnagyobb bűne nem a rossz kormányzás, még csak nem is a tévesen korrupciónak meg lopásnak nevezett újfeudalizmus kiépítése, hanem az amúgy is pusztító kollektív neurózis, a magyar szorongás súlyosabbá tétele azáltal, hogy kimaxolták a polgárháborús hisztériát. Eddig is ott voltunk a legdepressziósabb, legalkoholistább és legtöbb öngyilkossal bíró európai társadalmak között, s ezt a rossz állapotot a folyamatos pánikkeltés és gyűlöletgenerálás csak felfokozta. Föl kéne szabadulni már. Belülről, mentálisan. Akkor nem lesz senki lelki jobbágy.
Komoly, felelősségteljes döntés – így nevezi a politika a szavazást. Bölcs és megfontolt – így pedig azok a politikusok nevezik a magyar népet, akik megnyerik a választást. Akik elvesztik, birkának. Tényleg nagyon komoly.
Bármi kiröhögésének a képessége. Nem csak Orbán, a kormány, a Fidesz-KDNP kiröhögése, hanem az egészé. A rezsimet nem az ellenzék győzi le, hanem egy felszabadult társadalom. Ha az ellenzék győz vasárnap, ugyanez az ország marad, ugyanez a társadalom, ugyanezekkel a kondíciókkal. És ugyanez a politika.
És ha egy viccpárt kerülne hatalomra, mint Izlandon (ami persze nálunk elképzelhetetlen), akkor mi lenne? Összeomlás? Ugyan. Minden menne tovább, mert egy ilyen kis ország helye és sorsa nagyjából kijelölve, meghatározva a nagy nemzetközi munkamegosztásban és a geopolitikai sakktáblán.
Ha a Kétfarkú jutna kormányra, lelepleződne, hogy a pártpolitika süketelés. Ami arra szolgál, hogy elfedje a valóságot és foglalkoztassa az embereket. Mint egykor a vegyvédelmi köpennyel való bíbelődés a honvédségi kiképzésen. Egyszer megkérdezte az egyik katonatársam a tisztet: mire való ez, ha ledobják az atomot? Hogy a katona el legyen foglalva addig, amíg meghal – hangzott a válasz.
Kiemelt kép: Bielik István / 24.hu
